„Veszett jó zenét kell csinálni”

Debrecen, Múcsony - Juhász Marci tíz éven belül a legjobb rockénekesek közé akar kerülni Magyarországon. Interjú.

A 2012-es Csillag születik műsorban tűnt fel a borsodi Múcsonyból származó fiatal énekes fiú, Juhász Marci, aki egyedi hangjával és gitárjával, szájharmonikájával hol népdalokat, hol bluesokat adott elő. Egy ország ismerte meg az előadóművészt, aki mostanra ismét a reflektorfénybe került: a mind nagyobb népszerűségnek örvendő Nomad zenekarban énekel Jánosi "Cicó" Szabolcs gitáros, Nagy Levente bőgős és Újvári Péter társaságában. A rendkívül közvetlen zenésszel a tehetségkutató felidézésével indítottuk a beszélgetést.

A Csillag születikből ismert meg az ország. Hogyan jutottál be a kereskedelmi tévébe?

Juhász Marci: Egy gumigyárban dolgoztam, s mivel egész nap énekeltem és szájharmónikáztam, a munkatársaim beneveztek a Csillag születikbe, hogy jól kicsesszenek velem, én ugyanis nem akartam jelentkezni. Pont előtte két héttel rúgtak ki, mielőtt jött az első válogató, el is mentem rá végül, ahol a 7500 pályázóból bekerültem a 3500-ba, aztán jött a hetvenkettes majd a tizenkettes mezőny, végül a döntő előtt estem ki.

Milyen volt belülről egy ilyen hacacáré?

Juhász Marci: Nem nagyon szeretem az efféle médiafelületet, ez csak arra volt jó, hogy valahonnan el tudjak indulni, de annyira nem élveztem. Az persze jó volt, hogy megismert az ország, de most járok igazán jó úton. Három évnek kellett eltelnie, hogy ne a tehetségkutatót emlegessék fel velem kapcsolatban, hanem azt mondják az emberek: hú, itt van a nomádos Marci! Ez a lényeg.

Nagyon sok kötelezettséggel járhatott egy ekkora showban szerepelni, hogyan bírtad ezt úgy, hogy mint említetted, ez nem a te világod?

Juhász Marci: Kemény volt. Szombaton volt az adás, vasárnaptól közös táncpróba keddig, szerdán kiskamerás próba, csütörtökön jött egy kisebb pihenő, de én akkor gyakoroltam és írtam a számokat. Pénteken következett a főpróba, szombaton kilencre pedig mentünk be ismét az adás stúdiójába. Az volt a durva, hogy engem összeállítottak olyan emberekkel, akik szinte karaokéztak egy zenei alapra, nekem pedig gitáron és szájharmónikán kellett kísérnem magam. Meg ugye saját számokat írtam hétről hétre, eldöntöttem, hogy most ezt a dalomat adom elő, azt követően egy másikat, persze igyekeztek beleszólni, de nem nagyon hagytam.

Úgy tudom, otthonról hoztad a műfaj szeretetét magaddal, mikor kezdtél el zenélni és kinek a hatására?

Juhász Marci: Amióta megtanultam beszélni, azóta nyomom ezt. Nekem az egész családom zenél, az üknagyapám Bartók Bélának volt az egyik prímása, a dédnagyapám szintén hegedült, nagyapám kitűnő tangóharmónikás volt, az atyai nagyapám pedig szájharmónikán, trombitán és szaxofonon játszott. Két unokatesóm karmester, az egyik Svédországban, a másik Olaszországban tanult és ütőshangszereken játszik. Anyám citerázott, furulyázott, apám pedig gitározott, az öcsém pedig most kezdett el gitározni és nagyon ügyes. Szóval valami van a családunkban!

Honnan adódott számodra, a hegedűs ősök ellenére, ez a bluesos, rockos zene?

Juhász Marci: Apa nagyon szerette ezt a Vikidál Gyula-, Deák Bill-, P. Mobil-, Edda-vonalat, ő 66-ban született és ezeket hallgatta. Érdekes, nemrég töltöttem le az Ős-Bikini első lemezét, a Hova lett... címűt, amely az első kazettám volt, négy éves voltam, amikor Apa a kezembe nyomta. Ő nem erőltette egyáltalán rám, csak én éreztem, hogy ez baromi jó zene. Otthon emellett Yest hallgattunk, Nazarethet, Totót, a legnagyobbakat az akkori időkből. Tehát Apának köszönhetek sok mindent.

Kisgyerekkorodtól készültél arra, hogy zenész légy egyszer?

Juhász Marci: Mindig volt ilyen vágyam, de úgy gondoltam, hogy majd lent maradok Borsod megyében, ott lesz egy hobbizenekarom és néha muzsikálgatunk a meló mellett. Persze, reméltem, hogy ennél többre is viszem a zenében, mert nem szerettem volna dolgozni. Most őszintén, melyik ember szeret? Nagyon sok zenekarom volt, de nem tudtunk kitörni, aztán jött a Csillag születik, felköltöztem Pestre, jöttek Cicóék és beindult a dolog, én meg feltettem mindent erre. Ezt a legkomolyabban mondom, most varrattam fel a Nomad-logót a karomra, ennyire komolyan gondolom a jövőt a zenekarral.

Meséld el kérlek, miként kerültél be a Nomadba!

Juhász Marci: A srácok egy csomó énekest megkerestek, de senkiben nem volt meg az igazi átütőerő, Cicó azt mondta, amikor bekerültem, négyzetre emeltem a zenét. Szóval csutkarészegen sétáltam a Szigeten, amikor megállított Petya és Cicó, hogy csinálnak egy zenekart és mondták, benne van Cseresznye is, a Tankcsapda exgitárosa. Pontosabban Cicó úgy jött oda hozzám: Marci, te vagy az énekes! Hű, hát akkor megpróbálom! Egy-két nap múlva felhívott Cserkó, én ugyanis nem nagyon emlékeztem semmire, hogy mennem kellene hozzájuk énekelni. Nagyon furcsa volt, hogy egy olyan ismert gitáros, mint ő, felhív, hogy menjek próbálni! A Ne félj című nótát énekeltem el először, baromira tetszett mindenkinek és mondták, szeretnének velem dolgozni. Korábban az RTL Klubnál érdeklődtek egy ott dolgozótól, nincs-e valaki, akit ajánlani tudna, és én lettem az, akinek a nevét bedobta ez a valaki, azt mondta, azt a csávót nem változtatja meg semmi. Imádom a zenésztársaimat, te már láthattad pár koncert után, olyan viszonyban vagyunk egymással, mint a testvérek. Azt mondják, amikor bekerültem, én voltam a kisfiuk, de már én is elkezdtem pofázni, ezért most már van egy ilyen „köcsögük”. De a fontos, hogy mi négyen egységet alkotunk.

Hogyan sikerült elérned, hogy megmaradj egyszerű múcsonyi gyereknek és ne szállj el magadtól?

Juhász Marci: Mindig tudom, hogy honnan jöttem és tudom, amit eddig elértem, az még semmi. Amikor majd úgy fognak rólam beszélni, mint mondjuk Charlie-ról, Tunyóról vagy bárki olyasvalakiről, aki az én szememben nagy, akkor majd azt mondom, na, most már elértem valamit. De akkor sem fogom „elvinni” magam, mert mindig lehetek még jobb.

Van úgymond rendes munkahelyed a zenélés mellett?

Juhász Marci: Egy rockkocsmában jegyet szedek, mellette néha utcazenélek, szólóban fellépek, meg ami jön. Volt, amikor elmentem bútort pakolni Szentendrére, röplapokat osztogattam, tehát amiben van egy kis lóvé úgy, hogy ne kelljen nyolc órában fixen elmenni dolgozni, azt én csinálom. A zenéből nem lehet megélni még, de majd egyszer.

A magánéletedről mit lehet tudni?

Juhász Marci: Fél éve nagyon elcsesztem a kapcsolatomat, volt egy menyasszonyom, de csináltam egy hatalmas hülyeséget, most őt próbálom visszahódítani. Fél esztendeje kaparok utána, nem adom fel. Rájöttem, hogy nagyon szeretem és nekem ő kell.

Tudom, hogy motorozol, ez is gyerekkori dili nálad?

Juhász Marci: Igen, kiskorom óta szerettem volna már motorozni, voltak kisebb masináim is, mentem én már Pannóniától kezdve szinte mindennel. Huszonnégy hoztam meg azt a döntést, hogy most már nem érdekel semmi, kimegyek a Margit-szigetre és „összeutcazenélek” egy motor árát. Tavaly nyáron valósult ez meg, akkor még nem volt jogosítványom, mondjuk, nem azzal megy, mint tudjuk. Most már van jogsim, sokat motorozom, a nyáron 12 ezer kilométert mentem a gépemmel, szóval hajtom.

Úgy ismerlek, mint egy igazi partiállatot, nem okozott ez még gondot a színpadon sosem?

Juhász Marci: Dehogynem. A legelső közös koncertünkön Kowalskyékkal talán Sopronban a Hangárban, ott esett meg, hogy eléggé berúgtam és nem is nagyon hallottam magam a kontrolládából, hát szétüvöltöttem mindent... A nyáron pedig a siroki motorostalálkozón álltam be egy kicsit, de előtte én mondtam a fiúknak, inkább ne zenéljünk már Sirokon, mert az nekem olyan, hogy oda lemegyek és kampóra vágom magam egy hétig. Kész voltam, alig bírtam énekelni, de jól jöttem ki belőle, a közönség annyira nem érzékelte, de mondjuk a keverősök kérdezték, hogy Marci, mi a franc van veled? Én úgy jöttem le a színpadról, mint James Brown, hú, mekkora bulink volt, a többiek pedig mondták, szerinted...

Mik a terveid, hová szeretnél eljutni mondjuk 10 év múlva?

Juhász Marci: Tíz éven belül a legjobb énekes akarok lenni Magyarországon. Ezt nem nagyképűségből mondom, nekem nagy vágyam az, hogy elismert zenész legyek. Két napig kint voltam a Hangfoglaláson, mozgolódtam, beszélgettem és nagyszerű érzés volt, amikor rengeteg ember, köztük idősebbek is odajöttek, hogy cseszd meg Marci, veszett jó, amit csinálsz! Szóval tíz éven belül szeretnék az egyik legjobb rockénekes lenni itthon.

Mit üzennél egy kis faluban élő kezdő zenésznek?

Juhász Marci: Nagyon nehéz ezt megmondani. Ha én Múcsonyban maradtam volna, akkor sehol nem lennék. Önerőből nem lehet onnan feljönni, kell egy hátszél és persze veszett jó zenét kell játszani. Itt van például a Junkie Jack Flash, ők „Felsőzsebaljáról” jöttek, Pécs környékéről és a srácok baromi jók. Tizenkilenc éves kiskölykök és rajongok értük. Tavaly voltam egy tehetségkutató zsűrijében, ők voltak az első nap az első zenekar és én azonnal kiléptem a zsűriből, mert mondtam a többieknek, innentől én elfogult vagyok. Meg is nyerték a fiúk a tehetségkutatót. Tehát mázli, háttér és baromi jó zene kell a kitöréshez.

- Tamás Nándor-

Névjegy: Juhász Marci