Ott voltunk a megnyitón

2023.03.28. 20:41

Nem pusztán szórakozás, szenvedélye a tájfotózás: megnyílt Derencsényi István kiállítása Debrecenben

Lenyűgöző fotókon mutatja meg, hogy Hortobágy élő, folyton változó, megunhatatlan táj.

Derencsényi István fotóriporter a tárlat keddi megnyitóján

Forrás: Molnár Péter

Jó lenne olykor szárnyra kapni, és a lentet még lentebb hagyni, magasból a táj sokkal nagyobb részét szemünkkel befogni; Hortobágy felé húzni, majd a kilométereken át sértetlen hótakarón patanyomokat ejtő ménest figyelni, a szabadság és csapatbeli fegyelem szimbólumait; nyáron – épület-, torony-, vezetékakadályok nélkül – közelről, a madárcsapat részeként nézni a naplementét és a darvak fényfürdőjét a vörösségben. Ha e perspektívából már elég kicsinek látjuk hétköznapi feszüléseinket, jó lesz újra földet érni, hátunkat a hűvös fűnek feszíteni, nézni Isten szabad egét, az univerzum megannyi látható részét, s odagondolni a nem láthatókat.

Mindehhez nem kell elmennünk a pusztáig – bár mindig érdemes –, vagy éveket ott töltenünk, elég a debreceni Bajcsy-Zsilinszky útig, és ott betérni az Egri Borozó Borbarát Bár Galériába, ahol kedden nyílt tárlat Derencsényi István fotográfus Hortobágyon készült képeiből.

Tizenöt éve a pusztán

A kiállításon tizenöt évnyi fotózás esszenciájával szembesülhet az érdeklődő, s garantáltan olyan perspektívákból ismerheti meg az ezerarcú tájegység élettel teli lüktetését, amelyet a puszta avatatlan látogatójaként önmaga aligha tudna felfedezni. A hóban poroszkáló, drónmagasságból megörökített szürkemarhák látványára például ez egészen biztosan igaz, hiszen télvíz idején alapvetően nem hajtják ki a csordát. Egy alkalommal azonban, amikor kivételt tettek a gondozók, nyomban hívták a Napló korábbi munkatársát, „Derit” – ahogyan az eseményen szép számmal megjelent barátok, ismerősök rendszerint hívják –, hogy jöjjön, ha olyat akar látni, amit a következő évtizedekben senki sem fog. Így készült az alkotó egyik legkedveltebb fotója a borozóban falra függesztettek közül. Ehhez a bizalmi kapcsolathoz azonban szükségeltetett a személyisége, a tiszteletteljes hozzáállása, alázatos és kitartó munkája, amivel igyekszik megörökíteni e tájegység minden részletét, illetve az itt élők mindennapjait.

Tamus István grafikusművész a kiállításnyitányon többek között arról beszélt, hogy a Hortobágy felfedezése képzőművészeti vonatkozásban az 1850-es években Barabás Miklósnak és Markó Károlynak köszönhető. Elhangzott, azóta sokakat megérintett ez a szikes talajú vidék. Elhangzott, Istvánt a leginkább sportfotósként ismerhetjük, ám a szenvedélye a táj fényképezése és abban az ember megjelenítése. A képeken megdöbbentő olykor a horizont bátor le- és feltolása, hatásos a vonalperspektíva, a drónfotók átlós elrendezése – mondta, valamint méltatta a csillagos égről és az az állatokról készült fotográfiákat.

A megnyitón a Piszkos Freddy Duó, azaz Pércsy Sándor és Tamás Nándor zenéltek.

HaBe

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában