Van amire fel lehet készülni, de van, amire nem

Az elmúlt szezonokban elkényeztette szurkolóit a Debreceni Egyetem Erste Ligás férfi jégkorongcsapata, elég csak a két Magyar Kupa-győzelemre gondolni például. Ennek fényében a 2022-23-as kiírás csalódás, hiszen az MK-ban nem sikerült megvédeni a címüket, míg az alapszakasz 7-ik helye után a bajnokság elvileg leggyengébb csapata, a FEHA19 söpréssel ütötte ki Hetényi Zoltánékat a playoff-kvalifikációban. Portálunk György József vezetőedzővel beszélgetett az okokról.

– Amikor kezdtük összerakni a csapatot az idényre, akkor a háború, a rezsi és az euró árfolyam miatt eléggé nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy próbáljunk majd minél több fiatalt beépíteni – elevenítette fel. – Ez szimpatikus volt számomra, ezért is vállaltam el, mert amúgy voltak bennem kérdőjelek, hogy akarom-e a folytatást. Az volt a hosszú távú terv, hogy a DEAC olyan játékosokra épüljön, akik a tanulást össze akarják kötni a jégkoronggal. Volt egy pár olyan fiatal tehetség a junior csapatban, akit mindenképpen be szerettem volna integrálni a gárdába. A behatárolt anyagi lehetőségeink miatt olyan légiósokat, magyar játékosokat, akik átütőerőt képeztek volna, nem nagyon tudtunk igazolni. A külföldi játékosok közül nem azok jöttek, akiket szerettem volna, hanem akik ennyi pénzért vállalták – ismertette.

A klub közel 40 játékossal tárgyalt, de sajnos az anyagi igények jóval felülmúlták a debreceni lehetőségeket, emiatt a rövid távú cél a szezon túlélése volt. Kilenc játékos ment el a tavalyi keretből, öten érkeztek, György József a felkészülés előtt jelezte, két ember még hiányzik ahhoz, hogy egy közepes eredményt tudjanak produkálni, de a menedzsment kérte, bízzon a fiatalokban, lesz, ami lesz. A felkészítést követően a Szuperkupában 4–1-re győzte le az esélyesebb FTC-t az együttes, ám utána történt valami, amivel a szakmai stáb nem tudott mit csinálni. Elterjedt, hogy december 31-el bezárják a jégcsarnokot, ami nagyon megzavarta a fejeket, az edzők próbáltak lelket verni a jégkorongozókba, de emellett is voltak egyéb problémák, amelyre még rájöttek a sérülések.

– Nagyon szűk kerettel dolgoztunk, a 18 játékosunkból 14 szerződött és 4 ösztöndíjas volt, szóval nem tudom azt mondani, hogy versenyhelyzet alakulhatott volna ki a csapaton belül. 

Közben több jégkorongozó az esetleges csarnokbezárás miatt jelezte, el szeretne menni a csapattól, a menedzsment hiába biztosította őket, hogy nem lesz probléma, végigcsináljuk a szezont, ezek a belső pletykák eléggé széthúzták a társaságot. December folyamán már érződött, hogy kezdünk elfogyni fizikálisan, ráadásul folyamatosan egy hajszálon függött, be tudunk-e kerülni a biztos rájátszást jelentő első hatba, így nem volt lehetőségünk spórolni az erőnkkel, minden meccsen a maximumot kellett adni. Közben ott volt még a Magyar Kupa, amelyen a januári erdélyi túrán kezdődött tömeges megbetegedés – hetekig 10-12 játékosunk volt összesen – ellenére nagyon jól játszottunk a BJAHC ellen az elődöntőben, a harmadik harmad első tíz percében hat száz százalékos helyzetünk volt, amivel a fináléba játszhattuk volna magunkat, de nem sikerült. Ez morálisan nagyon megcsapta a fiúkat, és nem is tudtam felrázni őket a másnapi bronzmeccsre – fogalmazott.

Következett az alapszakasz utolsó FEHA19 elleni playoff-kvaifikáció, amire a hiányzók miatt nem tudott rendesen felkészülni a csapat.

– Az első meccs első harmadában lekorcsolyáztak minket, az történt, amit ők akartak, de aztán visszajöttünk, ám a hosszabbításban mi maradtunk alul. A másnapi, második összecsapásra elmondtuk a tanulságokat, mire kell figyelni, erre a tizenkettedik másodpercben gólt kapunk, majd mindenki pánik-jégkorongot kezdett játszani, csúnya vereség lett a vége. A harmadik, idegenbeli meccsen nyújtottuk a legjobbunkat, de azt éreztem, mintha meg lennénk átkozva. Van, amit tudok kontrollálni, és van amit nem. Amit egyértelműen vállalok, hogy nem tudtunk felkészülni erre a párharcra. Nem volt annyi játékos, hogy az utolsó két alapszakaszbeli bajnokit elengedve egy mini alapozással hangolódjunk a playoff-kvalifikációra. Talán még a Magyar Kupát is el kellett volna engedni, és teljesen a kieséses szakaszra fókuszálni, de persze utólag okos az ember. 

Ha a DEAC a jövőben szeretne sikereket elérni, akkor mindenképp a huszonkét-huszonhárom fős szerződéses játékos kell egy szezonban, a versenyhelyzet miatt. Egyértelműen át kell gondolni azt is, ha egy játékos nem válik be, akkor miként lehet őt lecserélni. Összességében úgy gondolom, annak ellenére, milyen tényezők befolyásolták a hangulatunkat, elég jól szerepeltünk az alapszakaszban. 53 pontot gyűjtöttünk, hárommal kevesebbet, mint egy négy-ötszörös költségvetésű Csíkszereda. Megvertük kétszer a BJAHC-t, és minden csapatot sikerült minimum egyszer legyőzni. Azt, hogy a jövőben mi fog történni, majd a menedzsment eldönti, a szakmai beszámolót én elküldtem az illetékeseknek – nyilatkozta szakember, akinek információink szerint lejár a szerződése a klubnál. 

MSZ