A kilenc macska titka

Debrecen - A jubileumi évad hetedik bemutatójaként Az ajtó című regény színpadi adaptációját láthatta a nagyérdemű.

A debreceni születésű írónő önéletrajzi ihletésű lélektani műve – melyet negyven nyelvre fordítottak le, és tavaly a New York Times az év legjobb könyveit összegyűjtő tízes listájára is felkerült – remek alapanyag lehetett volna egy emlékezetes színi előadáshoz.

A két női főszerepet játszó színésznőn – Kubik Annán és Varga Klárin – pedig nem múlott semmi, de még az epizódszereplőkön (Vranyecz Artúr, Kacsur Andrea m.v., Miske László, Bicskei István m. v.,Jámbor József, Edelényi Vivien) sem.

Fordított Édes Anna

Az 1987-ben született regény a szerző személyes vallomása, melyben emléket állít egykori házvezetőnőjének Szeredás Emerencnek felidézve a közöttük feszülő hatalmi játszmákat, saját gyávaságát, önzését és árulását. Emerenc személyisége legalább annyira ellentmondásos és kiszámíthatatlan, mint kapcsolata Szabados Magda írónővel. Mégis e két – egymástól gyökeresen eltérő világképpel, műveltséggel rendelkező – asszonyt valamilyen láthatatlan köldökzsinór köti össze. Egy amolyan fordított Édes Anna-történet bontakozik ki előttünk, ahol a házvezető szabja meg a munkaidejét és bérét, ám míg Kosztolányinál a cseléd szúrja le a gazdáit, itt, bár képletesen s akaratán kívül, de végül Magda „öli meg” a bejárónőjét. A sértődékeny, mogorva Emerenc az első pillanattól kezdve csak azt teszi, amit helyesnek (is) tart, meggyőződésében megingatni nem lehet. Ráadásul – a szomszédok elmondása szerint – a különös nőszemély húsz éve nem fogad látogatókat, senki nem léphet be a lakásába, de az életébe sem. Ám Magdával kivételt tesz, bizalmába fogadja és beengedi féltett birodalmába, s fény derül a titkára: a megengedett kettő helyett kilenc macskát rejteget…

Nem kívánkozik a deszkákra

Szabó Magda klasszikusa valójában nem kívánkozik színpadra, sokkal inkább alkalmas filmes feldolgozásra, ahol premier plánban van lehetőség megmutatni a lélek apró rezdüléseit, az egymáshoz való viszonyulás változásait tekintetekkel, összenézésekkel. (A műből, 2012-ben Szabó István rendezésével, Helen Mirren és Martina Gedeck főszereplésével film készült).

Így (részint) emiatt sem lehetett könnyű helyzetben az alkotógárda, ráadásul mindig kockázatos egy sokak által ismert irodalmi művet színpadra alkalmazni, melyben ráadásul meglehetősen kevés a cselekmény. Naszlady Éva feltehetően a nézői figyelem felkeltése illetve fenntartása érdekében próbált humort, zenét és mozgást becsempészni a darabba. S ha nem feledkezett volna meg arról, hogy Az ajtó nem bohózatnak íródott, ahol a drámai (!) szereplők a Török, majd a Radetzky-indulóra (?) menetelnek fel, s le a színpadra épített pódiumra egy porcelánkutyával, ha komolyabban átgondolta volna a díszlettervező kollégájával (Berzsenyi Krisztina m.v.)a térszervezést és mellőzte volna a történés, a jellemábrázolás szempontjából teljesen felesleges, ám annál hangosabb – a szövegértést is gyakran akadályozó – mozgásokat, akár még tudtam volna élvezni is.

Játékbeli szép emlékek

A produkciónak ennek ellenére voltak szép és emlékezetes pillanatai, melyek leginkább a színészi alakításoknak köszönhetőek. Megható az első felvonás végén a két nő tekintetének egymásba fonódása, amikor Emerenc kinyitja Magda előtt féltve őrzött ajtaját… Varga Klári az írónő alteregójaként ezúttal egy kicsit halványabb a tőle megszokottól, úgy láttam, olykor a gesztusok győzedelmeskednek a belső indítékok felett. Másfelől sok szép megoldás volt a játékában. A Kossuth-díjas Kubik Anna zsigerből színész, von Haus aus hozza a zsémbes, ám érző szívű, szeretetét csak sután kifejezni képes házvezetőnő figuráját. Néha – vélhetően rendezői instrukcióra – idegesítően, egy természetellenes hangszínen rikácsol, megszólalásai mégis többnyire árnyaltak.

Az előadás befogadhatóságát, élvezhetőséget a – már említett – ésszerűtlen térszervezés, az indokolatlan mozgások és az állandó dübörgés jelentős mértékben csökkentette. Kár érte!

- Hassó Adrienn -