Spárga a levesben és a vásznon

Debrecen - A legenda szerint Medici Katalin – akit kikiáltottak firenzei boszorkánynak, de a reneszánsz művészet felvirágoztatójának is – egy különleges édességgel, a vanília illatú narancsos palacsintával (crepe suzette) hódította vissza férje, II. Henrik francia király szívét – olvasható a mindmegette.hu-n. Az eredmény magáért beszélt: az addig terméketlennek tartott Katalin ezután hét gyermekkel ajándékozta meg az uralkodót. A farsangi időszak népszerű eledele a fánk, melyet XVI. Lajos hitvese, Marie Antoinette nagyon kedvelt. Állítólag a királyné egy karneváli éjszakán kóstolta meg először egy mézeskalácsos mester utcán árult paraszti fánkját, ami anynyira elbűvölte, hogy az egész kosárnyi árut megvásároltatta. A karnevál után magához hívatta a fánksütőt, aki megosztotta a királyi cukrásszal az elkészítés titkát. A recept kisebb módosítását követően ezután a királyi udvarban rendszeresen fel kellett szolgálni ezt a finomságot, amely közkedvelt lett, és az idők múlásával mindenütt elterjedt.

Csirkére boruló paradicsom

A krónikák szerint Bonaparte Napóleon félt a pocakosodástól, ezért keveset evett, de azt válogatás nélkül. Legfeljebb két fogásból fogyasztott, és azt is többnyire sebtében. Dunant, Napóleon kedvenc udvari szakácsa egy napon azt a feladatot kapta, hogy a császár ifj úkori kedvenc ételét, a pacalt készítse el számára. Dunant először kétségbeesett, mivel úgy gondolta, hogy a pacal nem méltó a császárhoz, másnap mégis pacal került Bonaparte asztalára, ám Dunant fogolyhúst használt sertéspacal helyett, ami így is tetszést aratott. A marengói csata francia győzelmének emlékét őrzi a sült csirke Marengo módra receptje. Állítólag a jó hír hallatán Dunant kiejtette kezéből a paradicsompürével teli edényt, ami egy sült csirkére borult. Napóleon ekkor tért vissza a hadiszállásra, amikor is azonnal tálalni kellett számára. Újabb csirkét nem volt idő kisütni, ezért a főszakács a paradicsomos csirkét ízesítette tovább gombával, fűszerekkel. A hatás nem maradt el: a császárnak ízlett az új fogás.

Spárga a vásznon

Az idősebb Alexandre Dumas, A három testőr, A fekete tulipán és még több száz mű írója, művésze volt a salátakészítésnek. Kedvenc vendéglőjében, a Maison d’Orban gyakran kiment a konyhába, és maga is ízesítette a készülő ételt. Konyhai nagyszótár című 1200 oldalas szakácskönyvében adta közre mesterfogásait, érdekes anekdotáit, s mintegy a gasztronómia világtörténetét. Edouard Manet, a világhírű festő reggeliző asztalán mindig helyet kapott a több mint harmincféle módon készülő omlett valamelyik változata, továbbá a lazac vagy más halfélék, melyet egyik reggelit ábrázoló festményén is megörökített. Életének egy időszakában sok csendéletet alkotott citromról, dinnyéről, szilváról. Egyszer egy köteg spárgát ábrázolt, amit egy neves újságíró megvásárolt, ám többet adott a képért, mint amit Manet kért. Erre a festő külön megfestett egy szál spárgát, és elküldte a bőkezű vásárlónak egy kísérőlevéllel, melyben ez állt: „Hiányzott egy szál a kötegből.”