A magyar nyelv fennmaradása csoda

Az anyanyelviség főbb ismérveinek megragadásához, időszerű kérdéseinek felvázolásához, az anyanyelvi kultúra megmaradási esélyeinek számbavételéhez rengeteg út vezet, különösen, ha nemzetközi viszonylatból közelítünk. Kiváltképp hasznosak lehetnek ebben egy világjáró felfedező tapasztalatai, ezért Balázs Gézát, a közismert nyelvészprofesszort, néprajzkutatót hívtuk segítségül – aki huszonötnél is több távoli országban járt már expedíción –, hogy megismerhessük közelebbről például azt: miféle formái lehetnek a nyelvi tudatosságnak, s miképpen vigyáznak anyanyelvük kincseire az egyes kultúrák.

Néhány szóval Óceániáig

– Világjáró útjaimon elsősorban nem anyanyelvekkel foglalkozom – lehetetlen is lenne, hiszen a nyelvek többségét nem ismerem – igazított ki elöljáróban Balázs Géza. – Elsősorban kulturális antropológiai, vagy ha úgy tetszik, néprajzi jellegű expedícióim során persze beleütközöm nyelvi jelenségekbe, nyelvi helyzetekbe: a globális idegenforgalmi-turisztikai angol széles körű elterjedésébe, az egykori birodalmak nyelvi lenyomataiba (az angol Indiában, az orosz a szovjet utódállamokban), vegyesnyelvi helyzetekbe (Fülöp-szigetek). Az angol business szó kínai ejtéséből alakult pidzsin szó utal a végletekig leegyszerűsödött, gyakorlati célokat szolgáló nyelvre. Ezek mellett mindenütt élnek, sőt burjánoznak a helyi nyelvek, nyelvjárások, Afrikában nyelvláncok. Csak Indiában vagy Nigériában több száz nyelvet beszélnek, a guatemalai maják 24 nyelvváltozata ismert; persze a mai maják nem ismerik az egykori maja kultúra írásbeliségét. Érdekes megfigyelni egy indiai vonaton, hogy az emberek beszélnek valamilyen tartományi, helyi nyelvet, azután hindivel (esetleg a tervezett egységes hindusztánival próbálkoznak), majd angolra váltanak, de leginkább egyszerre használják az összeset. És ebben az irgalmatlan nagy nyelvi Bábelben néhány – esetleg mutogatással kiegészített – szóval tökéletesen el lehet boldogulni Európától Óceániáig – sorolt fel néhány érdekes vonást a professzor.

Alapvető emberi törekvés

– Felfigyeltem arra, hogy a beszéd milyen sokszor nem információközlés, hiszen a nyelv nem is alkalmas tökéletesen a világ leírására, hanem csak puszta csevegés, egymás szavakkal való megérintése – ahogy erről első könyvem is szól. A világban egyszerre van jelen a nyelvek közeledése és egyszerűsödése, valamint a kevesek által beszélt helyi nyelvek sokasága és bonyolultsága. De hogy a kérdésére is válaszoljak: a világ összes nyelve és kultúrája, azon belül vallása megfogalmaz a nyelvi viselkedéssel kapcsolatos szabályokat. Nagyon tanulságos volt megismerkednem a buddhizmus, a konfucianizmus vagy az iszlám nyelvi előírásaival. Dede Éva kolléganőmmel Európai nyelvművelés címmel szerkesztettünk egy kötetet, amelyben 39 nyelvi kultúra leírását adjuk közre – s ebből kiderül, nincs olyan modern nyelv, amelyben ne lenne valamiféle anyanyelvápolás.

Tehát, akik azzal érvelnek, hogy nem kell a nyelvvel törődni, sőt, „békén kell hagyni a nyelvet”, azok voltaképpen egy alapvető emberi törekvés ellen lázadnak

– hívta fel a figyelmet Balázs Géza.

Kultikus tevékenységünk

Ezek után „magunkra” fordítottuk a szót, egyebek közt a magyar anyanyelvhez fűződő tudatos viszonyunk egyediségének mibenlétét kutatva, s igyekeztünk felvillantani néhány főbb problémát, amelyekről a magyar nyelv jövője szempontjából 2020-ban beszélnünk kell. – Szögezzük le: a magyar nyelv fennmaradása csoda. Már sokszor vissza kellett volna szorulnia, környezetében sok nyelv kihalt. De él, fejlődik, a világ sok-sok ezer nyelve közül azon pár tucat nyelvhez sorolható – amelyen minden kifejezhető, minden tudomány művelhető. Hangsúlyozom: pár tucat ilyen nyelv van csak – jelentette ki Balázs Géza.

„Nyelvünk tele van sajátos, egyedinek is mondható nyelvi jelenségekkel, amelyek főleg annak köszönhetők, hogy a magyar nyelv önmagában, függetlenül fejlődött más nyelvek és kultúrák gyűrűjében.”

– A világ nyelveinek többsége egymásból, rokonsági alapon fejlődik. Talán ez a magunkrahagyatottság az oka annak, hogy mi, magyarok a nyelvünket fontosnak tartjuk, és a nyelvben való hit, a vele való foglalkozás egyfajta kultikus tevékenység. Ez tükröződik a magyar irodalomban is: szinte minden írónk, költőnk reflektál anyanyelvi kérdésekre. Ennek a kultikus tevékenységnek – sok más kiváló személyiség mellett – van egy vezérlő fejedelme: Kazinczy Ferenc. Kazinczy a jövő, azaz a mai magyar nyelvért sikerrel küzdött, s ma nekünk ugyancsak Kazinczy nyomán kell naponta tennünk azért, hogy a magyar nyelv sokszínűsége, gazdagsága, kifejezőereje fennmaradjon egy teljesen új embert, viszonyulási, magatartási formákat alakító technokulturális világban – fogalmazott a szakember.

Megmaradhat – de milyennek?

Kifejtette: – A sokszínű, fejlett nyelvi kultúrák csak okos, tudatos törekvésekkel, cselekvésekkel tarthatók fenn – ha ezt elhanyagoljuk, lesz még nyelvhasználat, csakhogy az olyasféle lesz, mint a legegyszerűbb szintű keverék- vagy pidzsinnyelvek. Hogy vannak már erre utaló jelek? Szavakra, szótagokra egyszerűsödött kommunikáció, az érzelemkifejezés elszürkülése, a megszólítások zűrzavara, vagy éppen az elektronikus térben kibontakozó másodlagos vagy spontán „helyesírás”? Amíg ezt kritikával tudjuk szemlélni, addig nincs baj. Ha majd nem vesszük észre, mert ez lesz a „norma”, akkor elkezdhetjük temetni a ma ismert magyar nyelvet. A magyar nyelvstratégia feladata megakadályozni ezt – mutatott rá Balázs Géza.

Az új nemzedék reményében

A bolgárok őrzik s továbbadnák nyelvüket – most a fiatalokon a sor.

A cívisvárosbeli bolgárok mintegy százhetvenen voltak a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, közülük körülbelül 70-80-an járnak el rendszeresen a rendezvényekre, persze sok magyar barátjukkal kiegészülve – vette számba érdeklődésünkre Miskolczi Dimitranka, a helyi bolgár nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese, aki az egyik alapító tagja volt 1998-ban a testületnek, s tíz évig elnöke is.

Anyanyelvük apostolai

Akik Bulgáriában születtek és itt élnek, mindannyian jól beszélik a nyelvet, csakúgy, mint a gyermekeik, s valamilyen szinten az unokáik is. Amikor a nemzetiségi önkormányzat megalakult, tizenkét gyermek volt a közösségben, nekik hetente egyszer két órát szerveztek nyelvtanulásra. Ők nemrég léptek felnőttkorba, húsz–harminc év közöttiek. Most az ő gyermekeik következnének azoknak a sorában, akiknek át lehet adni az anyanyelvet; egyelőre azonban csak két kisiskolás van, így még várni kell erre a nemzedékre – derült ki beszélgetésünkkor.

Korábban anyanyelvi lektor tevékenykedett az egyetemen; a debreceni bolgárok az ő hiányában csak egymás között gyakorolhatják őseik nyelvét. A felnőttek havonta egyszer összejönnek e célból, ilyenkor bolgárul beszélnek – hallhattuk Miskolczi Dimitrankától. További lehetőségeik is akadnak persze. Havonta minden család megkapja a Bolgár Hírek (Български Вести) című országos, kétnyelvű lapot, s van egy szintén kétnyelvű irodalmi folyóiratuk. El-eljárnak csoportosan az országos nemzetiségi önkormányzat nagyobb eseményeire is Budapestre, ott szintén bolgárul beszélnek.

Jellemző, hogy a családok igyekeznek eljutni az anyaországba, évente egyszer-kétszer, különösen, akiknek élnek ott rokonai. – Én egy hónapra szoktam menni, ilyenkor öt-hat könyvet elolvasok, és csak bolgárul beszélek. Ekkor van a legtöbb alkalom a nyelv gyakorlására, őrzésére – osztotta meg velünk az elnökhelyettes.

Sokan érdeklődnek irántuk

A nyelv mellett rendszeresen foglalkoznak a hagyományok, a kultúra további területeinek az ápolásával is, többnyire a népszokásokhoz, a nagy ünnepekhez kapcsolódóan. Minden évben több rendezvényt szervez az önkormányzat: egyebek közt kiállításokat, koncerteket, konyhaművészeti eseményeket, a tapasztalat szerint ezek iránt a nagyközönség soraiból is sokan érdeklődnek. Most épp a tavasz köszöntésére (március 1.) és a bolgár nemzeti ünnepre (március 3.) készülnek.

Az egyediségből fakadó hátrány

Örményül Debrecenben – az anyanyelvhasználat háttérbe szorul, a hagyományok átadása azonban nem.

Az örmények az Árpád-kor óta jelen vannak a Kárpát-medencében; a történetükről szóló, ma olvasható összegzések tanúsága szerint mindvégig őrizték őseik hagyományát és a kereszténységet, s magyarországi identitásukhoz szintén ragaszkodtak. Ám egy egyedi nyelv sorsa, távol az anyaországtól, kis létszámú közösségben korántsem biztató – lényegében Debrecenben is ez a tapasztalat. A részletekbe dr. Peltekian Aramné, a helyi nemzetiségi önkormányzat elnök asszonya avatta be a Naplót.

Inkább világnyelvek felé

Elmondása szerint az örmény önkormányzat többször indított nyelvtanfolyamot a cívisvárosbeli örményeknek – két-három évente, ahogy igénylik – ám sajnos, mivel egyedi nyelv, csakúgy mint a magyar, fogyatkozik iránta az érdeklődés. Aki megtanulja, jelentős többletműveltséghez juthat általa, viszont csakis egy szűk közösségben tudja használni, ráadásul Nyugaton sem boldogulna vele, így a mai gyerekek már másképp gondolkodnak, inkább világnyelvek felé – angol, német, olasz és így tovább – fordulnak. – Én is és még jó néhányan is ismerjük az örmény nyelvet, de sajnos egyre kevesebben. A nemzetiségekre általában jellemző, hogy az asszimiláció következtében háttérbe szorul az anyanyelv használata. Nem marad el azonban a szokások megismertetése! – hangsúlyozza az elnök, hozzátéve: a nemzetiségi önkormányzat ezekből a hagyományokból nagyon sokat át tud adni.

Hatalmas távolság

Peltekian Aramné arról is beszámolt: kapcsolatuk az anyaországgal nagyon jó, ám a hatalmas – közúton 3000 kilométer – távolság miatt az anyanyelv megőrzésében ez nem sokat segít. – Csodálatos lenne egy-egy nyelvi kurzust úgy befejezni, hogy a tanulók kézzelfoghatóan is megismerhetnék Örményország szépségeit, ösztönző erőt jelentene, biztosan mutatkozna is iránta érdeklődés, de a legtöbb családnak nem volna erre pénze – mutatott rá. Így a nemzetiségi önkormányzat leginkább azzal tudja segíteni az örmény önazonosság-tudat megőrzését, hogy a kultúrát kis szeletekben, de teljességében átfogva igyekszik megmutatni, az irodalomtól kezdve az építészeten, a táncon át egészen a konyhaművészetig, élve eközben az országos önkormányzat, illetve egyesületek nyújtotta segítséggel. A nyelviség helyzetén azonban nemigen tudnak már változtatni.

Fábián György

Az anyanyelv nemzetközi napja

Borítókép: Balázs Géza professzor a legutóbbi, indiai expedícióján, 2020 januárjában a szikhek szent helyénél, az amritszári Aranytemplomnál