A jótündér és a varázspálca

Debrecen - Egy ma született magyar gyerekből optimális esetben 20-25 év múlva lesz munkavállaló. Interjú a gazdasági migrációról Mellár Tamás közgazdász-professzorral.

A rendszerváltás után főként Erdélyből sok határon túli magyar járt át Magyarországra munkát vállalni, ez a trend azonban néhány éve megfordult. Ma már sokkal inkább a mi honfitársaink keresnek boldogulást a magyarnál dinamikusabban pörgő román és szlovák gazdaságban – nyilatkozta a Naplónak Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem közgazdász-professzora, a Központi Statisztikai Hivatal egykori elnöke, akivel a gazdasági migráció jelenségéről beszélgettünk.

Először is érdemes tisztázni: az ön értelmezésében mit jelent a gazdasági migráció, a gazdasági menekült/bevándorló fogalma?

Mellár Tamás: Az én felfogásomban a gazdasági bevándorlók azok, akik egy másik országba kifejezetten azzal a céllal érkeznek, hogy ott munkát vállaljanak, és ezáltal maguknak és a családjuknak jobb létet biztosítsanak. Ebből a szempontból nem tennék különbséget aszerint, hogy valaki az Európai Unió területéről vagy harmadik országból jön hozzánk.

A nemzetállamok számára feltétlenül káros jelenségről van szó? Hiszen felvetődik, hogy gazdasági migráció nélkül vajon létezhetne-e a közös Európa?

Mellár Tamás: Két szempontból biztosan pozitív ez a fajta migráció. Az egyik, hogy ezáltal a fejlett országok olcsó munkaerőhöz tudnak jutni, a másik pedig, hogy az elöregedő nyugati államok demográfiai helyzetét javítja a „kölcsön kapott” fiatal munkaerő. Lehet olyanokat mondani, hogy Magyarország inkább a családpolitika, mintsem a bevándorlási politika révén kívánja megoldani a munkaerőpiaci problémáit, csakhogy ez még jó ideig a vágyak szintjén marad. Gondolja meg: egy ma született magyar gyerekből oprtimális esetben 20-25 év múlva lesz munkavállaló. De hadd mondjak egy ellenpéldát! Franciaországban nem csökken a népesség (az egy családra jutó termékenységi ráta náluk 2 fölött van, míg nálunk csupán 1,3), mégsem tudják nélkülözni a gazdasági bevándorlókat. A fejlett országokban ugyanis mindig lesznek olyan munkakörök (segédmunka, mosogatás, alacsony szintű szolgáltatások, stb.), amiket az „őslakosok” nem vállalnak el. Ebből a fejlett nyugati világ sokat profitál. Más kérdés, hogy ez a folyamat milyen asszimilációs problémákat vet fel, hogy a bevándorlók mennyire hajlandóak elfogadni és tiszteletben tartani a befogadó ország törvényeit, társadalmi és kulturális szokásait.

Van olyan hétvége, amikor 600-700 menekült érkezik Magyarországra. Hogyan lehet kiszűrni azt, hogy közülük ki a politikai üldözött és ki a gazdasági bevándorló?

Mellár Tamás: Ez egy nagyon sikamlós terület. Ugyanakkor azt látni kell, hogy a migránsok többsége tranzitországnak tekinti hazánkat, tőlük tehát nem kell félteni a munkahelyeinket.

A gazdasági migráció mennyiben van jelen az anyaország és a szórvány magyarság viszonylatában? Hiszen a politikai vezetőink szerint ezzel kell/lehet megoldani a munkaerőpiaci gondjainkat.

Mellár Tamás: A rendszerváltás után főként Erdélyből sokan jöttek át Magyarországra dolgozni, ez a folyamat azonban néhány éve megfordult. Ma már inkább az a gond, hogy a magyarnál dinamikusabban fejlődő román és szlovák gazdaság elszipkázza a hazai munkaerőt. Meg kell nézni, hogy a román vagy a szlovák határ menti területekről mennyien járnak át tőlünk dolgozni.

Nem ellentmondás az, hogy miközben Orbán Viktor nem akar tömegesen gazdasági migránsokat látni Magyarországon, több százezer honfitársunk gazdasági kivándorlóként keresi a boldogulást külföldön?

Mellár Tamás: Ez így van. Ha Nyugat-Európában felerősödne az az elv, amiről Orbán Viktor Párizsban beszélt (Angliában egyébként már vannak erre utaló jelek), akkor Magyarország vajon mit kezd azzal a több százezer fiatallal, akik ma kint dolgoznak és a munkájukért (még ha nem is feltétlenül ilyen melóról álmodtak) a hazaihoz képest feltétlenül tisztességes bért kapnak.

- Petneházi Attila -