A Nap és a Hold örök körforgása hozott országos fődíjat a debreceni filmesnek – videóval

Nova című animációs filmjével a debreceni Kecskés Csenge nyerte a 30. Országos Diákfilmszemle fődíját. A fiatal alkotó be sem akart nevezni a megmérettetésre, családtagjai, barátai bátorítására végül úgy döntött, mégiscsak elküldi a munkáját, de mint mondta, tette ezt az esélytelenek nyugalmával, meg sem fordult a fejében, hogy akár nyerhet is.

A 22 éves Kecskés Csenge a Debreceni Ady Endre Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE-n programtervező informatikát tanult, nem is ment neki rosszul, az első félév után mégis úgy érezte, hogy nem ez az ő útja. Így aztán az egyetemet otthagyta, és jelentkezett a Medgyessy Ferenc Gimnázium kétéves mozgókép- és animációtervező szakképzésére, ahol idén júniusban végzett, kitűnő eredménnyel. Vizsgafilmjével, a Novával indult a filmszemlén. Először arra kértem, beszéljen a filmről, amivel mindenkit maga mögé utasított. – A Nap és a Hold körforgásáról szól, amely hasonló sokszor az emberi kapcsolatokhoz – magyarázza.

A Nap és a Hold is teszi a dolgát, állandó, véget nem érő fogócskára, körforgásra vannak kényszerítve, hiszen ha nem ezt tennék, nem lenne meg a világ rendje. Közben azért megtalálják az egyensúlyt, és, ahogy a szövegben írtam, egymásra is lesnek, hogy az érzelmeik a helyükön maradjanak. A lány, azaz a Hold azonban belefárad ebbe, mert nagyon hiányzik neki a Nap, akivel szeretne végre találkozni. A Nap is hasonlóan érez, bár ezt neki nem vallja be, ezért kitalálja, hogy ha fogócska közben a Hold elkapja, akkor összejöhet a várva várt „randevú”, ezzel kihívás elé állítva párját. Persze ez csak ideiglenes állapot, hiszen a körforgásnak folytatódnia kell. A végén aztán kiderül, hogy a film egy napfogyatkozás történetén keresztül meséli el, hogy mi, emberek hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket.

Sok munka van benne

Csengétől megtudom, hogy hosszú idő volt, mire megformálta a karaktereket, és ő írta a mese szövegét is: egy korábbi, 74 versszakos versét rövidített le 35 versszakra. A film nézése közben nekem olyan érzésem volt, mintha egy magyar népmesét látnék. – Sokan mondták már ezt, és bóknak veszem, ha így gondolják – mondja.

A film zenéjét magyar népzenei alapokra építették, Csenge fuvolázott, egyik barátja pedig kavalon, azaz egy magyar népi furulyán játszott. A szerkesztést, a narrációt, a kamera-beállításokat, a hangvágást mind-mind saját maga végezte, így készült el mintegy háromnegyed év alatt a végleges produkció, a hét és fél perces animációs kisfilm, amellyel aztán sikerült elnyernie a fődíjat. Népes, erős mezőnyben érdemelte ki a legjobbnak járó elismerést, hiszen a szemlén összesen 94 filmet vetítettek. Óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy a zsűri a Novát fődíjjal jutalmazta.

Újra megpróbálja

De vajon mit jelent egy fiatal filmes életében, karrierjében egy ilyen elismerés? Csenge szerint hátrányt biztosan nem, és abban bízik, hogy a felvételinél például előnye is lehet belőle. – Jövőre újra jelentkezek majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre animáció alapszakra – jegyzi meg eltökélten. – Eddig kétszer próbálkoztam, de a második rostán egyik alkalommal sem jutottam túl. A MOME-ra egyébként iszonyúan nehéz bekerülni, sokszoros túljelentkezés van. Beadom a jelentkezésem az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre is, ott is van hasonló képzés.

Természetesen később is ezen a pályán képzeli el a jövőjét, szeretne jelentkezni majd valamelyik animációs stúdióhoz, például itthon a kecskemétihez, de az is lehet, hogy kipróbálja magát külföldön. Több olyan stúdió is van a világon, amelyik ösztönzést jelent számára. Példaként említi az ír Cartoon Saloont, ahol a Wolfwalkers vagy a Kells titka című népszerű animációs film készült. A másik általa nagyra tartott műhely a japán Ghibli Stúdió, amelynek a történetei fogták meg nagyon.

Úgy kerek, ahogy van

Az animációs film készítésének fontos része az egyszerűsítés, stilizálás – avat be a kulisszatitkokba. – Egyszerűsíteni kell, hiszen nem tudunk hiperrealisztikus alakokat újrarajzolni több tízezer képkockán keresztül. Nagyon inspiráló számomra, hogy ezek a stúdiók olyan karakteres alakokat készítenek, amelyek egyszerű formákból épülnek fel, mégis könnyedséggel mozognak a történetekben.

Kíváncsi voltam arra is, hogy amikor visszanézi a saját filmjét, teljes mértékben elégedett-e, vagy előfordul, hogy egyik-másik alkotást utólag esetleg másként készített volna el. – A verseimmel vagyok úgy, hogy ha egyszer papírra vetettem őket, akkor azok készen is vannak, utólag már nem nyúlok hozzájuk - meséli. – Ez valószínűleg azért van, mert általában pillanatnyi érzelemből írok, és még ha nem is jó a szótagszám, nem is tökéletes a verselés, ha kész van, akkor egy képzeletbeli polcra felrakom, és késznek tekintem, nem érzem szükségét, hogy újra elővegyem, és változtassak rajta. A filmeknél azért ez teljesen máshogy működik, hiszen míg a verseket magamnak írom, és senkinek nem akarok velük megfelelni, ugyanez nem igaz például egy vizsgafilmnél, ahol muszáj bizonyos dolgokat betartani, és bevallom, a mai napig úgy nézem vissza, hogy keresem benne a hibákat – olyanokat, amiket más nem is feltétlenül lát, én viszont azért észreveszem. Úgyhogy mindig lehet jobbat készíteni az előzőnél, hiszen közben fejlődik az ember, és van, amit már esetleg másképp csinálna, mint akkor, amikor készült egy adott film.

Már készül a következő

Csenge jelenleg dolgozik, és sok időt tölt mozgássérült kisöccsével is, akinek, amiben csak tud, segít. – Maximalistának tartom magam, legyen szó bármiről, amibe belefogok – árulja el. – Időnként a film készítése közben is rám kellett szólni, hogy pihenjek egy kicsit, mert össze fogok esni. Otthon is igyekszem a legtöbbet segíteni, a testvéremnek pedig a legjobbat adni. Szeretnék majd a filmjeimben hangsúlyosabban foglalkozni a mozgássérültek helyzetével. Szerintem ez a kérdés itthon a médiában nincs kellő mértékben megjelenítve, ezért az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, milyen sok nehézséggel kell szembesülniük, megküzdeniük a mozgásukban korlátozott embereknek és hozzátartozóiknak is. Ha van szabadideje, szívesen túrázik, koncertekre jár a barátaival. Nagyot szeret verseket olvasni, az egyik kedvence József Attila. Közben, osztja meg velem, már készíti a következő filmjét is, amelyben lovagok, hercegek lesznek a szereplők. Búcsúzóul még arra kér, mindenképpen említsem meg, hogy nagyon sokat köszönhet édesanyjának, aki mindig mellette áll. – Sokat éjszakáztam, mire elkészült a film – magyarázza. – Nagyon jólestek azok az apró gesztusok, amikor például behozta nekem a reggelit. Ha nincs az ő támogatása, akkor valószínűleg nem is jelentkeztem volna a filmszemlére. Szintén hálás vagyok a tanáraimnak, Komlódi Juditnak, Váczi Lillának, Hegedűs Tibornak és Országh Gábornak.

Takács Tibor