Van egy eldugott, mesebeli hely a megyében, ahová a legszebb arcával költözött be a karácsony – fotókkal

Remek kezdeményezés és ötletes kivitelezés végeredménye ez, szívet melengető érzés tölt el bennünket a tematikus élménypontok között sétálva, hiszen lépten-nyomon láthatjuk a művelődés ház dolgozóinak, valamint a nagyközség kézműves közösségeinek szorgos kezeinek munkáját, elég, ha a vödrökből eszkábált ólomkatonára, vagy éppen a rönkökből álló hóemberekre tekintünk. De a nagyrábéiak is hozzátették a magukét, fényfüzéreket ajánlottak fel, s így, együtt alkották meg a mindenki számára ingyenesen elérhető mesevilágot.

Kedd este Ráczné Fekete Ilonával, a művelődési ház igazgatójával tettünk egy sétát a hangulatos kertben. Felidézte, tavaly álmodták meg a mesekertet, s mivel hatalmas sikert aratott nemcsak a helyiek, hanem a környékbeliek körében, sőt a megye különböző pontjairól is fogadtak látogatókat, így nem volt kérdés, hogy idén is karácsonyi fényárba öltöztetik az udvart. Ebben az évben azonban kibővítették a mesekertet, az ötletelés már ősszel elindult. 

 – mondta.

A bejárattól indulva egy karácsonyfaszigetet láthatunk, majd megérkezünk a hóemberek birodalmába, mellette pedig az állatok birodalma van. A hóemberek és az állatok rönkökből készültek, azonban nem is gondolnánk, mi mindent használtak fel a mesekerthez. A terebélyes fákon megannyi dísz lóg, szaloncukrot, cukorkákat, karácsonyfadíszeket megidézve. Egy jókora cukorkának kinéző díszt félve fogtam meg, azon morfondírozva, miből készülhetett. Icu felvilágosított: műanyagtányérból. Azt festették meg, és csomagolták be nylonba. Odébb a hatalmas szaloncukrok „töltelékét” alumíniumdobozok adják, de mindenféle rongyokat, hungarocellt és egyéb anyagokat használtak fel a költséghatékonyság jegyében, az pedig a slusszpoén, hogy például az angyal miből készült – de ennyire ne szaladjunk előre.

A mesekert legtávolabbi pontja az Északi-sark, ahol ugyan Télapó nincsen, de ott a Mikulás szánja, amit természetesen Rudolf húz, és itt van a Mikulás postaládája is, amit – bár még csak bő egy hete van nyitva a kert – már kétszer kellett üríteni. Az Északi-sark fölött pedig a csillagösvény terül el, a maga különleges varázsával. A Manókuckó is kibővült idén, s ebben az évben az udvaron álló kemencét felhasználva egy mézeskalácsházat is varázsoltak az ügyes kezű asszonyok a már meglévő Mézikéknek. A gömbhintó mellett pedig az ólomkatonák állnak, amik műanyag vödörből készültek, a tájházat idén is a régi idők karácsonyának szellemében rendezték be. Idén az angyal is elkészült, meg nem mondanánk róla, hogy testét egy komposztáló- és egy savanyítóvödör alkotja, a fejét pedig egy fitneszlabda. S természetesen a nagyrábéi papírfonók idén is kitettek magukért, több mint 600 munkaóra alatt egy betlehemet készítettek, ami bent, a művelődési házban nézhető meg.

Eredetileg terv szerint január 7-ig lenne nyitva a mesekert, de mivel sajnos vannak rongálások, annak függvényévé teszik, hogy karácsony után lesz-e még mesekert, hogy ezek megszűnnek-e.

KD