Korlátok nincsenek, csak lehetőségek – vallja Bertalan Mónika, aki 55 évesen a színpadon villantotta meg izmait

Mi késztet arra egy 55 éves hölgyet, hogy elkezdjen gyúrni és versenyen mérje össze szépen kidolgozott izmait más, nála akár 25 évvel fiatalabb indulókkal? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Bertalan Mónikától, mikor leültünk vele beszélgetni az INBA Elite Tour Hungary 2022 elnevezésű viadal után. A Debreceni Jóga Egyesület jógaoktatója, Bertalan Mónika 55 évesen a legidősebb versenyzőként három kategóriában állt színpadra a tavaly év végi, budapesti megmérettetésen. A Bikini Díva 45+-ban az ötödik lett, a Sportmodell 35+-ban a nyolcadik, míg a Bikini Mama's-ban a tizenegyedik helyen zárt. Számára mégsem az eredmény volt fontos, hanem az addig vezető út. Megtudtuk, nem izgult egy pillanatig sem a viadal alatt, magához a versenyhez és a felkészüléshez is jógikus megközelítésből állt hozzá mentális, illetve fizikai szinten egyaránt. Tudniillik immár több évtizede annak, hogy rátalált a jógára, ami például abban is segített neki, hogy vegetáriánusként miként vegye rá magát a húsevésre.

Bár a jóga is egyfajta testedzés, mégis több annál. Egy komplex rendszer, amely az élet minden területén kifejti pozitív hatásait. Te hogy találtál rá?

Beteges gyermek voltam, így már fiatal koromtól kezdve sokat mozogtam, atletizáltam, futottam, táncoltam, aztán 33 évvel ezelőtt a jógában találtam meg az életem értelmét. Sokat lendített az egészségemen, a mentális állapotomon, megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Eredetileg óvodapedagógusként dolgoztam, a kolléganőm hívott el egy jógatáborba 1991-ben. A férjemet, Zoltai Miklóst, a Debreceni Jóga Egyesület alapítóját, elnökét is ott ismertem meg. Később én is elvégeztem egy nemzetközi szintű oktatóképzést, ez volt a Himalájai Jóga Tradíció vonala, így már jó ideje minősített vezető jógaoktatóként és terapeutaként dolgozom.

Miért érezted szükségét, hogy a jóga mellett valami más mozgásformát is elkezdj űzni?

Miután 2016-ban elvégeztem az SZTE-BTK Hispanisztika Tanszéken a romanisztika, spanyol alapszakos képzést, tükörbe néztem, és nem tetszett, amit láttam. Rengeteget fogytam, lógott rajtam minden, valamit tennem kellett. Már régóta érdekelt ez a sportág, arra gondoltam, miért ne lehetne kipróbálni a súlyzózást. Úgyhogy 2016-ban belevágtam, és pozitív élményekkel gazdagodtam. Az évek során egyfajta szerelemmé alakult. Mondjuk úgy, hogy ez egy külön tudományág, roppant fontos, hogy precízen, nagy odafigyeléssel, rendkívüli alázattal álljon hozzá az ember.

Hogy jött az elhatározás, hogy versenyen is kipróbálod magad?

Egy alkalommal a televízióban láttam, hogy anyukák is megmérettetnek, és nemcsak harmincöt pluszosok, hanem negyvenöt éven felüliek is fölálltak a színpadra. Ekkor megszólalt bennem a csengő, hogy miért ne vághatnék bele én is. Felkerestem egy szakképzett edzőnőt, Szabó Orsolyát, aki INBA PRO natural kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, kilencszeres országos győztes, és ötszörös abszolút bajnok. Ő nem csupán az edzésben van otthon, a pózolás rejtelmeibe is bevezetett, illetve a dietetikában is nagy segítséget nyújtott. A felkészülés a versenyre bő egy évig tartott. Előtte ráadásul le is betegedtem, három kilót fogytam pár nap alatt. De becsületből azt mondtam, egy ilyen régi tervet okvetlenül szeretnék megvalósítani. Annyi munkám feküdt benne, nem hagyhattam annyiban, ez egy egyszeri álom volt, meg kellett csinálnom.

Ezek szerint nem tervezed, hogy lesz folytatás?

Milyen érzésekkel jöttél le a színpadról?

Hihetetlenül élveztem. A táncos múltamat tudtam kamatoztatni, úgy álltam hozzá, mint egy előadáshoz. Egy pillanatra sem feszültem bele, sokat jelentett, amit a jógában tanultam, a légzés. Nem vártam el tulajdonképpen semmit magamtól, ami döntőnek bizonyult. Furcsa volt, hogy a felkészülést megelőző utolsó héten, mikor bikiniben, az edzőteremben kellett gyakorolni a pózolást, mindenki kérdezgette: na, izgulsz? Nagyon rácsodálkoztam, nem értettem, miért kellene nekem aggódni. Abszolút az öröm megélése volt. Semmilyen csalódottságot nem érzek. Elmondhatom, hogy az egész utat roppantul élveztem, mikor ráfordultunk a hajrára a felkészülésben, és heti hat edzés szerepelt a programban, az sem okozott nehézséget, vártam minden napot, hogy mehessek, és megcsináljam azt a két és fél, három óra hossza munkát. Sokan összetörnek, mert nem szereznek érmet, számomra nem ez volt a lényeg. Amit akartam, elértem, nálam húsz évvel fiatalabbak között is bizonyítottam, óriási élményt jelentett számomra.

Ha már említetted a pózolást, erre a részre mennyi időt kellett szentelni a felkészülés során?

Sokat segített a színpadi kiállásomon, hogy korábban tanultam klasszikus balettet és kortárs tánctechnikákat. Ugyanakkor a pózolás másról is szól, tudni kell, miként állítsuk be például a hátpózt úgy, hogy a feszítés során gyönyörűen látszódjanak az izmaink és közben kecsesek is maradjunk. Mindez komoly mentális munka. Az elején 10-15 perc gyakorlással kezdtünk, úsztam a verítékben, lefőttem, mert annyira kellett koncentrálni. Azonban ahogy egyre haladtunk a felkészüléssel, már észre sem vettem, hogy egy óra eltelt a pózolásból. Szerencsére itt is tudtam kamatoztatni azt, hogy jógát oktatok és gyakorlok, az állandó nyújtás, lazítás segített.

Mi okozta számodra a legnagyobb nehézséget a felkészülés során?

Vegetáriánus létemre a húsevéssel nagyon megszenvedtem. Legalább 32 éve nem ettem húst, roppant szokatlan volt. Nem is hiányzik, a verseny óta visszatértem az eredeti étkezési módomhoz. A férjem nagy segítségemre volt ebben is, minden bölcsességét és tanítását tudtam kamatoztatni a felkészülés során. Azt mondta, hogy a húsevés is egy feladat. Itt a tapaszgyakorlat, lehet gyakorolni.

Az edződ miként értékelte a teljesítményed?

Az első versenyzője voltam, nekem pedig ő az első, versenyre felkészítő edzőm, úgyhogy elsőként éltük meg ezt a nagy élményt, nagyon büszke rám. Gyönyörű munka volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy bármire is vágyik – tanulás, továbbképzés, egy új munka, nyelvtanulás –, azt próbálja ki, csinálja meg, legyen bátorsága hozzá, hogy szárnyakra kapjon.

A fiad egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a színpadon váltál igazi példaképpé számára. Gondolom, ennél nagyobb elismerésre nincs is szüksége egy édesanyának.

Hallottam a fiam hangját a pódiumon, még a videó is megvan, fel van véve, ahogy kiáltotta, hogy gyönyörű vagy, úszott a hangja a termen keresztül. Aztán bejött az emelvény mögé, a nyakamba borult, és együtt sírtunk. Mindig elmondja, hogy nagyon büszke rám, és arra, hogy a csoporttársai az egyetemen is kérdezgetik, hogy mit csinál a te anyukád, hogy ilyen jól néz ki. Fontos, hogy egyfajta példaképet tudjunk adni a gyermekeiknek és legyenek közös élményeink. 

 Ahogy ő, úgy a férjem is elismeri a teljesítményem, nélkülük nem is tudtam volna végigcsinálni. Nagyon be kellett osztanom az időmet, előfordult, hogy hajnali fél kettőkor írtam meg a beadandót az egyetemre. Ha az emberben céltudatosság, odaadás és öröm van valami iránt, akkor nem létezik fáradtság.

Sokak számára mutathatsz példát azzal, amit 55 évesen véghez viszel. A munka és az edzés mellett folyamatosan képzed is magad.

Miután elvégeztem az alapképzést az egyetemen, azt mondtam, elég, én most már nem akarok továbbtanulni. De az ikertestvérem példája volt a nagy motiváció, aki két évvel ezelőtt agyvérzést kapott, a fél oldala lebénult. Ő matematika-fizika szakos tanár, 10 maratonnal a háta mögött, az egész család lehűlt, hogy most mi lesz vele. Fél év alatt talpra állt, és újra tanított. Akkor elkezdtem gondolkodni azon, mi lesz velem húsz, harminc év múlva. Megtettem-e mindent, amit akartam. A spanyol nyelv oktatása mindig is érdekelt, kicsiket már most is tanítok, azonban idősebbeknek is szeretnék kedvet csinálni hozzá. Ezért a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán, a Hispanisztika Tanszéken elkezdtem a spanyol nyelv, irodalom és kultúra mesterképzés szakán továbbtanulni. Egyébként egész életemben fontosnak tartottam, hogy képezzem magam. Az óvónőképző után elvégeztem egy individuálpszichológia tanfolyamot az Alfred Adler svájci tagozatán, közben pedig egy modern táncoktatói kurzust is megcsináltam. Utána egy hosszú, csendes periódus, a tapasztalatszerzés időszaka következett, tíz év, majd folytattam tovább. 

 Mivel a mozgásszervi problémák ma már népbetegség szintűek, ezért szeretnék foglalkozni nemcsak sportolókkal, hanem érdeklődőkkel is speciális jógaterápiával-, fascia-, és nyújtástanfolyamokkal, teljes tudásomat a szolgálatukba állítva.

Koncz-Szabó Dóra