Kevesen ismerik a debreceni villa dermesztő legendáját – Hátborzongató megyei szellemsztorik halloweenra

Ismerős a lidérccsirke legendája, vagy az alföldi elcserélt gyermek története? Hát a hortobágyi kísértetkutya? Utánanéztünk, milyen mítoszok keringnek Debrecenben és a várostáblán túl.

Az azóta már lebontott debreceni Syposs-villa

Forrás: Napló-archív

Nem csak az amerikai álomgyárban született már számos film és sorozat, a magyar rendezők is megfogták a parajelenségekről, szellemekről és egyéb misztikus történetekről szóló témákat; mi tagadás, az ember szeret borzongani. Az ingerküszöbünk kitolódik, és már nem ijedünk meg egy zombitól, illetve Hasfelmetsző Jack sem okozhat már meglepetést egy sötét utcában. A félelem éjszakája, a halloween apropóján visszautaztunk a múltba, és megvizsgáltuk, milyen mítoszok keringtek a megyénkben. Mitől tartottak az emberek például a 16. században?

Nagyon színes a magyar folklór irodalom – szögezi le a beszélgetésünk elején Horog Máté szociálpolitikus, a CityLegends.com ötletgazdája. Majd magabiztosan nyúlt az asztalon szétterített könyvei közé, és Béres András Arra van egy kőhíd rakva… című kiadványát vette magához. A valaha elmondott, magnetofonszalagon rögzített hortobágyi és hajdúsági pásztortörténetekből olvashatunk a kötetben. Mesélnek a híres csikós számadó, Czinege János tetteiről, az egymás megleckéztetésére kieszelt huncutságokról, a boszorkányos cselekedetekről, a pásztortársadalom kemény igazságtevéseiről és a pusztai asszonyok sorsáról is.

A lapok között van egy fejezet, ami kimondottan a pusztai parajelenségekre épül. Inkább tanulságos történetek ezek, mintsem ijesztgetős rémmesék.

Máté érdekességként említi meg azt is, hogy 1791-ben Pesten megjelent egy kiadvány, amely a hortobágyi pásztor és a természetvizsgáló találkozásáról szól. – Leírták, hogy egy juhász szellemlényt, azaz kísértetkutyát látott a pusztában, sőt az még meg is átkozta, zsibbadt az oldala és a lába is. A természetvizsgáló okításképp elmondta, hogy biztos van racionális magyarázata annak, amit látott. Kifejtette, hogy elfeküdte a nyakát, azért sajog az annyira – magyarázta Máté. Hozzátette: akkortájt a Hortobágyon számon tartottak bűbájos embereket, voltak szemmel verők, míg Debrecen szűk körzetében a kuruzsló öregasszonyokat hívták vasorrú bábáknak. – Itt nem a tipikus seprűre felpattanó, macskává változó nőkről beszélünk. A cívisvárosból nagyon sokan jártak fel borért Tokajba, ahol szintén nagy „híre” volt a boszorkánypereknek. Van egy humoros anekdota, miszerint volt egy banya, akit még máglyán sem égettek el, mert annyira csúnya volt szegény öregasszony, hogy még az ördögnek sem kellett – mesélte el a szociálpolitikus.

Szellemek és cserék

Debrecen és az egész Alföld területe igazán misztikus helynek számít mind a mai napig. Itt történt az elcserélt gyermek esete is. A monda szerint ha a család, vagy bárki a háznál nem figyelt, és nem őrizte a babát, kicserélték egy másikra. – Az írások úgy tartják, volt egy Borbély Imre nevezetű tekintetes úr, akinek született egy szép, egészséges, Laci nevű fia. Egy hónappal később a gyermek olyan eltorzult lett, akár egy majom. A férfi 45 éves korában még beszélni sem tudott, sőt lábra sem állt, akkora fogai voltak, mint egy lónak, torz volt az egész külseje. A feljegyzésben úgy írják, tulajdonképpen a férfi kicsinyessége okán „cserélték” el a babát, hiszen amióta a fiú megszületett és felnőtt, azóta a fösvény apjából jószívű ember lett – osztotta meg az érdekes legendát Máté.

Bodaszőlő és környéke vonzza a misztikus történeteket, így a hozzá közeli Zeleméri templomrom is rejtélyes legendát őriz, ez az egyik „legnépszerűbb” kísértetjárta hely Debrecen térségében.

Bodaszőlőnél a kurgánon (kunhalmon) található romról Máté elmondta: a környéken lakók azt beszélik, hogy eredetileg vár volt. A legenda egyik fele szerint Attila, a hunok nagy vezére gyermekként ott nevelkedett, sőt a kardját is valahol ott rejtette el. – A legenda másik fele szerint ebben a bizonyos „zeleméri várban” élt egy várúr és a lánya, Szép Maricza (hasonló történetben Boda Katalin). A szép hölgyet már eljegyezték, amikor egy Daniló nevű férfi beleszeretett. Egyszer kettesben maradtak, amikor a férfi fizikailag is ki akarta fejezni érzelmeit, de a lány védte tisztességét, majd a fiatal végül kétségbeesésében leugrott a toronyból úgy, hogy az udvarlóját is magával rántotta. Szép Maricza meghalt, míg Danilónak csak a lába tört el.

Úgy tartják, hogy a nő apja és vőlegénye könyörtelen bosszút álltak Danilón: egy majd' hatméteres kihegyezett tölgyfakaróba húzatták elevenen, miközben rőzsefát, szalmát és forgácsot rakattak alá, mindezeket pedig leöntötték olajjal, majd meggyújtották a rögtönzött máglyát. A legenda szerint az ártatlan lány halálának évfordulója éjjelén megjelenik az apa és az egykori jegyes szelleme a romnál

– fejezte be a kegyetlen és egyben szomorú történetet Máté. Kiemelte, még a mai napig járnak oda csoportok regölésre, de egyesek akár a szellemek nyomába is erednek.

Majd a kísértethistória után pár mondat erejéig visszakanyarodtunk kurgántörténetekre. – Az alföld piramisainak is nevezett földdombokat temetésre, őrtoronyalapnak vagy sáncnak használták, sőt mendemondák azt tartják, hogy akasztódombként vagy boszorkányégetésnél is „üzemelt”. Hogy mi okból készültek, hivatalosan nem tudni, de némelyik halom kincseket és csontokat is rejtett magában. A debreceni híres Basahalom is egy kurgán volt eredetileg. Történelmi emlékei révén ez csak a legismertebbje annak a kunhalomsornak, amely végigkíséri Debrecen „folyóját”, a Tócó-patakot Hajdúböszörmény határától a város délnyugati végéig – mesélte Máté. Hangsúlyozta, a legtöbbet nem tárták fel, sőt védett területek. Mint elmondta, a Nagysándor-telep közepén is áll egy ilyen kurgán a házak között, amit télen a gyerekek szánkódombként használnak.

A Hajdúböszörményhez tartozó Pródon egy pásztorcsalád még kincset is talált egy kunhalom ásása közben, az 1920-as években. Álmot látott egy juhász, miszerint Attila, a hunok királyának sírja azon halom alatt volt, ahol laktak. A családjával együtt ásta és túrta a földet, majdnem az egész vagyonát erre költötte. Ugyan talált kincseket, amik idővel múzeumba kerültek, Attila sírját azonban nem lelte. Miután meghalt a pásztor, az özvegye szintén álmot látott, miszerint folytatniuk kellett a keresést.

„Mitmitke" és a padláson gyújtott gyertya

Máté elmesélt egy lidérces históriát is, ami több száz évre nyúlik vissza. Méliusz Juhász Péter 1562-ben arról értekezett, hogy a magyar nép gondolkodására milyen lidércek és misztikus alakok, rontó lelkek voltak jellemzők. – Lidérccsirke, más néven lúdvérc vagy „mitmitke” alak is borzongatta a népi ember portáját. A „javaslat szerint” egy trágyadombon vagy a hónaljunk alatt kell egy tojást kikeleszteni, majd az állatból hűséges szolgáló lesz, bármit kérünk tőle, azt nagyon gyorsan teljesíti. Azonban ez a segítő lidérc is veszélyes, ugyanis állandóan munkát kell neki adni, mert különben elpusztítja gazdáját. Megszabadulni úgy lehetett tőle, hogy lehetetlen feladattál bízták meg, amitől mérgében megszakadt, például rostával vizet hordani – fogalmazott a szociálpolitikus, majd felsorolta milyen lényeket is „ismer” még az ember, amik már az ókortól eredeztethetőek: megszálló és erőszívó lények, strigák és a laminák, amik kiszívják az ember az életenergiáját.

Az egykori Kürtös utcán álló debreceni Syposs-villához is volt Máténak egy „szellemes” története. Egy szemtanú szerint valami történhetett éjszakánként a romos falak között.

A háznak kerek tetőtéri ablaka volt, és éjszakánként mindig látták az emberek, hogy egy gyertya égett fent a padláson, sőt az ablak mindig fényesre volt pucolva. Egy közeli ismerős nem tudott uralkodni kíváncsiságán, és egy késő éjjelen besurrant, hogy mit, avagy kit rejt a lakatlan ház padlástere. Semmilyen lépcsőfeljárat nem volt a tetőtérbe… Akkor hogyan juthatott fel bárki?

– rémisztgetett Máté, de az igazságot homály fedi, hiszen az épületet már lebontották.