Többről szól, mint egy nagy mosoly és egy kis risza – megnéztük a DEAC cheerleader-válogatóját

Az ajtóban széles mosollyal fogadott egy csinos fiatal hölgy, majd érdeklődött, a toborzóra érkeztem-e. Ezen jót vidultam, majd közöltem, tulajdonképpen igen, de nem próbázó vagyok, hanem újságíró, jöttem megnézni, miként is zajlik egy válogatás a DEAC Cheerleaders együttesénél.

A DESOK-csarnokba várta a sportág iránt érdeklődőket csütörtökön este az egyetemi csapat. Először az alagsorban, a tornateremben gyűltek össze a gárda tagjai és a leendő cheerleaderek. 

Minden jelenlévő leült, elcsendesedett, Ócs Adrienn pedig belekezdett a mondandójába. A vezérszurkoló szavaiból, megnyilvánulásaiból sugárzott, élvezi, szereti a cheerleaderséget, határozott jelleme magával ragadta az embert, áradt belőle a nyugodtság és az energia. Elmondta, az eredménytől függetlenül reméli, mindenki jól fogja érezni magát ezen az alkalmon, majd közölte, e-mailen kapnak majd értesítést a pályázók a döntésről. A névsorolvasás közben kiderült, előzetesen harmincan jelentkeztek be, ám végül nem mindenki jelent meg, pár embernek végül inába szállhatott a bátorsága, de így is sokan vettek részt a próbatételen. A hölgyek nem egymás ellen versengtek, ugyanis nincs maximalizálva a felvehetők létszáma, akiről úgy látják, jó a mozgása, és fejleszthető, annak biztosan olyan levél fog landolni az elektronikus postaládájában, mely úgy kezdődik: Gratulálunk!

Repültek le a pulóverek

Adrienn röviden szót ejtett a csapatról is: kiemelte, a 2012 óta működő formáció folyamatosan fejlődik, különböző versenyeken is indulnak, és rendre szép eredményeket érnek el. 

 A cheerleading típusairól, felosztásáról is hallhattunk,  majd arról, hogy küzdenek a velük szemben felállított előítéletekkel szemben. A cheerface fontosságáról is szó esett, a bemutatók közben elengedhetetlen a nagy mosoly, mellette pedig az esetleges kacérkodás, a pozitív kisugárzás, az egyéniség is előtérbe kerül. 
A rövid ismertetőből arra is fény derült, hogy a lányok, illetve a fiúk (mert hogy egy éve már az urak, az úgynevezett cheerboyok is tagjai az együttesnek) egy közös, egyórás bemelegítéssel kezdenek, amelyben aerobikos mozdulatok, illetve nyújtás, erősítő gyakorlatok, tánctechnikai elemek is szerepelnek. Szükség van az erőnlétre, a dobások, emelések során pláne, de egyébként is bírni kell szusszal, a feszesség elengedhetetlen. Ezt követően mennek fel a DESOK küzdőterére, ahol az újak betanulnak egy rövid koreográfiát, melyet háromfős csoportokban adnak majd elő.

A negyedórás eligazítás végeztével bele is vágtak a lényegi részbe, a vezetőedző kiállt középre, a többiek pedig mögé, és indult a testek átmozgatása. A zenés ráhangolódást jó volt nézni, a résztvevők ellenben alaposan megizzadtak, tíz perc sem telt el, és már repültek is le a pulóverek.

Idő közben befutott Sánta János szakosztályvezető is, aki szívélyesen üdvözölte a jelenlévőket, majd portálunknak is nyilatkozott. – Egyáltalán nem lepett meg minket a nagy érdeklődés, látják, hogy folyamatosan fejlődünk, és azt is, milyen jó hangulatú egy-egy fellépésünk, így nem csoda, hogy ennek a közösségnek a tagjai szeretnének lenni. 

 Általában nagyon ügyesek szoktak lenni a jelentkezők, akit tudunk, felveszünk, kell is a nagy létszám, sajnos a sérülések sem kerülik el a sportolóinkat. Fél évente tartunk válogatót, a végső döntés néhány korábbi tagunk, Adrienn és az én szavazataim alapján alakul ki. Nem tagadom, előfordul, hogy nincs köztünk egyetértés, azonban végül mindig konszenzusra jutunk – fogalmazott Sánta János.

Erős válogató volt

Mikor kilencet ütött az óra, már a parketten sorakoztak a résztvevők, Ócs Adrienn pedig lépésről lépésre haladva elkezdte betanítani a koreót. Akadt, akinek már elsőre jól ment, azonban olyanok is voltak, akik sokadik ismétlésre is csak tétováztak, többször tévesztettek. Adrienn végig bátorította, dicsérte őket, és elárulta, roppant erős válogató zajlik, ilyen hamar még egyetlen alkalommal sem tudta betanítani a mozdulatsort. A bemutató előtt még kaptak öt percet a jelentkezők, hogy gyakoroljanak, a DEAC tagjai pedig ezalatt bemutattak egy mini programot.

Miután mindenki sorra került, körbeülték a DEAC logót, kicsit szusszantak, majd még egy közös kép is készült emlék gyanánt. Az egyik vállalkozókedvű lány elmondta, örült, hogy jelentkezett, és el is ment a válogatóra, amelyen úgy érzi, jól is teljesített, így bízik benne, hogy a jövőben ő is tagja lehet a DEAC Cheerleaders együttesének.

Tízkor aztán lehúzták a rolót, a döntőbíróság a napokban meghozza az ítéletet, a hölgyek addig pedig izgulhatnak.

Olyan megkapó és hangulatos volt az egész esemény, hogy egy pillanatra magam is úgy gondoltam, szívesen beállnék, ám az érzés aztán hamar elillant – megjegyzem, mindenki jobban járt így.

KSZD