Pusztába kiáltott szó

Elfogynak a negatív jelzők, ha azokra gondolok, akik néhány forint reményében leszedik a sírokról a rézvázákat, vagy feliratokat. Van szíve és lelke annak, aki képes egy szerszámmal nekiesni egy ember életének legutolsó, még evilágon lévő lenyomatának: a sírfeliratának? Nincs és meg sem érdemli, hogy legyen. Erre nincs mentség, s nem lehet magyarázat, s félő, hogy mindez csak pusztába kiáltott szó: attól tartok, hogy aki a temetőből lop, az újságot nemigen vesz a kezébe.

Mint ahogyan az sem, aki a templomból lop harangot, hogy aztán az átvevőtől pár száz forinttal gazdagodva térhessen haza. És ha otthon a családja megkérdezi, hogy mivel telt a napja, mit mond? Nem történt semmi különös: elloptuk a haverokkal a templomharangot, szétvertük és eladtuk... És persze a nap végén, mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan alszik. Nem forog az ágyában álmatlanul az átvevő sem: úgy tesz, mint aki nem veszi észre, hogy annak a templomnak a harangját vette át, ahová vasárnaponként ő is jár, de hát élni kell valamiből, nem pedig gondolkodni!

Aki temetőből lop, az mindenre képes, így nem kívánhatok neki mást, mint hogy az ő sírján se maradjon meg sokáig sem a váza, sem a sírfelirat.

Kapcsolódó cikkek:

• Már a betűket is lopják a nyíregyházi temetőből
  Elszaporodtak a temetői lopások. A virágok, növények mellett, „lába kel” a réz, bronz és márvány vázáknak, egyéb tartozékoknak, amit összetörve értékesítenek.
• Olvasóink írták: Virágtolvajok a temetőben
   Leírhatatlan, mekkora fájdalmat okoztak nekem azok az ismeretlen elkövetők, akik ellopták szeretett férjem sírjáról a kisfenyőt a nyíregyházi Északi temetőben - kezdi levelét olvasónk.
• Rendőrkézen a temető fosztogatói
  A lopással és a rongálással okozott kár elsődleges adatok alapján meghaladja az egymillió forintot Tiszavasváriban.

- Száraz Ancsa -