2021.06.25. 13:10
Hősként jöttünk, s hősként távoztunk: helyszíni beszámoló a müncheni meccsről
„Aki ugrál, büszke magyar…” – szólt a rigmus Németországban; úgy gondolom, hogy most rengeteg magyar ember így érez, és több millióan ugrottak velünk együtt.
A francia bravúrt követően a magyar válogatott minden várakozást túlszárnyalva érkezett meg Münchenbe, ahol egészen hihetetlen módon még volt esélye a halálcsoportnak kikiáltott négyesben továbbjutni. Volt szerencsém most szurkolóként jelen lenni, és valószínűleg életem egyik legérzelmesebb napján vagyok túl. Libabőrösen léptem ki a reptéri terminálból, büszke magyarként érkeztünk a legjobb barátommal az Allianz Arenához, ahol összenéztünk, és egyszerre mondtuk:
„itt ma nem fogunk kikapni!”
Hamar oda is lépett hozzánk az első német szurkoló, hogy három vagy négy góllal meg fognak minket verni, nos, ez igencsak rossz tippnek bizonyult…
![](https://cdn.haon.hu/2021/11/RAcXbAcA2HIcHq0XnfTJRQ7vWfCik2sw-MGDoeI-zn4/fill/2560/1920/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2UyZGUzM2UwYTZhNDRiODRiMDAxMGQ4NmFkMmZmZTI0.jpg)
Amikor beléptem a stadionba, és konstatáltam, hogy valóban sok magyar drukker lesz, azt éreztem ismét, hogy egy nagyon különleges napon vagyok itt, és nagyon büszke vagyok, hogy magyar lehetek. Hamar el is érkeztünk a Himnuszhoz, ami életem egyik legérzelmesebb pillanata volt, több mint háromezer magyar könnyezte végig a Kölcsey Ferenc sorait. Mellettem egy 14 éves fiú közben végig zokogva ölelte édesapját, és azt mondta neki: „Köszönöm, hogy elhoztál ide, szeretlek!”. Azt hiszem, abban a pillanatban ismét átjárt mindenkit a gondolat, hogy magyarnak lenni jó és büszkeség.
Aztán jött a katarzis: Szalai…vezetünk! Leírhatatlan volt a németek reakciója és a félidei hangulat is. A németek egyenlítése után sem tört le senkinek a lelkesedése, és szinte a középkezdésből Schäfer hamar az „ország Bandija” lett, 1-2! Sajnos a németek még egyszer ki tudtak egyenlíteni, így nem jutottunk tovább, de
azt a pillanatot, amikor Németországban, Münchenben, hazai közönség előtt azt láthattam, hogy a szögletzászlónál húzzák az időt a 2014-es világbajnokok, sosem felejtem.
Ezután pedig, hogy hazai drukkerek jönnek oda hozzánk kezet rázni és gratulálni, csak hab a tortán.
Határozottan ki merem jelenteni, hogy életem legszebb sporteseményén voltam, amit még az unokáimnak is mesélni fogok, hogy nincs lehetetlen az életben. Olyan akarattal, amely a válogatott futballistákat jellemezte, bármi lehetséges.
![](https://cdn.haon.hu/2021/11/boYcABOOWz7TghHpXyGPLejzc372op9LfWcqPIkmrZk/fill/1920/2560/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzQ0ZGUwOWM5ZDcwMTQ0ZGJiOTg2ZTk5M2U0NWQzMGNk.jpg)
Hihetetlen, hogy hova juttatta a csapatot Marco Rossi, a stábbal és a szurkolókkal együtt, de hiszem, hogy ez csak a kezdet, és „…A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…”
Orosz Krisztofer