Vajon mi rejtőzik a bő szoknya alatt?

Ma nejlonharisnyát és csillámló, szűk szoknyát vagy elegáns nadrágot, blúzt húz szilveszter éjjel egy fiatal hölgy, majd taxinak int, hogy felszabadító szórakozása helyszínére egy házibuliba vagy egy szervezett zenés, táncos estre vigye. Az 1800-as évek végén hosszasan vette magára báli öltözete rétegeit egy ifjú hölgy. Földig érő bő szoknyája alatt, feneke fölött turnűrt, azaz párnás csípőtömést viselt, szüleibe karolt, akik lovas kocsinak intettek, és együtt indultak a bálba, melyben a legfőbb cél nem a kikapcsolódás, múlt és jövő gondjainak pillanatnyi feledése, hanem a „férjfogás” volt.

Ormosi Viktóriának, a Déri Múzeum muzeológusának kedvelt témája az egykori cívisek szórakozása, társadalmi eseményei. Mint mondta, kifejezetten szilveszteri bálokról alig maradt fenn emlék, de a farsangi időszak mulatságairól sokat tudunk. Vélhetően ugyanilyen körülmények között búcsúztatták az óévet is eleink.

Le a sarkantyúval!

A Hortobágy magazin például épp úgy beszámolt a 19. századi rendezvényekről, ahogyan ma a lapok a nagy volumenű gálákról. Egy-egy ilyen cikkből kiderül, hogy a tisztek levették a pengős sarkantyújukat, hogy ne akadjanak bele tánc közben a lányok szoknyájába. Ez pedig nagy áldozat volt részükről. A műalkotásnak beillő ruhákra különösen vigyázni kellett, hiszen egy részük kölcsönzőből volt.

Bár a nők öltözete mindig látványosabb, jellegzetesebb volt, mint a férfiaké, azért utóbbiaknak is ki kellett tenni magukért, ha bálba készültek. Ebben az időszakban sokan megfordultak a Vár utcán, a mai Zenede közelében dolgozó Végh László férfiszabónál és feleségénél, akik harminc-negyven különböző méretű szmokingot, zsakettet és frakkot is tudtak kínálni a kölcsönzés mellett döntő uraknak. Ez abban a korban jelentős kollekciónak számított – tudtuk meg a muzeológustól.
Ha mindenki szépen felöltözött, célba vehették például a mai Régi Városházával szemben, a Piac és a Széchenyi utca sarkán lévő épületet. Az Andaházy-Szilágyi Mihály-féle ház első emeletén alakult Casino kezdetben csak a férfiak szórakozóhelye volt, ám idővel kitárta kapuit, és gyakran adott otthont nagyrendezvényeknek, melyekre még a Dunántúlról is érkeztek vendégek. Feltételezések szerint a Fehér Ló szállóban és a Bikában is szerveztek táncos mulatságokat.
A belépő személyeket a táncrend, egy képzőművészeti alkotásnak is beillő, szépen díszített kiskönyv várta, melybe a lányok beleírhatták aznap esti partnerük, kiszemelt leendő hitvesük nevét.

Menekül az óév

A vidéken élő lányokat szilveszter éjjel szintén a jövendőbelijük gondolata foglalkoztatta. A barátnők kedves szórakozása volt, hogy papírra írták a fiúk nevét, s azokat gombócokba rejtették, főzni kezdték. Úgy tartotték, hogy az lesz a hitvesük, akinek a neve leghamarabb feljött a víz felszínére. A legények bőségvarázsló, óév- és gonoszűző rigmusokat kántálva eredtek útnak december 31-én.
Hajdúdorogon kongózásnak nevezték ezt a menetet. Az ifjak a házaknál megkérdezték: Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját? Igenlő válaszra nagy zajt csaptak, majd tréfás versekkel kértek adományt. Bort és pénzt kaptak a „műsorért” cserébe. Hajdúhadházon hasonló volt a szokás. Hajdúszoboszlón egy török támadás sikeres elhárításának emlékére közös csergetésre gyűlnek össze a mai napig a karikás ostorral rendelkezők. Bárhogy is ünnepeljük, az óév utolsó és az új esztendő első napját elválasztó éjszaka mindig varázslatos időszak marad. 

HaBe