Dzsudzsák Balázs: „A válogatottban a szív az első”

A DVSC csapatkapitánya előző hónapban Görögország ellen köszönt el ünnepélyes keretek között a magyar válogatottól, amelynek színeiben az elmúlt 15 évben olyan sikereket ért el, amelyeket nem felejt el neki senki. Dzsudzsák Balázs azóta megjárta a katari vb-t is, ahol díszvendégként tette tiszteletét. Hazatérését követően a válogatottsági rekorder a HAON-nak nyilatkozott először a csúcsbeállításról, a szövetségi kapitányokkal kialakított viszonyáról, a válogatott jövőbeli esélyeiről. Sőt, az interjú során az is kiderült, hogy neki, vagy a Real Madrid legendás brazil balhátvédjének, Robert Carlosnak jobb a bal lába. 

Noha sokszor hangoztattad, miszerint nem ez a legfontosabb, de mégis, hogy érzed magad immár egyedüli rekorderként?

Őszintén leírhatatlan, és óriási büszkeséggel tölt el, amit eddig is hangoztattam. Kicsit több mint egy hónap elteltével is nehéz megfogalmaznom, mit is jelent ez az egész, vagy mivel jár. Óriási felelősség és hatalmas elismerése a pályafutásomnak, szóval jelenleg is nehéz szavakba önteni. Nagyon nagy sikert értem el az életemben, amiért hihetetlenül hálás vagyok, szerencsésnek és boldognak mondhatom magam, hogy egy sikeres fejezetet zárhatok le, amelyre rendkívül büszke vagyok.

Személy szerint úgy fogtam fel a búcsúmérkőzésedet, hogy véget ért egy fejezet az én életemben is, hiszen egy olyan futballista utolsó válogatott meccsét láthatom, akit anno gyerekként is csodálattal figyeltem. Mit jelent számodra, hogy ennyien kilátogattak a búcsúmérkőzésedre és könnyeztek veled együtt?

Még mindig hidegrázós ebbe belegondolni. Hogyha csak a számokat nézzük, akkor már az önmagáért beszél, mennyire elismerik és tisztelik azt az emberek, hogy mit értem el a nemzeti tizenegy színeiben. Akadt pár nap, amikor rossz irányba kezdett menni a sztori, hogy ezt a meccset most miért, vagy hogy? Ezt a kis időszakot leszámítva nagyon pozitív volt az egész lecsengése véleményem szerint. A mérkőzés hete, és az azóta tartó hullám olyan szinten pozitív és megható, hogy nem győzöm köszönni az embereknek a szeretetet, amit kapok tőlük. Mind a találkozón, mind azt megelőzően az elmúlt évek során. Ahogy te is említetted: nemcsak a te gyerekkorodnak van vége, hanem az enyémnek is. Ez egyrészt nagyon jó, másrészt rossz. Azzal a legnehezebb megbarátkoznom, hogy a szeretett válogatott történetet le kell zárni, de ilyen az élet, így ezt el kell fogadnunk. Az sem mellékes, hogy győzelemmel sikerült búcsúznom, úgyhogy azon a napon és héten minden magáért beszélt. Azért mindig hálás leszek, hogy egy vasárnapi estén ennyien időt szakítottak arra, hogy megtiszteljenek a jelenlétükkel.

Melyik volt az a pillanat, amikor tudatosult benned, hogy akár meg is döntheted elődeid számos rekordját?

Furcsán hangozhat, de igazából sosem gondoltam bele, hogy ennek mi lehet a vége. Az biztos, hogy a százat nagyon szerettem volna elérni, hiszen egy óriási lépés szerintem az ember életében, akárcsak az első válogatott meccs. Az a tény, hogy valaki a hazáját képviselheti és meggypirosban léphet pályára, döbbenetes karriert, sikert jelent. Viszont, ha valaki száz alkalommal is megteheti, olyan szinten fokozza ezt, hogy nem csupán a hazád történelem könyvébe kerülsz bele, hanem ezt már nemzetközileg is jegyzik. Amikor jubiláltam, akkor a FIFA is küldött nekem egy különleges ajándékot, amiben benne van az elért szám és az elismerés. Ez egy olyan lépcsőfok, amit nagyon kevesen érnek el. A 109 is, pláne úgy, hogy az országban egyedül vagyok ezzel. Ezek olyan súllyal bíró dolgok, amiket sosem terveztem, a százat nagyon szerettem volna, ám azt is csak idő közben, hiszen egyik hozta magával a másikat.

Ennek ellenére fontos volt neked, hogy egyedüli csúcstartó légy?

Király Gabival voltam sokáig azonos válogatottsági számmal, de akkor sem az volt bennem, hogy mindenképpen eggyel szárnyaljam túl, és ha kell akkor toljanak be a pályára. Az utolsó meccsemet nem a rekorddöntés miatt szerettem volna, hiszen ezelőtt is vágyam volt akár százhússzor vagy száznegyvenszer szerepelni. Mindent egybevetve ez számomra is ugyanarról szólt, mint ahogy Gabinak, Gerzsonnak vagy Juhász Rolinak: átadni valamit azoknak, akik most vannak ott a csapatban. Legyen egy olyan húzóerő, ami minket is húz. Amennyiben valaki nyerő típus, akkor benne van a mentalitásában az, hogy 109! Ezért mindent megtenni, jó formában lenni és lehetőség szerint egészségesnek lenni, ezzel is lehet inspirálni a fiatalokat.

Szerinted vannak olyan karakterek a jelenlegi keretben, akik akkora tekintéllyel bírnak, mint régebben Király, Juhász, Gera, Dárdai vagy te?

Nehéz erre válaszolni, hiszen a válogatott mindig más, a szív sokkal nagyobb teret kap egy-egy mérkőzésen, mint a klubcsapatodban. Mondhatom egy picit fiatalnak ezt a társaságot, attól függetlenül, hogy régóta együtt van a brigád. Azért is volt egyszerű a beilleszkedésem erre az egy hétre, mert igaz, nem mindenkivel játszottam együtt, de annyira egy húron pendülnek, hogy senki nem érzi magát újoncnak vagy túl idősnek. Nyilván Szoboszlainak immár csapatkapitányként elő kell lépnie, de Gulának, Langinak vagy Fityónak is nagyobb szerepet kell majd vállalniuk innentől kezdve. Lesz ideje még Marco Rossinak kialakítania azt a láncot, ami a nehezebb szitukban és a jó időszakokban is összefogja a válogatottat.

Melyik szövetségi kapitány volt rád a legnagyobb hatással és miért?

Mindenkit meg tudok említeni, hiszen évtizedekig számítottak rám. Itt Debrecenben Szrdjan is nagy hatással van jelenleg a játékomra. Úgy gondolom, hogy minden edző és szövetségi kapitány alatt tudtam fejlődni, s azt szoktam mondani: addig jó, amíg nem tudok olyat említeni, akitől nem tudnék tanulni. Hála Istennek ez annak is tudható be, hogy mindig jó együttesekben szerepeltem, és nyilván az ilyen csapatoknál nagyszerű szakemberek dolgoznak. A válogatottnál jó néhány nemzetiségű edzővel tréningeztem, egyértelmű, hogy Várhidi Pétert sosem fogom elfelejteni, mert ő hívott be elsőként. Említhetném azonban Erwin Koemant, Egervári Sándort, Pintér Attilát, Dárdai Palit, Bernd Storckot és Marco Rossit is. Véleményem szerint fontos kiemelnem mindenkit, hiszen ők voltak a válogatott edzőim, s ők is egy országot képviseltek.

Szerinted a következő 2024-es Európa-bajnokságra egyenes ágon ki fog jutni a csapat? Hogy látod a csoportellenfeleket?

Óriási a sansz. Azonban helyén kell kezelni ezt a szituációt, és így kell beleállni a mérkőzésekbe. Nem Franciaország vagy Németország az ellenfél, hiszen az elmúlt két esztendőben ilyen kaliberű meccseken szerepeltünk, melyeken mindenki el volt ájulva a srácok teljesítményétől. Most egy másik feladat vár a fiúkra, hiszen a szerbeket kivéve nem topcsapatokkal mérkőzünk meg. Úgy gondolom, hogy ezek lesznek a sorsdöntő találkozók. A csapat életében nagy arculatváltás következhet, amennyiben ezeket a léceket képesek leszünk megugrani, akkor kijelenthető, hogy rengeteget lépett előre a magyar futball. Tanulva az albánok elleni meccsekből, remélhetőleg más mentalitással fognak pályára lépni a fiúk, és ezeket is élet-halál összecsapásoknak fogják majd fel, ahogy az elmúlt években.

Köztudott, hogy jelen voltál Katarban a vb-n. A fotókból az jött át, hogy elismerik a karrieredet olyan világklasszis futballisták, mint például Roberto Carlos, sőt barátként köszöntenek, hogy esett ez a fogadtatás?

Óriási dolog volt, hogy ilyen illusztris társaságba kerültem. Nagyobb hatással volt rám, hogy ezekkel a futballistákkal találkozhattam, mint maga a világbajnokság. Olyan asztaltársaságban ülhettem, ami nem adatik meg mindenkinek. Nagyon örülök, hogy belekerültem ebbe a körbe, s azt mondom, hogy az elmúlt 35 évem – az Eb-t kivéve –  legszebb hónapját töltöttem most. Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen esztendőt zárhattam. Roberto Carlosszal remek kapcsolatot ápolok, csapattársak is voltunk. Ő egy olyan figura, akire minden további nélkül barátként számíthatok, még 6-7 év elteltével is ugyanúgy megismerjük egymást, mindig találunk közös témát. Hihetetlen jó a kisugárzása, ahogy Kevin Kurányinak vagy a többi ismert labdarúgónak egyaránt.

A világbajnokság végeredményének örülsz?

Abszolút! Ennek így kellett lennie, hogy Lionel Messi emelhesse magasba a trófeát. A döntő pedig magáért beszél, fantasztikus volt.

És végezetül, szerinted kinek van jobb bal lába? Roberto Carlosnak vagy neked?

Az ő bal lába extrább, nem kérdés, de remélem, az elkövetkezendő pár évben sikerül felzárkóznom hozzá...

Orosz Krisztofer