Don Quijote utolsó álma a rohanó világban

Miguel de Cervantes 17. században írt örök érvényű műve, amely a mai napig a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása, számtalan formában ihlette meg a képzőművészetet, a zenét és természetesen a színházat is. Babits Mihály megfogalmazása szerint „Don Quijote kívül áll a valóság korlátain, tilosban él: a fantázia tilosában. … Mi más ez az egész Valóság, mint egy nagy, gonosz Varázslat, amelynek törvényeit nehéz kiismerni, de amellyel reménytelen és hősiesen kell harcolni, míg élünk? Így lesz a Don Quijote, tudva vagy akaratlanul, az örök illúziók s reménytelen küzdelmek regénye.”

Újraértelmezve

Ilja Bocsarnikovsz, a fiatal, de már több figyelemreméltó színházi előadás rendezője (Három nővér, Lear) megint egy megkerülhetetlen európai klasszikus szöveget értelmez újra a debreceni társulat segítségével. Az eddig ismert feldolgozásokat is figyelembe véve egy önálló színpadi művet hoz létre Cervantes humorral és költőiséggel teli, ugyanakkor mély filozófiai gondolatokat közvetítő regénye nyomán. Ebben az elő­adásban Don Quijote nem egy balga, reménytelen álmodozóként jelenik meg, hanem egy olyan hősként, aki az értékvesztett, pusztulásba rohanó világban, a kilátástalannak tűnő küzdelem során sem veszíti el hitét.

Őrültek között

Don Quijote az egyetlen egészséges ember – mondta Ilja Bocsarnikovsz, amikor rendezői elképzeléseit ismertette. „Azt gondolom, nem Don Quijoténak ment el az esze, hanem az őt körülvevő világnak. És amikor egy egészséges ember egy csomó őrült között találja magát, természetesen az őrültek számára az az egy, vagyis éppen ő tűnik őrültnek. A legfontosabb dolog, amihez elszeretném vezetni a nézőt, hogy meglássa – Don Quijote az egyetlen egészséges ember itt. Amíg még nem késő.”

A Don Quijote – az utolsó álom főszereplői Mercs János, Rózsa László, Wessely Zsófia, Vranyecz Artúr és Bakota Árpád.

HBN

Borítókép: az előadásban Don Quijote nem balga álmodozóként, hanem hősként jelenik meg