Foglalkozása: Európa- és világbajnok, olimpikon sportlövő

Jó vigyázni a Pető családdal, mert nemcsak a családfő, hanem a feleség és a három gyerek is jól lő!

Pető László | Forrás: Molnár Péter

Pető László légpisztolyos világbajnokként, de az újjászületés reményében érkezett a cívisvárosba. Már a visszavonulását fontolgatta, amikor Simon Miklós, a Simon&Wolf elnöke segítő kezet nyújtott neki. Az élet úgy hozta, hogy nemcsak a karrierjét indította újra, hanem feleséget talált, családot alapított a Hajdúságban. A barcelonai olimpikon számára az aktív versenyzés már a múlté, ám klub-, illetve sportvezetőként a mai napig a lövészet tölti ki a mindennapjait, ráadásul a gyermekei karrierjét is egyengeti.

Jövőre lesz 20 éve, hogy felhagyott a versenysporttal. Már semmilyen módon nem hiányzik az az érzés, amit csak az „éles” versenyeken él át az ember?

Három éve volt egy World Masters, azaz öregfiúk viadal, amin elindultam. Jólesett felkészülni a versenyre, izgalmas volt újra lőállásba állni, de rájöttem, nem hiányzik annyira, hogy visszaálljak az aktív versenyzők közé. Ez rengeteg munkával és lemondással jár, a jelenlegi életemmel ezt nem lehet összeegyeztetni, ugyanis el kell tartanom a családom. Ellenben, ha megnyerném a lottóötöst – amire kevés az esély, mivel nem játszom –, akkor talán elgondolkoznék a visszatérésen. De bevallom, az utóbbi időszakban megváltozott a lövészet, már nem az, mint korábban volt, s ez számomra nem szimpatikus. Szenvedni pedig nem akarok. Visszatérve az alapkérdéshez:

nem hiányzik a versenyszerű sport.

Ha felvetődik Önben, hogy 52 esztendősen aktív versenyző is lehetne, adódik a kérdés: hány éves korig lehet profi egy sportlövő?

Ez egy kortalan sport, ráadásul a mai magyar mezőnyben még dobogós céljaim is lehetnének. Jelenleg nem ritka, hogy a világversenyek döntőjében 50 pluszos lövészek is megtalálhatók. Az átlagéletkor hazánkban 40 fölötti, ezért szoktam mondani a fiatal srácoknak, hogy húzzanak bele, tegyék oda magukat, mert nem egy nyugdíjas klub versengését akarom nézni a magyar versenyeken.

1996-tól versenyez debreceniként. Emlékszik még arra, mi miatt döntött a cívisváros mellett?

Simon Miki kedves, tisztességes ajánlata. Amikor megkeresett, mélyponton voltam, a budapesti klubomban nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Már a pályafutásom befejezése is felmerült bennem, amikor felhívott Miki, és a klubjába csábított. Rájöttem, hogy gyökeresen meg kell változtatnom az életem, s ehhez pont illet ez a lehetőség. Ráadásul korábban sokszor mondtam, hogy csinosak a debreceni lányok, így nyugodt szívvel költöztem a cívisvárosba.

A hölgyekről tett álláspontja annyira bejött, hogy Debrecenben találta meg élete párját.

Való igaz, ám a történet egészéhez tartozik az is, hogy a lövészet szintén közrejátszott az egymásra találásunkban. Juditot a lőtéren ismertem meg, diákolimpiai bajnok volt, s a tanítványom lett. Később elvettem feleségül, s három gyermekkel ajándékozott meg. A kezdeti, Debrecenben töltött évek után úgy döntöttünk, hogy Hajdúszovátra költözünk. A feleségem odavalósi, így ismerős helyre mentünk, ahol a családi házunkban nagyon jól érezzük magunkat.

Az a mondás, hogy más vidékről érkezve nem egyszerű debrecenivé válni. Tatai születésű emberként hogyan birkózott meg a cívisekkel?

Nagyon könnyen. Én egy rendkívül könnyen barátkozó, társasági ember vagyok, így nem jelentett kihívást a beilleszkedés. Ráadásul nem éreztem azt, hogy másként néztek volna rám a debreceniek, nekem kedvesnek tűntek a kezdetektől fogva. Bevallom, most már jobban érzem magam Debrecenben, mint a szülővárosomban, Tatán. Persze szívesen járok haza a családomhoz, és festői szépségű Tata, de már a Hajdúságban érzem otthon magam. Nagyon érdekes, hogy régebben többször kérdezték tőlem, főként a pesti ismerősök, hogy mit keresek a „sötét Keleten”, de én sosem értettem, mire gondolnak.

Napjainkban már ott tartunk, hogy a dunántúli haverok irigyek rám, mert azt mondják, nálunk az emberek még emberek, míg az ország nyugati részében már robotok élnek. Lehet, hogy Budapesten, Győrben vagy éppen Sopronban jobban élnek, nagyobb az autójuk, márkásabb a ruhájuk, szebb a házuk, de az alapértékeket másként élik meg. Szerintem boldogabbak az emberek Keleten.

Melyik eredményére a legbüszkébb?

A Főiskolai és Egyetemi Európa-bajnokságon elért aranyéremre, amit már Simon&Wolf-os színekben értem el. Nagyon erős mezőny gyűlt össze, lényegében ugyanazokkal álltam lőállásba, akikkel a világversenyeken küzdöttem. Elég megemlítenem, hogy a magyar riválisom többek között Győrik Csaba és Papanitz Zoltán volt. Ráadásul az eredményem is kiváló lett, az ott lőtt 390 köröm a mai napig megsüvegelendő produktum. De természetesen a többi eredményemre is nagyon büszke vagyok, ha bemutatkozom, azt mondom: Pető László, Európa- és világbajnok, olimpikon sportlövő vagyok. Nem tagadom, a múltamból élek, mert ezek a sikerek nemcsak akkor, hanem most is kiemelkedő teljesítménynek számítanak. De ezek mellett arra is nagyon büszke vagyok, hogy példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végzünk a Debreceni Lövészsuli SE-ben, amit sokszor, sok helyen elismertek.

Miután befejezte a karrierjét, egyértelmű volt, hogy marad a lövészetnél?

Igen, ez az életem, ezt kell csinálnom. Tudatosan szereztem edzői és sportmenedzseri képesítést, amiket hasznosítani tudok a munkámban a mai napig. Volt egy nehéz időszak a pályafutásomban, amikor mellékvágányra állítottak a szövetség korábbi vezetői, ám sikerült kimásznom a gödörből. Időre volt szükség ahhoz, hogy az átalakult, szakmailag korrektebb vezetőknek szükségük legyen rám, amiért hálás vagyok.

Simon Miklós, a Simon&Wolf MÁV Lövész és Motoros Klub elnöke csábította a Hajdúságba. A Farkasok első embere tizenhárom évvel ezelőtt elhunyt, az elvesztését a salakmotoros szakág igencsak megérezte. A lövészeknél is betöltetlen űrt hagyott maga után az egykori klubvezető?

Nagyon jó barátok voltunk, így nem sértem meg azzal, amit mondok: a sport szempontjából nincs akkora űr, mert a sportlövészet fenntartását sikerült megvalósítanom. Vele biztosan könnyebb lett volna, s korábban voltak mélypontok,

de nyugodt szívvel kijelenthetem, 2010-től újra van magas szintű debreceni lövészet.

Debrecen jelenleg hogy áll a sportlövő tehetségekkel?

Nagyon sok ifjú titán pallérozódik a Lövészsuliban. A legutóbbi, szeptemberi tehetségkutatónk során telt házzal üzemeltünk, sőt akadtak olyanok, akiket túljelentkezés miatt el kellett utasítanunk. Jelenleg 40 fős kezdőcsoportunk van, tizenöten alkotják a középhaladókat, míg szintén tizenöten válogatott kerettagok. Kiemelkedik a versenyzőink közül Polgár János, aki 2018-ban az Európa-bajnokságon a juniorok mezőnyében a 10 méteres légpisztoly versenyszámban az 5. helyet szerezte meg, nagyon jó teljesítménnyel. Janó jó versenyzői alap, most lépett a felnőttek közé, és már ott is voltak kiugró eredményei. Rajta kívül kiemelném még Tóth Balázst, Takács Tündét, Rádai Somát, Busi Bálintot, Kaló Balázst és Czeglédi Lőrincet, mindannyiukban nagy potenciál rejtőzik.

A gyermekei örökölték a tehetségét?

Nincs okom a panaszra, szépen fejlődnek. Boglárka 15 éves, nagyon komolyan veszi a lövészetet, tagja a Magyar Olimpiai Bizottság Héraklész programjának. A tizennégy esztendős Zsófia tehetséges, de nem lő versenyszerűen. Az ifjabb Pető László most lett serdülő magyar bajnok, ennek ellenére „ütni, vágni, rugdosni” kell, hogy csinálja, mert a versenyzést nem igazán szereti. Most a katonaság az, ami nagyon foglalkoztatja, rengeteg történelmi könyvet olvas.

Igazi álláshalmozó, öt szervezetben, a Magyar Sportlövők Szövetségében, a Hajdú-Bihar Megyei Sportlövő Szövetségében, a Debreceni Lövészsuli Sport Egyesületben és a Hajdú-Bihar Megyei Sportszövetségben is tag. Mit szól ahhoz a családja, hogy vélhetően mindig van valamilyen elfoglaltsága a sport miatt?

Sikerül jó időbeosztással megoldanom, hogy a családra is legyen időm. Az időgazdálkodás mellett sokat segít, hogy több munka egyetlen helyre, az irodámba összpontosul. Fel sem kell álljak a székemből, és egyszerre el tudok látni több feladatot is, pláne, hogy a „többfunkciós” kollégám is ott van mellettem.

Boros Norbert

Névjegy

Pető László

Születési idő: 1969. június 25.
Születési hely: Tata
Családi állapota: nős, három gyermeke van
Végzettsége: géplakatos, sportlövő edző és sportmenedzser
Klubjai versenyzőként: MHSZ Tatabányai Volán Lövész Klub, Budapesti Polgári Lövész Egyesület, Simon&Wolf MÁV Lövész és Motoros Klub, Debreceni Lövészsuli SE
Legjobb eredményei: csapat-világbajnok (1987.), Főiskolai és Egyetemi Európa-bajnokság aranyérmes (2001), olimpiai 32. helyezett (1992), 26-szoros magyar bajnok, Hajdú-Bihar megye Év sportolója (2001)
Sportvezetői tisztségei: Magyar Sportlövők Szövetsége felügyelő bizottsági tag, Hajdú-Bihar Megyei Sportlövő Szövetsége elnök, Debreceni Lövészsuli Sport Egyesület alapító, Magyar Field Target (Tereplövész) Szövetség alapító elnök, Hajdú-Bihar Megyei Sportszövetség főtitkár