Nálunk is zakatol a dob meg a basszus

Ugyan a cívisváros egyre több területen bizonyítja, hogy nem csak Budapesten tudjuk kapkodni a fejünket a programok sűrűjében, hogy nem csak ott vannak jó koncertek, jó kiállítások vagy épp jó bandák, városunk zenei életéről, úgy igazán azonban talán vajmi keveset tudunk. Pedig a Tankcsapdán, a Campus Fesztiválon és egy-két ismertebb koncerten kívül itt is dübörög az élet, a zene. A mustrában Énekes András Előd, zenei újságíró, médiakutató és Süli András, a Víztorony és a Campus Fesztivál programszervezője segített. Lássuk hát!

Egyedülálló kezdeményezés

– A PusztaHang ötlete körülbelül egy évtizedre nyúlik vissza, Szerepi András, a Dub Székház egyik rezidens DJ-je és Süli András, a Víztorony és a Campus Fesztivál programszervezője már akkor gondolkodtak egy olyan jellegű platformban, ami összeköti a debreceni zenei színtereket és a város koncertjeit egy felületre gyűjti. Azóta eltelt pár év, változtak a feltételek, tanulmányaim miatt visszaköltöztem Debrecenbe úgy, hogy közben voltam a budapesti alternatív zenével foglalkozó KERET blognak a főszerkesztője is. Az ottani tapasztalatokból építkezve, és a másik két Andris segítségével sikerült életre kelteni a PusztaHangot, mely jelenleg programajánlókat, interjúkat, dalpremiereket tud felmutatni. Mint 21. századi zenei médium, rövid videós tartalmakkal is jövünk, ami pedig igazán fontossá tehet minket, az a hamarosan induló koncertsorozatunk. A víziónkban egy folyamatosan terebélyesedő, az új zenékre nyitott és fogékony, egymással kommunikáló közösség szerepel, akik egyben befogadói réteget teremtenek egyre több jó koncert és zenei esemény szervezéséhez az ezzel foglalkozók számára – mondta el a Naplónak Énekes András.

Zenei kultúránk

Arra, hogy van-e valamiféle közös jellemvonása a cívis város zenei kultúrájának, Süli András adta meg számunkra a választ. Úgy véli, ilyen karakterjegyeket, jellemvonásokat nem tudunk felismerni, hiszen egyszerre van jelen a mintakövetés és a különutas, progresszív gondolkodás. Ez nem csak most ismérve a városnak, régebben sem volt másképp. – Egy-egy korszakhoz köthetően megerősödnek szubkultúrák, majd azzal a lendülettel lehet, hogy pár év múlva el is tűnnek.

„A város ahhoz kicsi, hogy végletekig szegmentált legyen a zenei kultúra, ahhoz viszont nagy, hogy egy teljesen homogén masszaként tekintsünk rá. Egy biztosan közös: mindig úgynevezett „szent őrültek” kellenek ahhoz, hogy egy-egy zenei közösség kiemelkedjen és látható módon fenntartsa magát.”

Zenészek, közönség

Aktivitás tekintetében viszont érezhető egy bizonyos fajta különbség zenész és közönség között. Itt már beszélhetünk sajátosságról: a muzsikus buzgóbb, a publikum kevésbé. – A zenészek mindig is aktívak voltak. Most is több száz fiatal jár a Rocksuliba és rengeteg zenekar bontogatja a szárnyait. Jó is lenne egyszer megszondázni a várost, hogy hányan vannak. Az egy másik kérdés, hogy a közös zenélés élményén túl milyen kevesen tudják meglépni a következő szintet, tudatosabbá válni, építkezni, menedzselni a zenei produkciójukat. A közönséget kevésbé látjuk aktívnak. Az egyik célunk a PusztaHanggal pont az, hogy megtaláljuk a potenciális érdeklődőket és egyben inspiráljuk is őket arra, hogy nyitott füllel járjanak és érezzék, az egész színtér fenntarthatóságához járulnak hozzá azzal, ha rendszeresen eljárnak a zenei eseményekre, koncertekre – jellemezte a Campus Fesztivál programszervezője a kapcsolatot zenész és hallgatóság között.

Örök kérdés: főváros vagy vidék

Jó pár hazai zenekart termelt már ki vidéki város. Ilyen a Kispál és a Borz vagy a Punnany Massif Pécsről, a Vad Fruttik Várpalotáról vagy a Quimby Dunaújvárosból, és persze a tankok, vagyis a Tankcsapda Debrecenből – csak hogy pár zenekart említsünk, akiknek nem a fővárosból sikerült országos, vagy országhatárt is átívelő ismertségre szert tenniük. A hírnév tehát nem lehetetlen Budapesttől távolabb sem, csak talán jóval rögösebb az oda felé vezető út.

– Ahogy hazánk kulturális és gazdasági szerkezete, úgy a magyarországi zeneipar is vízfejűnek mondható, összehasonlíthatatlanul több fellépési lehetőség, zenetanulási és próbatermi feltétel áll rendelkezésre, s természetesen a potenciális közönség is adott, legyen szó mainstream popzenéről, vagy épp indusztriális zajzenéről. Viszont a vidéki lét hátránya egy zenekar számára előny is lehet, hiszen a lokális jelleg erős zenei szubkultúrákat, generációkat hozhat létre. Erre sok példát láthatunk. Debrecenben is voltak ilyen történetek: a példa kedvéért a HNO3 műhelyét említhetném, melyből több remek zenekar rajzott ki a fővárosba. Egyébként számos olyan jel mutatkozik arra mind döntéshozói, mind fogyasztói szinten, hogy a vidéki klubok igényes zenei felhozatallal álljanak elő hétről hétre, mi pedig alulról szerveződve, a különböző színtereken mozgolódó zenészeket és közönségeket szeretnénk összekötni – látja Énekes András.

A jövő felé

A PusztaHang alapítói bizakodóak a jövőt illetően. Tervben van egy jelképes díj, amellyel céljuk, hogy olyan platformot hozzanak létre, ahol a szakma elismerést tud adni az előző év legjobb, legelőremutatóbb teljesítményeiért. Fontosabbnak tartják azonban azt, hogy szélesítsék a közönség látókörét, hogy minél több, arra érdemes helyi formációra tudják felhívni a figyelmet és minél több koncertet tudjanak ajánlani az arra éhes közönségnek, ezzel is bővítve körüket. Első, saját szervezésű koncertjüket a Malter Kávézóban, illetve a hozzá kapcsolódó közösségi térben tartják november 26-án, kedden. Vendégük a meditatív, csodaszép magyar szövegekkel operáló Bajdázó zenekar, akiknek az ambient és a folk hagyományok társításából született meg zenéjük. A koncert előtt hét órától egy kötetlen beszélgetésre is van lehetőség azok számára, akik kíváncsiak a PusztaHang működésére, vagy szívesen megosztanák gondolataikat a helyi zenei életről.

– A blogunkon igyekszünk változatos, érdekes tartalmakat közölni, nyitottak vagyunk minden stílusra, és továbbra is várjuk a helyi zenekarok, előadók megkeresését új dalokkal, klipekkel, fellépésekkel kapcsolatban. Ezen felül viszont szervezői oldalról is igyekszünk kivenni a részünk a Debrecen zenei életből, ezért kéthavonta tematizált beszélgetésekkel összekötött koncerteket intézünk a város különböző, bejáratott klubjaiba, közösségi tereibe. A koncepciónk az, hogy minél több olyan színvonalas hazai produkciót hozzunk a cívis városba, mely még soha nem játszott itt. Nem titkoltan dolgozik egyfajta ízléstágító intenció bennünk, szeretnénk izgalmas produkciókat mutatni a városban lakó, igényes zenékre fogékony közegnek – mondta végül közös munkájukról Énekes András.

Laszkács Denise