A kilencvenéves Sanyi bácsinál jobban még senki sem fejtette meg a hosszú élet titkát

Világéletemben imádtam a hivatásom, ha most újrakezdhetném, akkor is a katonaságot választanám – hangsúlyozta a Haon érdeklődésére Alföldi Sándor, akit kedden délelőtt 90. születésnapja alkalmából debreceni otthonában köszöntött Katona Erzsébet önkormányzati képviselő, valamint Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa.

A hajdúnánási születésű nyugdíjasnak két fiútestvére volt, akik hozzá hasonlóan a katonai hivatást választották, ám őket a háborúban elvesztette. Ez egy nagyon nehéz időszak volt neki, és a szüleinek is, elvesztésük után édesapja még inkább féltette egyetlen gyermekét, nem örült, hogy katonai egyenruhát húzott, de fiát nem tudta lebeszélni a hivatásról. Katonaként az egész országot bejárta, sok helyen állomásozott. Többek közt Sármelléken, Keszthelyen, Budapesten, Szolnokon majd Debrecenben szolgált, ugyanis szeretett volna közelebb dolgozni, élni a Hajdúnánáson élő szüleihez.

A cívisvárosban ismerkedett meg 1958-ban feleségével, aki pedagógusként dolgozott, két fiuk született, akik közül az egyik szintén hivatásos katona lett Szolnokon, a másik a Közigazgatási Egyetemen végzett és Budapesten él a családjával. Felesége 64 éves korában hirtelen meghalt. Sándor bácsi ma már négy unokájára és három dédunokájára a legbüszkébb. 

 – fogalmazott.

Felesége halála után új életet kezdett

A Magyar Honvédség a mai napig számontartja veterán katonáját, 90. születésnapja alkalmából külön ünnepség keretében köszöntik majd őt. A katonaság után még 21 évig dolgozott több vállalatnál, például a Közgazdasági Jogi Kiadónál, ahol toborzással, kiválasztással kapcsolatos feladatai voltak. 

– tette hozzá.

– Gimnazistaként imádtam focizni, a hajdúnánási csapatban rúgtam a bőrt, de később sem akartam megválni ettől a szenvedélyemtől, a munkám alatt is kijártam a focipályára, de már csak hobbiként – emelte ki. Mindig is közösségi ember volt, sokat utazott a barátaival, sokszor elutaztak különböző versenyekre, és nemcsak öten, hanem akár ötvenen is. Miután már egészsége annyira nem engedte, hogy aktívan sportoljon, akkor jött az ultizás, amit a mai napig imád.

Közösségi életet él

Mint elmondta, az utóbbi 10-15 évben sok barátja megfordult náluk, nyáron kint a teraszon kártyáztak, nagyon szerették azokat az estéket, amikor összegyűlhettek. Sőt, a téli időjárás sem szegte kedvüket, olyankor bent foglaltak helyet a nappaliban, és addig játszottak, amíg el nem fáradtak. Kedvese sütött-főzött, volt olyan, hogy két napon át készültek a nagyobb összejövetelekre. 

– fűzte hozzá.

Sándor bácsi a mai napig tornázik, sétál a kedvesével, otthon is tevékenykedik, egyáltalán nem engedte el magát. Szeret tévét nézni, de a közeli boltba, gyógyszertárba is elsétál, ha szükségük van valamire.