2023.03.27. 16:58
Különleges kulisszajárás: a művészbejárótól a színpadig kísértük Mészáros Ibolyát – fotókkal, videóval
„Egy csapat vagyunk, senki sem alább- vagy feljebbvaló. Mindannyian együtt megyünk a színpadon lévő darab sikeréért.”
Forrás: Molnár Péter
Balogh Annie őnagysága, a Játék a kastélyban című darab ünnepelt primadonnája fehér sportcipőben, fekete nadrágban és steppelt, hosszított pufi-mellényben érkezett a Csokonai Fórum elé pénteken. Kérésünkre a szokottól is korábban és megdöbbenésünkre bicegve. – Eltört a kislábujjam – legyintett Mészáros Ibolya színész, és beinvitált a művészbejáró felirattal ellátott ajtón. Itt kezdődött a varázslatos átalakulás, amelyen kísérhettük őt a színpadig. Portálunk e különleges kulisszajárással ünnepli a színházi világnapot (március 27.).
Forrás: Molnár Péter
– Mindig időben jövök be – szögezi le Ibolya. Pláne, ha olyan produkcióról van szó, amiben sokan szerepelenk, mert akkor a fodrászoknál percre pontosan osztják be őket. Az öltözője felé tartunk lépcsőkön és egyforma folyosókon át. Ő otthonosan mozog, én labirintust vizionálok. Az öltözőjében alig férünk hárman, fotós kollégámmal. Egy nagy tükör, egy egyszerű asztal és egy mellékhelyiség a tanúja a nagy metamorfózisnak estéről estére. A tér éke a szobainas, melyen vasaltan lógnak Annie őnagysága jelmezei.
Ilyenkor átnézem a ruhákat, kiegészítőket, átlapozgatom a szövegkönyvet. Ez egyben próbanapló, mert rengeteget jegyzetelek. Leírom a rendező nekem szánt instrukcióit, a jelenet esszenciáit. Ha valamilyen utasítás felülíródik időközben, sosem radírozom ki, csak áthúzom. Élvezem, hogy ily módon követhető a színdarab fejlődése. Jó látni, mikkel próbálkoztunk és azokkal hová jutottunk. Már az egyetemen is dokumentálták a szövegkönyvem a rengeteg széljegyzet miatt
– idézi fel nevetve. Nekem segítség, hogy egy-két címszó ilyenkor találkozik a szememmel – teszi hozzá.
Forrás: Molnár Péter
Bár biztonságérzetet ad neki, hogy kéznél van a szövegkönyv, a mondandója elfelejtésétől igazán nem tart, sőt, különösen élvezi, ha valami váratlan, de menthető szöveghelyzet alakul ki a színpadon és arra segítőleg reagálni kell. Mivel – ahogyan ő fogalmaz – szeleburdi és hajlamos megütni magát vagy megbotlani, a legnagyobb színpadi félelme az, hogy nyílt színen sérül meg egy kollégája.
Míg a smaragdzöld estélyi gyöngyein végigfuttatja tekintetét, arról mesél, hogy pályafutása legösszetettebb jelmeze az Időfutárból az Éjkirálynő ruhája volt. A szoknyája alatt egy hatalmas krinolin volt, emiatt se széltében, se hosszában nem tudott az ajtókon könnyedén kimenni. Ráadásnak egy nagy barokk parókát viselt. Mint mondta, minden próbafolyamatban a jelmezek megérkezése az egyik kedvenc pillanata.
Addigra már sokat próbálunk, tudom a dolgom, de amikor megérkezik a karakter ruhája és magamra vehetem, megtörténik egy jelentős átalakulás. A kényelmetlenebb ruhák is jó lehetőséget adnak arra, hogy a mozgásomon vagy a járásomon egy picit változtassak. Előfordult, hogy épp attól lett a karakter olyan, amilyen, mert ez a „kényszer” új utakat nyitott– fogalmazott.
Az Annie-vá válás újabb fázisa a fodrásztár felé viszi lábainkat. Az egyik székben már darabbéli vőlegénye, Gelányi Bence ül, a haját vágják. Nyoma nincs még az előadás izgatottságának, baráti beszélgetés fültanúi vagyunk fotós kollégámmal.
Forrás: Molnár Péter
A hangosbemondóból az ügyelő hangja emlékeztet olykor, hogy közeledünk az előadás kezdéséhez. Dobi Judit tíz éve felel a Csokonai Színház színpadán megjelenő hajkoronákért. A valódi tincseket gyakorlott kezekkel igazítja a paróka loknijai alá. Ibolya személyisége ebben a szituációban is kiviláglik, nehezen viseli a tétlenséget, a kiszolgálást, ezért igyekszik megtalálni a feladatot, a segítségnyújtás lehetőségét a fodrászszékben ülve: a különböző csatokat adogatja, különböző kreatív nevekkel (mama, kicsi) illetve azokat. A haj akkor készül el véglegesen, amikor a Judit figyelmes kérdéseire – kényelmes, stabilnak érzed – egyértelmű igen a felelet.
Az öltözőbe megyünk újra, ahol Ibolya bevallja, tehetségtelen a sminkeléshez, ezért inkább otthon végzi el az alaplépéseket ez ügyben, számolva az esetleges újrakezdés idejével, s a helyszínen csak igazít, esetleg az erős rúzst viszi fel. Mint mondta, markánsabb sminket igénylő szerepeknél a kolléganői szokták felajánlani a segítségüket, míg a különlegesebb arcfestések esetén a fodrásztárban dolgozók. A normál sminket azonban mindenki magának készíti.
Forrás: Molnár Péter
Pár percre magára hagyjuk a színművészt, valamint Ferencz Editet, aki kényelmes papucsokat hoz enyhítendő a fájós láb miatti kínokat, illetve megköti a látványos, mintás kimonó nagy, derék körüli szalagját formás masnira. Mire újra nyílik az ajtó, Annie áll előttem. A felkészülésről faggatom.
– Mostanában szeretek hamarabb bemenni, mint ahogyan hív az ügyelő. Régebben tartottam magam az egyetemen tanultakhoz, egy kis mozgást, koncentrációs és beszédtechnikai gyakorlatot mindig beillesztettem a kezdésig, minden percet beosztva, mert úgy éreztem, babonából ezeket meg kell csinálnom.
Aztán az évek múltán elkezdtem megnyugodni és lehámozni magamról ezeket a görcsös mozzanatokat. Mára az maradt, hogy koncentrálok, odaadom magam, átgondolom a mozgásokat, szöveget.
A Für Elise négy órás előadás és végig színen vagyok. Az előadás előtt 20 perccel bemegyek a színpadra és hallgatom az érkező nézők neszeit, a kollégák készülődését. A sötétben, egyedül ücsörgés sokat ad hozzá a szerephez, az éteri Cili karakterhez. A Játék a kastélyban színműben 20 perc után jelenek meg hangban és 40 perc elteltével a teljes valómban, mégis a kezdetektől ott vagyok a takarásban, hogy érezzem az egész este energiáit, a fiúk ritmusát és ne csak belecsöppenjek. Megtetszett egy volt kolléganőnk története, aki már nem dolgozik itt. Ő mondta, hogy minden szerepéhez vásárol egy parfümöt és az illatokhoz köti a karaktert. Ennek nyomán én igyekszem minden egyes előadáshoz külön felkészülési rítust kialakítani. A Für Elise-ben ez az egyedül ücsörgés, a ma esti előadáshoz pedig a takarásban lévő kis telefonasztalomon rendezem az általam meghatározott helyre a tárgyaimat: a díszletből kért tárcsás telefont a rúzst, a vizet és a szövegkönyvet – foglalta össze. Kissé elkomorodott a tekintete, s kibújt a felhők mögül még egy plusz égi sík, ami mostanában különös töltetet ad a színpadi tevékenységének.
Novemberben meghalt a nagymamám. Gyorsan épült le, nagyon megviselt az elvesztése. A nyírségi településről nehézkesen jutott el előadásokra, ezért nem látott annyiszor színpadon engem, mint azt szerettük volna. A halála óta úgy gondolkodom, hogy most már mami mindig nézhet. Az előadásokat úgy számítom, hogy amit az életben nem látott, az neki most premier és ennek megfelelően állok színpadra. A Für Elise Szabó Magda családtörténete és az abban való szerepem, az elárvult Cili karaktere nekem nagyon sokat segített mami elvesztése után. Ott éreztem meg először igazán, amit idősebb kollégáim mondtak már, hogy a magánéleti nehézségek feldolgozásában, a fájdalmak kiadásában segít a színpad
– mondta.
Egymás szemébe nézve
Feszes a deréköv, tökéletes a masni, kényelmes a papucs, stabil a frizura és a rúzs is a helyén. Elindulunk a világot jelentő deszkák felé. Újra az egyformának tűnő folyosókon követem őt. A tereket immár egy-egy korábban bekészített díszletelem színesíti: egy halom mankó mellett biceg el Ibolya. Minden együttérzésem és aggodalmam ellenére, elmosolyodom kissé Isten – ezúttal igazán makbettszerű – humorán.
Forrás: Molnár Péter
A varázslatra készülést segítő kis asztalnál állunk a színfalak mögött, már a színművész keze ügyében vannak a rendezendő dolgok.
Búcsúzóul azt mondja: A színház mindenkori kapaszkodó a nézőknek is és azoknak is, akik csinálják. Meg tudunk jeleníteni olyasmit, amire a mai – és a mindenkori – világban szükség van. Tudunk fontos kérdések fóruma lenni. Ha valaki arra vágyik, hogy szívből nevessen, mert épp nem olyan jó az élete, akkor ezt is megtehetjük. Tudom, sokkal könnyebb pizsiben otthon darálni a sorozatot, de ez egészen más miliő, itt történnek a csodák. Egymás szemébe tudunk nézni.
HaBe
