2008.05.24. 08:48
Boldog gyereknapot, kicsim!
<p>Bűvölten nézte a fémes szifont, amint elétették az asztalra. Mintha nem evilági csoda lett volna, ahogyan a pirosló nedű a vastag falú pohár alján megcsillant, mindig azt képzelte, hogy csak a rubint csilloghat ilyen szépen.</p>
Mama a már ismert mozdulattal engedte tele a poharat a pajkosan bugyborékoló szódával. Egy hajtásra kiitta, mint mindig, mert a türelmetlenség és a mohóság benne is megvolt – igazi gyermeki „bűnök” ezek. A második pohár töltése előtt a kedves feddés elmaradhatatlan, talán nem is esett volna jól a már lassan kortyolgatott málnaszörp enélkül.Előkerült a fodros ruha és a fehér kiscipő is. Az izgatott gyermek követelőző tekintettel nézte, hogyan lesz végre masni a kígyóként tekergő fűzőből. Az utca végtelen hosszúságúnak tűnt a térig, ahol már annyi csoda várta.
>A tavalyi lufi rég kipukkant, pedig megmondta apa, hogy ne játsszon vele, mert ez lesz a vége. – De amikor annyira jól száll, és olyan jól lehet dobálni, hogy kérhetnek ilyet tőle – gondolta. – Az idén pirosat akarok – ebben olyan biztos volt, mint, hogy ötéves.
A főtér szélére érve kezét kifejtette a finom szorításból, és rohant a bohóchoz, hogy a többiekkel kacagjon. Aztán persze vissza a mamához, mert már itt az ideje, hogy úgy ragadjon a keze, mint tavaly ilyenkor. – Vattacukrot kérek! – sipította, és persze meg is kapta a ragacsos nyalánkságot, hiszen…
Éles pittyegés szakította félbe a régi történetet, pedig már szinte érezte a szájában az édességet. Sms-t kapott, benne csak ennyi állt: 6-kor jön a pizza, nem kell fizetned, neten rendeltem, átutaltam. Ja, és a hűtőben találsz fagyit!
Boldog gyereknapot, kicsim! Ne haragudj, ma is későn érek haza. Csók! Anya.
Fabók Ágnes
Kapcsolódó anyagok:
