Debrecenben sem felejtik el a mártírok hőstettét

A Debreceni Zsidó Hitközség Mártír-istentiszelettel adózott a Holocaust debreceni áldozatainak emléke előtt vasárnap délelőtt, az Orthodox zsinagógában. Az esemény során a Holocaust Emlékfalnál elhangzott Gyászimát (káddis) követően a megjelentek közösen helyezték el az emlékezés kavicsait ártatlan mártírjaik tiszteletére.

A Mártír-istentisztelet megható pillanattal indult. Papp László polgármester, Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke, valamint Faigen Shmuel rabbi egy-egy szál virággal köszöntötte a Holocaust túlélőit.

Papp László kifejtette, a magyar történelem legsötétebb korszakára emlékezve gyűltek össze az istentisztelet alkalmával. – 1944 nyarán, június 16-20. között ürítették ki a debreceni gettókat, és zsúfolták össze 12 ezer zsidó honfitársunkat, hogy a hónap végén deportálják őket Auschwitz-Birkenauba és az ausztriai munkatáborokba. Talán nincsen olyan debreceni család, ahol a nagyszülőknek, dédszülőknek ne lennének emlékei azokból a napokból, amikor zsidó barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket elvitték. Az egykor a városban élt és elhurcolt zsidó emberek debreceniek voltak. Debreceniek, akik mély szimbiózisban éltek együtt más felekezetű, más származású polgárokkal. Akiket a jogfosztó törvények sora megalázó, és nincstelen helyzetbe sodort. Akiknek szülővárosukat el kellett hagyniuk csak azért, mert zsidók voltak, és akiknek életük véget ért az embertelen háború kilátástalanságában – hangsúlyozta.

– Honfitársaink egy része kivetkőzött önmagából, megtiporta alapvető emberi értékeinket, másik része pedig cinkossá válva, némán, fejét félrefordítva belenyugodott abba, hogy zsidó honfitársainknak ez a sors jutott. Kevesen voltak, akik igaz emberként fel merték emelni szavukat, és tenni mertek az embertelen igazságtalanság ellen. A mai összejövetelünkön egyaránt emlékezünk áldozattá vált zsidó honfitársainkra, és azokra az igaz emberekre, akik saját életüket kockáztatva mentették, vagy legalább megkísérelték menteni őket – tette hozzá.

A polgármester hangsúlyozta, napjainkban minden Debrecenben élő felekezet és vallási közösség virágzó, gyarapodó egyházként létezik. – Ma élni és fejlődni akarás jellemzi a helyi zsidóságot, ennek támogatására erős összefogás jött létre a város, és a helyi zsidó közösség között. A debreceni zsidónegyed épített örökségének felújítása után arra lesz szükség a következő években, hogy a belső, szellemi, kulturális, vagy akár gasztronómiai értékeket is meg tudjuk mutatni a világnak – mondta. – Tegyünk hitet amellett, hogy a jelent közösen éljük meg, a jövőt közösen tervezzük – emelte ki, utalva a tervezett emlékközpontra, mely új lehetőséget jelent zsidó értékeink bemutatására, nemcsak turisztikai látványosságként, de határon átívelő hatású történelmi, és kulturális központként. Ősszel ráadásul zsidó fesztivált szerveznek a negyedben, illetve a napokban megnyílik a város első zsidó étterme is.

Példát mutatnak

Horovitz Tamás úgy fogalmazott, az idő múlásával egyre jobban érzik, a megemlékezés feladatuk, kötelességük, példát kell mutatni a jövő nemzedékének. – A fájdalmak nem csökkennek, nem múlnak el. Sokszor felmerül a kérdés: kell-e emlékeznünk, kell-e beszélni a múltról, a borzalmakról? A kérdés költői, a jelen és a jövő építése okán megkerülhetetlen a múltunk ismerete, az emlékezés.

Faigen Shmuel beszédében kiemelte, a debreceni egy élő zsidó közösség és bár még sok munka van hátra, próbálnak a múlt tisztelete mellett koncentrálni a jelenre, és a jövőre is, arra, hogy mi lesz velük 20-50 év múlva. Megdicsérte továbbá a közösségi és a városi vezetőséget, utóbbit kifejezetten támogatónak találja. 

PSZ