Műfogsor és művégtag is megfordult már Böszörmény leghíresebb lomisánál

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Hajdúböszörmény egyik, ha talán nem a legismertebb „lomisa” Uzonyi Zoltán.

A Napló a kereskedőnél kutatta a választ arra a kérdésre, hogy mégis minek köszönhető a manapság egyre élénkebb érdeklődés a „kacatok” iránt. Zoli (ahogyan a helyiek becézve említik) 30 éve kezdte, kereskedelmi végzettsége van, így a vállalkozása mondhatni sikerre volt ítélve. A kilencvenes években nagyüzemben érkeztek a használt cikkek nyugatról, kis túlzással minden utcában lehetett kapni kicsempézett tetejű dohányzóasztalt Ausztriából vagy éppen holland biciklit. Mára azonban kevesen maradtak a pályán, Zoli az egyik kivétel.

A recept szerinte egyszerű: hagyni kell a vásárlókat, hogy visszatérjenek a gyermekkorukhoz, és átéljék ugyanazt a kincskeresést, a felfedezés érzését, amit akkor tapasztaltak, amikor a nagyszülők szekrényfiókjában kutattak.

– Volt időszak, amikor szépen rendszerezve helyeztük ki az árut, mondanom sem kell, nem ment úgy az üzlet, mint most, amikor ömlesztve kerül a vásárlók elé. Egyrészt, ha valamit szétválogatunk, egyesével beárazunk, arról azt feltételezik, hogy ezek már eleve drága holmik, továbbá elvész a kincskeresés varázsa – mondta el Zoli. Az üzletnek jelenleg az is jót tesz, hogy egyre keresettebbek a régiségek, az újrahasznosítás, a régiből valami újat elven működő lakberendezési irányzatok pedig szintén egyre felkapottabbak. – Jellemzően Németországból szerzem be a készletet, onnan rengeteg jó minőségű, a szó jó értelmében vett használt bútor kerül elő. Ez esetben nem arra kell gondolni, hogy ócska holmik volnának, sőt. Ezek valódi minőséget képviselnek, igazi fából előállítva, némelyik pazar kézműves remek, nem holmi préselt farostlemezből legyártott vacak, mint a mai tömeg­gyártású termékek nagy része – részletezte Zoli. – Talán nem kell megmagyaráznom, hogy egy százéves, kissé kopottas fotel felújítva ma milyen értéket képviselhet. Úgy anyagi szempontból, mint szellemi értelemben. Szerencsére ezt ma egyre többen ismerik fel, mondhatni teljesen ki is cserélődött a vásárlók köre. Amíg korábban zömében a kevésbé tehetősek jöttek vásárolni, mára ez teljesen megváltozott. Keresik az emberek a szépet, az egyedit. Legyen az akár egy valódi tölgyből készült tálalószekrény vagy egy porcelánkészlet. Fogja, átfesti, új fogantyúkat szerel rá, és kiszolgál még legalább két generációt egy ilyen bútor. Nem csoda, hogy komplett tévéműsorok jöttek létre, amelyekben ugyanez a tematika – mutatott rá a szakember.

Extrém esetek

Ennek a népszerűségét jól jellemzi, hogy Zolinál is egyre több a visszatérő vásárló.

„Van, aki minden héten itt van, sőt az ilyen vevők vannak többségben. Persze jönnek szép számmal olyanok is, akik továbbértékesítésre viszik a holmikat, bevallom ezzel sincs problémám”

– magyarázta. A böszörményi lomisnál naponta cserélődik a készlet, ezért igyekszik mindent nyomott áron értékesíteni, emellett a török bazárok hangulatát is megidézik néha, Zolival ugyanis lehet alkudozni.

Egy jó lomisnál minden megvan, erről a böszörményi használt cikkesnél tett látogatásunkkor meg is bizonyosodhattunk. A temérdek műszaki cikk mellett éppúgy megtalálhatóak a bútorok és szerszámgépek, mint a nippek vagy éppen a falfestmények. Akik a nyár közepén szánkót vagy éppen sílécet vennének, azoknak sem kell csüggedniük. Ráadásul az ilyesmit amúgy is ilyenkor kell beszerezni, nem majd a szezonban. Az egyik sarokban terráriumok sorakoznak, Zolit kérdezve, hogy mi lesz ezeknek a sorsa, csak mosolyog, kezdjük elhinni, hogy valóban mindenre megvan a kereslet.

„A termékek beérkezésekor szoktunk szelektálni, mert előfordul, hogy olyan holmi is bekerül a pakkba, amit nem kínálnánk eladásra. Ezzel együtt előfordul, hogy egy-két erotikus segédeszköz vagy éppen műfogsor, művégtag is a placcon végezte. A legnagyobb meglepetésemre ezeket is volt, aki megvette”

– idézte fel az extrémebb eseteket, majd folytatta. – Volt itt egy hiányos, háromlábú asztal is, meg voltunk róla győződve, hogy így senkinek sem kell majd. Aztán egyszer csak, amikor már éppen megszabadultam volna tőle, érkezett egy vevő, aki pont ilyet keresett. A sarokba betéve pont jó lesz – érvelt, én meg nem kérdeztem többet, olcsón számítottam fel, így mindenki jól járt – emlékezett.

Zoli szerint, akik éltek a szocializmus évei alatt, azok tudják csak igazán értékelni azt a nagy kínálatot, ami egy használt cikkesnél is jelentkezik. – Régen vágyaink netovábbja volt egy hifitorony, most itt sorakozik vagy húsz darab, viszik is őket – magyarázta.

A beszélgetés végére az is kiderül, hogy Zoli is a régiségek rabja, rengeteg dolgot gyűjt, a régi játékoktól a festményekig. Ez utóbbi nem meglepő, az édesapja is festőművész volt, akinek a hagyatékát máig gondozza.

Matey István