Legendás asszonyok, akik sokat tettek Debrecenért

A leghíresebb a megyeszékhelyen született vagy ahhoz kötődő nők közül kétség kívül Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) A Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító. A szülővárosában, a Dóczi Leánynevelő Intézetben érettségizett 1935-ben. A debreceni egyetemi latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomájának 1940-es megszerzését követően a Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, aztán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 

Szabó Magdáról az életrajzai kiemelik azt is, hogy eredetileg költőként indult, ám 1958 után már regény- és drámaíróként folytatta a pályáját. Országos ismertségre a Freskó és Az őz című regényei révén tett szert, ugyanakkor megannyi önéletrajzi ihletésű regényt is írt. A leghíresebb művei közé tartozik az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise, valamint Az ajtó is. 

Nagyon híres Horogszegi Szilágyi Erzsébet is (1410–1484), aki Hunyadi János magyar kormányzó feleségeként, Hunyadi László horvát bán és I. Mátyás magyar király anyjaként írta be magát örökre a magyar történelembe. Nem Debrecenben született, ám sokat tartózkodott nálunk. Ennek az az oka, hogy Debrecen középkori várkastélya (mely a mai Vár, Csapó és Piac utcák által határolt területen állt, és eredetileg a Dózsa család tulajdona volt) 1450-ben Hunyadi Jánosé lett. Fiuk, Mátyás király 1443. február 23-án született. 

A gályarabemlékek ápolója 

A Kálvin téri emléktábláról is tudhatjuk, hogy a kastélyban lakott Szilágyi Erzsébet is a családjával. Itt alakult ki az a kölcsönös megbecsülésen alapuló szeretet, amely egybefűzte Debrecen népét és a Hunyadi-családot. Továbbhaladva a sorban, Lórántffy Zsuzsanna (1600–1660) neve és munkássága is kiemelendő, hiszen I. Rákóczi György fejedelem feleségeként bőkezűen támogatta a Kollégiumot. Rajta kívül Szendrey Júlia (1828–1868), azaz Petőfi Sándor felesége is kitörölhetetlen része a hazai és a debreceni történelemnek, jóllehet, szintén nem a cívisvárosban látta meg a napvilágot. A lánglelkű poétával a debreceni Harmincados közben (a mai Batthyány utcában) laktak, és a városban született a gyermekük, Zoltán is, akit itt kereszteltek meg. Júlia nem sokkal élte túl a férjét, ugyanis a 40. életéve betöltése előtt sajnos súlyos betegség végzett vele. 

Sokat tett Debrecenért Hegyi Mihályné (1828–1905) is, a protestáns gályarabok Kálvin téri emlékművének állíttatója. A mementót 1895-ben avatták fel, s 1991-ben II. János Pál pápa is megkoszorúzta. Hegyi Mihályné nem mellékesen elsőként járult hozzá 500 forinttal a debreceni református zsinaton alapított országos közalaphoz, a Kossuth utcai templom orgonájára ennyi pénzzel indított gyűjtést, s emellett 10 ezer forintos alapítványt is tett a szegény tanulók neveltetésére. 

Vörösmarthy Zsuzsanna (Debrecen főbírójának, Szombathy Istvánnak az özvegye) ugyancsak nagy áldozatot hozott a lakóhelyéért. Férje 1810. június 16-i halála után – az ő óhajának és akaratának is eleget téve – úgy rendelkezett, hogy hagyatékuk a keresztyén szent tudomány előmozdítására és a közjó javára legyenek fordítva. 

Lemondtak a vagyonukról 

A templom építésére 20 ezer forintot adtak kamatozásra, s ezáltal a református gyülekezeti hely 1887 júliusára készülhetett el – olvasható a templom históriájában. Hozzájuk hasonlóan Bruckner Karolina és a férje, Vecsey Imre helyi építész l873-ban szintén az egyháznak adományozott a vagyonából: a csaknem 16 ezer négyszögöl majorsági birtokát a rajta lévő szél- és olajmalmokkal. Ezek értékesítéséből valósulhatott meg 1913 végére az Árpád téri református templom.

Vass Attila