2016.01.28. 10:47
Fél siker
<em>Elnézegetem gyakran a kutyafuttatót, az első hivatalos debrecenit, amely nem túl rég született az újkerti betontelepen, bocsánat, az Egyetemvárosban, ugye, mennyivel szebben hangzik, ég és föld, miközben egy métert sem kell arrébb menni.</em> Fábián György írása.
Elnézegetem gyakran a kutyafuttatót, az első hivatalos debrecenit, amely nem túl rég született az újkerti betontelepen, bocsánat, az Egyetemvárosban, ugye, mennyivel szebben hangzik, ég és föld, miközben egy métert sem kell arrébb menni. Fábián György írása.
Jóleső, felszabadító érzés figyelni, milyen vidáman csaholnak, ugrándoznak az ebek a néhány tíz négyzetméteres bezártság után, nem szívesen lennék panelházi kutya, teszem hozzá gyorsan – miközben az vagyok már harminc éve.
A futtató egy nyugalmazott salakpályán létesíttetett, négylábúak és gazdik örömére. El-elbámulom derűvel a játszódó jószágokat, és közben az is megfordul a fejemben: a jelenség – mármint, hogy egy sportpálya változott át kutyatérré – azért is érdekes, mert tudtán és szándékán kívül demográfiai jelzőként működik. S máris a park szomszédos területeire fordul a tekintetem, ahol a három nagy homokozóban egykor alig fértek el a közeli iskolából kiözönlő alsósok, ma viszont már összesen szinte másfél is elég az aprónépnek. Helyüket lassan befonja a talpas muhar.
Aztán már csak a mozis közhely jut eszembe: ha egy filmben gyerek van vagy kutya, az már fél siker. Adjunk hálát, a diadalnak legalább az egyik fele nekünk is megadatik.
