Kiváló szellemi kondícióban van a 95 esztendős nádudvari volt iskolaigazgató

Az 1700-as évekre visszamenően dokumentálhatóan rendelkezik nádudvari ősökkel a szerdán a városvezetés által felköszöntött Pálfi Lajos.

Marján László

Egykori tanítványai, városvezetők és lánya társaságában az ünnepelt Pálfi Lajos

Forrás: Marján László

Otthonába engedve, s lányával, Pálfi Máriával fogadva minket hamar kiderült: ő is lelkesen érdeklődik a családfakutatás iránt (saját családfája szobája falát ékíti), csakúgy, mint az őt köszöntő polgármester, Maczik Erika is, így érthető módon hamar megvolt a közös téma kettejük közt.

A 95. életévét augusztus 15-én betöltött nyugdíjas pedagógus kiváló szellemi kondícióban van. Ezt erősítette az őt ekkor szintén köszöntő Réz Szilárd alpolgármester, Kalmár Erzsébet önkormányzati képviselő (a köszöntött pedagógus egykoron az ő iskolaigazgatója is volt), valamint Balázs Andrea, a helyi szociális szolgáltató központ intézményvezetője (őt napközis tanárként tanította Lajos bácsi) is.

Mindannyian nagy figyelemmel kísérték az ünnepelt sok évtizedre kiterjedő érdekes visszaemlékező történeteit, anekdotáit családról, munkáról, iskoláról, közéleti szerepvállalásairól.

Biciklivel tekert az iskolába

A Debrecenben 1947-ben tanári diplomát szerzett fiatalember pályakezdőként Mihályhalmán, Nádudvar külterületén, tanyasi iskolában tanított, biciklivel közlekedve tette meg a tizenpár kilométeres távot naponta. Élete párjával, Marikával is ekkortájt ismerkedett meg. Majd minisztériumi gyakorlatra rendelték, de másfél év múlva hazajött, beosztott pedagógus lett. Majd hirtelen – miután elődje családi okokból felmondott – iskolaigazgatónak nevezték ki a Nádudvari Általános Iskolába.

16 évig végezte lelkiismeretesen a vezetői feladatokat, ám ezt megsínylette egészsége. Fél éven át lázas beteg volt, szívére vette a dolgokat, s gyógyulásának nyoma is maradt a szívén.

Vállalt szerepet a közéletben, de mindennél jobban szerette a tanítást. Aktív pedagógusi éveit napközis nevelőként zárta, ahol gyakorta jó értelemben vett cinkosa volt diákjainak, akikkel kölcsönös szeretet és tisztelet övezte kapcsolatukat. Toleráns volt a gyerekekkel, élmény volt neki a velük való foglalkozás.

Napjait manapság nem tervezi meg túlságosan, örül, ha a szabadban lehet, szeret a kertben tevékenykedni, kapálgatni, mint mondja „kicsit kapálgatok, kicsit megpihenek a kapanyélre támaszkodva, de szeretem látni a munkám gyümölcsét”. Háza a belvárosban fekszik, ám úgy véli: a béke szigete az otthona.