Emléktáblát avattak Balogh László irodalomtörténész, költő tiszteletére

Élete végéig ápolta Debrecennel való kapcsolatát, végrendeletében pedig a debreceni Déri Múzeumra hagyta az irodalmi hagyatékát.

Forrás: Kiss Annamarie

Tábla őrzi immár a Debrecenben született Balogh László irodalomtörténész, költő emlékét a Blaháné utca 8. szám alatt. A pénteki avatáson dr. Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere mondott beszédet, majd az alkotó munkásságát dr. Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese méltatta.

Cambridge-i ösztöndíj

Balogh László 1919. május 24-én született Debrecenben. A Református Gimnázium elvégzése után a Tisza István Tudományegyetem angol-magyar szakán folytatta tanulmányait. Ekkor alakult ki szoros kapcsolata az Ady Társaság vezetőivel, jó barátságban volt Gulyás Pállal, Mata Jánossal, Juhász Gézával, megismerkedett Móricz Zsigmonddal, Fülep Lajossal. Tanárai közül különösen Karácsony Sándor, Hankiss János és Vajthó László voltak rá nagy hatással. Ösztöndíjasként Cambridge-be került, ahol közelebbről is megismerkedett az angol irodalommal és kultúrával.

Az egyetem elvégzése után Nagykőrösön lett gimnáziumi tanár, majd 1946-ban visszatért Debrecenbe és a Szabadművelődési Felügyelőség helyettes vezetője lett.

1949-ben megvált állásától, nem akarta kiszolgálni Révai kultúrpolitikáját.

Újra tanított a Budapesti Pedagógiai Főiskolán és a Trefort utcai gimnáziumban. A hatvanas évek elején a rádióhoz került. Nemcsak az addig hallgató vagy mellőzött írókat tudta szóra bírni, de az irodalom népszerűsítésének egészen új formáit is megteremtette.

Emléktáblát avattak Balogh László tiszteletére

Fotók: Kiss Annamarie

Az Arany-recepció megújítása

Irodalmi munkássága különösen a hatvanas évek végétől vált jelentősé. Sorra jelentette meg könyveit. József Attila-monográfiája ma is nélkülözhetetlen az oktatásban. Asztalos Istvánról szóló kismonográfiájával sokat tett a magyar irodalom értékrendjének helyreállításáért.

Irodalom és kommunikáció című könyvével hozzájárult a magyar irodalomtudomány elméleti (kommunikációelmélet, szláv strukturalizmus) megújításához.

A Mag a hó alatt és a Az ihlet perce című munkáiban Ady és Arany János líráját elemzi. Az utóbbi azért is fontos, mert hozzájárult az Arany-recepció megújításához.

E rövid ismertetésből is kitetszik, hogy irodalomtörténeti munkássága ma is számontartásra és hagyatéka megfelelő figyelemre érdemes. Élete végéig ápolta Debrecennel való kapcsolatát, végrendeletében pedig a debreceni Déri Múzeumra hagyta az irodalmi hagyatékát.

HBN