DEAC: a biztos, hogy semmi sem biztos

A DEAC floorballcsapata március 7-én játszotta az eddigi utolsó tétmérkőzését. Az előző szezont a koronavírus-járvány miatt először félbeszakították, majd be is rekesztették. A szövetség döntése alapján a férfi ob I.-ben nem hirdettek eredményt. Ez különösen fájó volt a debreceni együttesnek, hiszen az alapszakasz listavezetőjeként várták a hajrát. Ettől függetlenül az egyetemi gárda töretlen lelkesedéssel készült az új idényre, aminek a nyitófordulója szeptember huszadikán volt.

A DEAC azonban még mindig lejátszott találkozó nélkül áll a bajnoki tabellán, hiszen az első három meccsét egyaránt elhalasztották.

Fontos a kohézió

A felkészülésről és bizonytalan jövőről Lánczi András szakosztályvezető beszélt a Hajdú-bihari Naplónak, aki egyben a csapat kapitánya és védőjátékosa is. – Májusban tudtunk újra elkezdeni edzeni, amikor lezárták a bajnokságot. Onnantól kezdve igyekeztünk a kimaradt mozgást és az együtt töltött időt pótolni, ami a csapatkohézió szempontjából nagyon fontos. A komolyabb edzések azonban igazából augusztustól kezdődtek. A felkészülés egy részében a fizikai állapot javításán volt a hangsúly, a másik része pedig inkább a játékelemekről szólt. Szeptemberben volt Tiszafüreden egy négynapos edzőtáborunk, ahol szerintem nagyon hasznosan töltöttük az időt, ilyenkor azért összerázódik a társaság, úgyhogy a közösségépítés szempontjából is fontos volt. A holtidőszakban próbáltunk felkészülési meccseket lekötni, sajnos floorballcsapatok ellen ez nem sikerült. Az egyetlen mentsvárunk az volt, hogy a Debreceni Hoki Klub U20-as csapatával játszottunk kétszer, ezek nagyon hasznosak voltak, de utána nekik is elkezdődött a saját idényük – mondta.

Győztes mentalitás

A DEAC floorballcsapat nem csak a nevében egyetemi, hiszen a jelenlegi felnőttkeretnek több mint fele egykori, jelenlegi vagy leendő hallgatója a Debreceni Egyetemnek.

A szakosztályvezetőnek fontos az utánpótlás, mert rájuk építené a csapat jövőjét, persze másokat is szívesen fogadnak, de cél, hogy az ide érkező játékosok a klub és a város értékrendjével is azonosulni tudjanak.

– Most a nyáron nem jött hozzánk senki „kívülről”, viszont vannak olyanok a fiatalok közül, akiket beneveztünk az ob I.-be és ob II.-be is. Szerintem a keretünk jó és mély, több tapasztalt, válogatott játékosunk is van. Alapvetően ez egy győztes mentalitású gárda, amellyel jó eredményeket tudnánk elérni – fogalmazott Lánczi András.

A 2018–2019-es idény dobogósai tavaly az alapszakaszt egy újonnan létrehozott nemzetközi ligában játszották le, ők a rájátszásban csatlakoztak volna az ob I.-hez. Idén – a magyar, az osztrák és a szlovén szövetség döntése nyomán – a vírushelyzetre való tekintettel, ez a liga nem indul. Ez az alapszakasz erősödését eredményezi. – Nyolc együttes vesz részt most a bajnokságban, szerintem komoly harc lesz a rájátszásért. Azt gondolom, hogy hat csapat eséllyel pályázik erre a négy helyre, de a maradék két gárda is megnehezíti majd az ellenfelek dolgát. Maga a szezon jónak ígérkezik, izgalmas meccsek várnának ránk, és meg tudnánk nézni, hogy hol járunk a többiekhez képest.

„Szerintem versenyképesek lennénk, de egyszerűen ezek a kiszámíthatatlanságok nagyon nehézzé teszik a tervezhetőséget és az egyéni motiváció szinten tartását is”

– mondta a csapatkapitány.

A sorozatos halasztásokat még fájóbbá teszi a tény, hogy – az előd Debreceni Floorball SE találkozóit is számolva – pont a március huszonkettedikei hétvégén lett volna a debreceni floorball történetének százötvenedik ob I.-es mérkőzése. Ez a jubileum tehát már több mint hét hónapja várat magára.

Nem mehetnek a termekbe

– A versenynaptár szerint a következő meccsünk november 7-re van kiírva. Most azon vagyunk, hogy a három elmaradt összecsapás közül addig valamelyiket le tudjuk játszani. Idáig egy csapat reagált, hogy ők nem tudják vállalni, mert jelenleg edzési lehetőségük sincs. Sajnos azok a gárdák, amelyek oktatási intézményekben edzenek, és ez sportágtól független, egyszerűen nem tudnak bemenni a termekbe. Már három bajnokit is elég nehéz bepótolni, még a teljesen profi sportban is, nálunk meg aztán főleg, mivel dolgozunk és tanulunk mellette.

„Nem tudom, hogy a jelenlegi keretek között egyáltalán mit lehet csinálni. Eléggé szkeptikus vagyok, sajnos”

– mondta a DEAC floorballszakosztályának vezetője, Lánczi András.

Bakos Attila