Mesélő helytörténet

2021.05.24. 15:30

Az Aranybika szálló aranykoráról

Több hullámvölgy tarkítja Debrecen ikonikus szállójának több évszázados történetét.

20210512 Debrecen fotó: Kiss Annamarie KA Hajdú-Bihari Napló A Civil Fórum Debrecen Egyesület képviseletében Dr. Gondola Zsolt Zoárd önkormányzati képviselő és az Egyesület Elnökségének sajtótájékoztatójára.

Fotó: Napló-archív

Ha a debrecenieket a megyeszékhely három legjellegzetesebb épületéről kérdeznénk, valószínűleg legtöbbeknek a Református Nagytemplom és a Csokonai Színház mellett szerepelne felsorolásában a nemrégiben új tulajdonost kapó Hotel Aranybika is. Az impozáns épület eltéveszthetetlenül magasodik a Piac utca házai között, ám annak ellenére, hogy mindenki felismeri, kevesen vannak tisztában egészen az 1600-as évek elejére visszanyúló történetével. A Napló Papp József helytörténész segítségével vett részt egy kisebb időutazáson, hogy megismerhessük a kezdeteket.

Ahhoz, hogy a történet legmélyére ássunk, egészen az 1500-as évek közepére kell visszaugranunk, amikor a Bika család Debrecenbe került. A família 1628-ban vásárolta meg a mai Bajcsy-Zsilinszky és Piac utca sarkán lévő telket, amely a jelenlegi területnek csupán egy töredéke volt. – A Bika család csaknem 70 évig lakott a házban, egészen addig, míg az 1686-os „Caraffa-járás”-ként elhíresült események nyomán minden polgárt nagy adóval terheltek meg. Ennek áldozatául esett a szóban forgó família is, amely hitelt vett fel azért, hogy kimásszon a bajból, ám ezt nem tudta fizetni, így a telek és az azon lévő ház is a város tulajdonába került – mondta a Naplónak a szakember. Először 1699-ben alakult vendéglővé az ekkor még csak négy vendégszobából álló ház.

Az Aranybika 1953-ban | Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

Püspök a szállóban

Az 1700-as években a Bika-háznak volt egy nagyon híres vendége gróf Csáky Imre bíboros, váradi püspök személyében. – Ez azért nagyon érdekes, mert akkoriban települhettek vissza a másfél évszázadig távol lévő katolikusok a városba. A püspök a templomépítés miatt járt a református „fellegvárban”, ahol enyhén szólva sem látták szívesen, így ez volt az egyetlen hely, ahol megszállhatott – mondta a helytörténész. Mint megtudtuk, a korabeli Debrecenben a Bikán kívül csak egy vendégfogadó működött, a Fehérló, amelyet nagyjából a Bika-házzal egy időben szerzett meg a város. Az 1700-as évek végén a királyi biztos már nagyon sürgette a település vezetőit, hogy a kvártélyházból csináljanak valódi vendégfogadót, így 1799-ben egy emeletet is ráépítettek a Bikára, amelyet a város egészen a második világháborút követő időkig bérbe adva működtetett.

Papp József helytörténész | Fotó: Napló-archív

Tűzvész és újraépítés

Nem sokáig állhatott azonban a kibővített szálló, ugyanis az 1802-es tűzvész alatt teljesen elpusztult az épület. – Néhány év alatt újjáépítették, és 1808-ban a területet eredetileg birtokló család nevére utalva kapott egy bikát formázó cégért a ház homlokzata, amit 1810-ben be is aranyoztak, innen származik a mai megnevezés – folytatta a történetet Papp József. Hozzátette, az elnevezés nem számított egyedinek, akkoriban ugyanis az ingatlanokat mindig az eredeti tulajdonosok nevével azonosították Debrecenben. Az 1849-es országgyűlés idején nagyon sokan fordultak meg a fogadóban. – Ebben a fél évben sok kritika is érte a pestiek részéről, hiányolták az olyan lehetőségeket, mint például a kávéház, és olyan zsúfoltság volt, hogy sokszor órákat kellett várniuk a vendégeknek, hogy valamihez hozzájuthassanak – fogalmazott.

Nem sokkal később szerencsés helyzetbe került a terület, a régi épületet elbontották, és új került a helyére, ugyanis 1876-ban megalakult Hajdú vármegye. – Sokáig vitatkoztak rajta, hogy hol legyen a központ, Hajdúböszörmény tűnt logikusnak, de Debrecen vezetősége felajánlotta a Fehérló szállót és a hozzá tartozó telket az új vármegye székházának. Ekkor viszont problémába ütköztek, ugyanis a Fehérló hosszú távú bérletben volt éppen kiadva. A Bika szállót is bérlő vállalkozó azzal a feltétellel volt csak hajlandó felbontani a Fehérlóra kötött szerződést, ha a Bika melletti két városi telekre új kávéházat és 20 vendégszobát építenek a Bikához csatolva, így kezdett el felvirágozni az épület sorsa – mondta Papp József.

Egykori híres vendégek

A szálloda több híres vendéggel büszkélkedhetett az évek folyamán. Szabó Magda és Móricz Zsigmond kedvenc szobáját ma is emléktábla őrzi, Bartók Béla szívesen koncertezett a komplexum hangversenytermében, Petőfi Sándor és Arany János az akkori szállóban várta Petőfi fiának születését, és 1849. augusztus 2-án, a debreceni csata előtt Nagysándor József, a későbbi aradi vértanú épp a vendégfogadó éttermében rendezett díszebéden vett részt, mikor megtudta, hogy megjöttek az orosz csapatok.

A Steindl Imre-féle régi Bika | Fotó: Napló-archív

Sokat hanyatlott időközben

Az Aranybika szálló épületének alakulását a 19–20. század fordulójától már fényképeken is követhetjük. A mainak az elődje 1882 augusztusára, az Országos Dalversenyre készült el az Országház megálmodója, Steindl Imre tervei alapján. A 43 szobás, sörcsarnokkal, két étteremmel és cukrászdával rendelkező épületkomplexumban két hónappal később készült el a kávéház, melynek megnyitóján Jókai Mór is részt vett. Az 1900-as évek elejére ismét úgy megnőtt az igény a szállóra, hogy hamarosan szűkké és korszerűtlenné vált. Ekkor alakult meg az Aranybika Részvénytársaság, kimondottan azért, hogy felépítsenek és üzemeltessenek egy szállodakomplexumot a város tulajdonában. Az építkezés két év alatt be is fejeződött. – A társaság vállalta, hogy színházat, vigadót, kávéházat, hangversenytermet, kaszinót, vívótermet, gőz- és kádfürdőt, valamint egy külön háromemeletes bérházat is felhúz a rövid idő alatt. A meglévő épületet 1913-ban pillanatok alatt szétbontották, a szomszéd telkekkel kibővített helyén Hajós Alf­réd és Villányi Lajos tervei alapján készülhetett az új komplexum. 1915 szeptemberében kezdte meg működését a ma is látható, 166 szobás új szálloda – tájékoztatott Papp József helytörténet-kutató. Hozzátette, ennek toldaléka lett az 1960-as években épített másik szárny. – A világháborút követő államosítás a szállodát sem kerülte el. A rendszerváltozáskor furcsa helyzet állt elő, mert egységeinek egyszerre a megyei és a városi önkormányzat, továbbá különféle cégek is tulajdonosai lettek, ennek eredményeképp az épületkomplexum állapota szép lassan elkezdett leromlani – fogalmazott a szakember. A színes és izgalmakkal teli múlt tehát adott, most már csak az a kérdés, hogy az épület jövője tudja-e majd gazdagítani az évszázadokon átívelő történetet.

Debreczeni-Kondás Eszter

Kapcsolódó cikk:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/boros-jozsef-az-aranybika-elvesztese-faj-de-legalabb-jo-kezekbe-kerult-5278015/

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában