Olvasónk írja: Párhuzamos cselekedetek

Párhuzamok

Ez év május másodikán, a Kossuth rádióban hallottam, egy 1945 elején, akkor hétéves, mára már idős hölgy, visszaemlékezéseit a második világháború végén, leginkább egy népcsoport terhére elkövetett, gyalázatos, kegyetlen embertelenségekről. A néni elbeszélte – mely borzalmaktól még mindig nem tud szabadulni –, hogyan vitték ki a táborból a Dunához családtagjait, és egy vele egyidős kislányt miként lőtt szájon az egyik „véreb”!

Napjainkban is történnek hasonló, immár az emberi elme határát meghaladó szörnyűségek. Például, két bandita, akiknek kevés az állam által, az adóforintjainkból biztosított segély, és kicsattanó fiatalságuknak „büdös a munka”, betörtek egy idős emberhez (lásd a vásárosnaményirablógyilkosságot, és még sorolhatnám tovább), és mivel éppen otthon volt a tulajdonos, azért brutálisan agyonverték. Párezer forint értékkel távoztak, amiért a gyilkosság híján, tán meg is „dicsérték” volna őket a „szerénységükért”, mivel még az engedélyezett „megélhetési kvótát” sem lopták el.

Párhuzamokat látok a szégyen időszaka és a jelenkor elvetemült rablógyilkosságai között, melyeket jól behatárolható egyedek követnek el hasonlóan védtelen, kiszolgáltatott idős emberek ellen. Kérdezem, mikor lesz már vége?!

Vengrinyák János, Sóstóhegy