Jegyzet: Egy kuka tetején végezték a kötelező olvasmányok Debrecenben

Bármennyire is szeret valaki olvasni, létezhet az a könyv, amitől a falra mászik. A debreceni Ady parkban felállított könyvszekrénybe évek óta hozzák-viszik (sajnos leginkább viszik) a fölöslegessé vált olvasnivalókat. Sok kötetnek talán az utolsó menedéke ez, mielőtt végleg leválik a borító, megereszt a kötés, és nyomtatott papírlapok tömbjévé alacsonyodik ez egykor apró gyűrődéstől is óvott kiadvány. 

Sokáig egyfajta inkubátorként, sőt, menhelyként tekintettem erre a szekrényre, és minden alkalommal jóleső érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy fogy, gyarapodik, majd újra ritkul az utcakönyvtárunk. Nem kérdés, hogy a kötelező olvasmányok egy részének semmi köze nemhogy az iskolás korosztályhoz, de néha a „csak olvasni akaró” felnőttek világához sem. 

Az a jelenség viszont, hogy ezek a klasszikusok egy szemetesben végzik, kísértetiesen hasonlít a kulturális értékek gyakran vallási vagy politikai indíttatású megsemmisítéséhez, ami ellen – miután Kosztolányit kipakoltuk a kukára – otthon a közösségi média felületén kommentelve tiltakozunk. 

SZD