2020.10.13. 18:44
Figurás és bábja a kiállítótérben
A Vojtina Bábszínház elbűvölő kiállítással kezdte negyvenötödik, ünnepi évadát.
Fotó: Kiss Annamarie
Figurák, avagy bábosok és bábuik címmel nyílt meg a Vojtina Bábszínház Mesterségem Címere kiállítássorozatának első állomása hétfő délután. A teátrum bábjait és művészeit bemutató, történetének százegyedik tárlatát Asbóth Anikó igazgató-művészeti vezető nyitotta meg. A szakember először arra emlékeztetett, hogy ilyen kiállítás még nem volt a bábszínházban és a felvonultatott tárgyakhoz, fényképekhez akár bábosként vagy színházvezetőként, de személyes élmények fűzik.
A tárlat hatvankét előadás harminchárom tervező munkáját vonultatja fel, a kiállított fekete-fehér fotók legrégebbike pedig nem később, mint 1976-ban készült. Asbóth Anikó a közönséggel megosztott egy személyes, régi emléket is az egyik produkció figurájának történetével kapcsolatban. – Tizenhét évesen, meggondolatlan kamaszként hoztuk el a törpét a barátnőmmel egy szentesi kertből, de mentésünkre szolgált, hogy a zsákmány később a Visszatért fiú című előadás főszereplője lett – vallott a Vojtina vezetője.
Az életre keltés csodája
Láposi Terka a Mesterségem címere kapcsán elmondta, hogy a most megnyílt, százegyedik tárlatot még négy követ majd a sorozatban. – Minden kiállítás felépítésénél elérkezik az alkotásnak az a lépcsőfoka, melyben már a megtestesülés következik. Ahogy az antropológia tanítja, az keresi helyét a világban és célja, hogy felfedezze, mi a feladata. Az ember tárgyat készít ahhoz, hogy önmagát megértse és hogy saját fizikai határait túllépje – vélekedett a bábszínház művészeti vezetője. Hozzáfűzte: átmenet kell a fizikai és a transzcendencia között, ami biztonságban tart.
– A bábos kelti életre a bábut, ő adja a figura lélegzését, mozgását, ő bontja ki a karakter személyiségét, saját testi adottságait kölcsönzi neki. A bábos képes a bábbal minden érzelmet képivé tenni, képes a bábbal annyira azonosulni, hogy a néző kettőjüket, az embert és a tárgyat, egynek látja. Hilarion Gottfried Petzold, német pszichológust idézve Láposi Terka úgy fogalmazott: a báb avatja az embert teremtővé és az alkotás állandó új próbálkozásaival azt reméli, hogy megtalálja önmagát. A báb másféle társ, mint a testvér vagy a felebarát, élettelenségéből ugyanis az kelti életre, aki saját bábjának választotta vagy teremtette. – A báb segítőnk az emberré válás folyamatában – fogalmazott végül Láposi Terka.
Az elmúlt évtizedek legemlékezetesebb pillanatai november 22-ig láthatók.
SzD