Mécsesportréval ütöttek rést az éjszakán – Így telt az első Múzeumok Éjszakája Vámospércsen

A beszámolók szerint még sohasem töltötték meg annyian a vámospércsi Hajdú Látogatóközpontot, mint június 25-én, este kilenc órakor. Három egymásba nyíló teremben ültek, álltak, szoroskodtak az emberek: először a kanapék, majd a székek, a lépcső-amfiteátrum, végül a sámlik találtak gazdára, aztán már az állóhelyekért folyt komoly küzdelem, olvasható a Vámospércs Városi Önkormányzat közleményében. Az érdeklődők a hajdú ősökről szóló dokumentumfilmet nézhettek meg.

„Nagyon vártuk ezt a napot, hiszen első alkalommal kapcsolódhatunk be a Múzeumok Éjszakája programsorozatába, nem is akárhogyan, a saját múzeumunkkal és a saját értékeinkkel. Milyen csodálatos, hogy közösen útnak indulunk a titkokkal, félelmekkel, sejtésekkel, rejtélyekkel, álmokkal és álmodókkal átszőtt sötétben, az éjszakában, amin hamarosan rést is ütünk, száz mécsessel formálunk meg közösen egy arcot. Egy olyan ember arcát, aki megváltoztatta Vámospércs történetét, új utat szabott őseinknek” – fogalmazott sokat sejtetően megnyitójában Ménes Andrea, a hajdúváros polgármestere. 

A Hajdú Látogatóközpont után a résztvevők átsétáltak a település legértékesebb műemlékegyüttesébe, spirituális központjába, a református templomba. Komor Csaba templomismertetőjében és áhítatában egyaránt kiemelte a helyszín épített örökségi és szellemi gazdagságát: „Sok minden van a templomban, ami régi, ősi és köze van az elmúltakhoz, ugyanakkor, ha széttekintenek, láthatják a falon és a karzaton az élő, eleven közösség, a gyermek bibliatábor résztvevőinek képeit, kézlenyomatait. Akik most a padsorokban foglalnak helyet, bizonyos értelemben zarándokok maguk is, áldásmondásom is arra utal, hogy a ma éjszaka megkezdett út végén révbe érjenek” – zárta szavait a lelkész. A rövid énektanulást követően hosszan gyűrűzött a sor, hogy mindenki szemügyre vehesse a templom egykori festett kazettás mennyezetéből megmaradt két táblácskát, rajta a templom 1802-es átalakítását felügyelő egyházi és világi elöljárók neveivel.

A Művelődési Ház és Könyvtár előtti placcot már a Múzeumok Éjszakáját megelőző napon is egy nagyméretű vonalrajz, jelesül Bocskai István portréja ékesítette. A zarándokok a vonalakra sűrűn elhelyezett mécsesekkel egyfajta fényportrét hoztak létre közösen, ahogyan Ménes Andrea megnyitóbeszédében utalt rá. A vonások kifényesedése az arc belsejében, a szemek körül kezdődött, majd folyamatosan terjedt át a külsőbb területekre, a fejedelmi sapkára és a szakállra. 

A kollektív fénykirakót követően a Fátyol Zoltán Galériáé lett a főszerep, ahol Somogyi László Gábor képzőművész tartott elemlámpás tárlatvezetést a névadó festő munkáiról. 

Az eseményt lezáró jókedvű teraszozást megelőzően egy irodalmi kamarakiállítást is megtekinthettek a résztvevők, amelynek centrumában az idén 100 éve született Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő művészete és élete állt. A kiállítás anyagát Korpa Tamás költő bocsátotta rendelkezésre: első kiadású kötetek mellett emlékérme, fényképek, versrészletek kerültek a tárlóba. Ott volt Nemes Nagy tanárának, Áprily Lajosnak az arcképe, ahogyan tanítványainak két relikviája is (Tandori Dezső rajza és Rakovszky Zsuzsa kézzel írt verse) kísérőszövegekkel. A kiállítás különleges darabja a Mennyi minden című, Nemes Nagy Ágnes által 1976-ban dedikált gyermekverskötet, amiben olyan közismert opusok is elolvashatók, mint a „Bodzavirágból, bodzavirágból, / hullik a, hullik a sárga virágpor” kezdetű vers, Deák Kristóf Mindenki című Oscar-díjas filmjének betétdala.