Március 15-i ünnep

2023.03.15. 07:00

A forradalom első napjaiban megmozdult a debreceni ifjúság

Jelentős szerep hárult a cívisvárosra és a Református Kollégiumra az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején.

Több ülését is az Oratóriumban tartotta az alsóház

Forrás: Napló-archív

A reformkor küzdelmei, az alkotmányos parlamentáris rendszer célkitűzése, a kiváltságrendszer megszüntetése, a szabadságeszmények (sajtó-, vélemény-, és vallásszabadság) hívták életre az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lángját, melynek szikráit a március 15-i események, és a polgári átalakulás alapját képező április törvények jelentették. Nemzetünk történetének egyik legjelentősebb időszakában kiemelkedő szerepet vállalt Debrecen, azon belül is a Református Kollégium és annak tanárai, diákjai. A téma egyik debreceni kutatóját, Gáborjáni Szabó Botondot kérdeztük.

Debrecen Gáborjáni Szabó Botond  református kollégium haon
Gáborjáni Szabó Botond 
Forrás:  Napló-archív 

Már az 1840-es évek közepén voltak olyan történések, amelyek előrevetítették Debrecen későbbi szerepét. 1845-ben Deák Ferenc, Wesselényi Miklós és Vörösmarty Mihály jelenlétében tartottak itt fáklyás demonstrációt. Később Deák díszpolgára is lett a városnak, és köszönőlevelében szinte ugyanazokkal a jelzőkkel méltatta Debrecent, melyek később Kossuth Lajos 1849. január 6-i kiáltványában is megjelentek

 – mondta megkeresésünkre a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények egykori igazgatója. Ezek olyan jelzők voltak, mint a „magyar alföld ősi, tősgyökeres fővárosa”, a „romlatlan magyar nemzetiség tűzhelye”, vagy Kossuthnál a „szeplőtlen magyar eredetiségű alföld, törzsgyökeres magyar fővárosa”. A Honvédelmi Bizottmány majdani elnökének 1840-es évekbeli levelezéséből kiderül, hogy regionális központnak tekintette a cívisvárost egyrészt az országos vásárok okán, másrészt a Református Egyház és Kollégiuma miatt oktatási és véleményformáló centrumnak is.

– Kossuth előismeretei alapján biztos lehetett abban, hogy a szabadságharc ügye mellé állíthatja a debreceni közösséget. Nem véletlen, hogy gyakran emlegette Bocskai István és a hajdúk példáját.

 Ismert tény, hogy Bocskait ugyanúgy „magyarok Mózesének” nevezték református lelkészek, mint ahogy január 7-én a város kapuőrei ugyanezt jegyezték fel naplójukban Kossuth érkezésekor. Szónoki hatása leírhatatlan volt: az 1849. január 18-ra összehívott debreceni népgyűlésen 8 ezer ember jelent meg, akik készen álltak fegyvert ragadni a magyar szabadságért – idézte fel Gáborjáni Szabó Botond.

A diákság két zászlóaljba tömörült

A Nagytemplom és a Református Kollégium együttesen váltak a szabadságharc emlékhelyévé. Ez utóbbi Oratóriumában (imatermében) 64 alkalommal tartott nyilvános és 15 alkalommal zárt ülést a parlament alsóháza 1849. január 9. és május 31. között. Az épületben működött a pénzügyminisztérium és a bankóprés is.

1848. március 18-án a forradalom hírére Debrecen is örömünnepet tartott, majd március 22-én, az egyházkerületi közgyűlés napján Révész Bálint professzor összefoglalta az európai eseményeket. A diákság ennek hatására kérvényezte a nemzetőrség felállítását, és a professzor beszédének megjelentetését. Létrejött a diák nemzetőrség

 – ismertette az egykori igazgató. Amikor a 200 ezer újonc toborzása megkezdődött, kérdésként merült fel, hogy a diákokból elit alakulat szerveződjön, vagy pedig képzettségüknek megfelelő feladatokat lássanak el. Végül az utóbbi valósult meg, szétszóródva lelkesítették a csapatokat, és mivel erős volt a matematikai képzés a kollégiumban, sokan tüzérként szolgáltak. Mintegy két zászlóaljat alkottak a növendékek, 1848. őszén például összesen 13-an maradtak a kollégiumban. A diákok mellett a tanárok is kivették a részüket: Szűcs István és Révész Bálint professzorok nemzetőrszázadokat vezényeltek, Lugossy József pedig lovas nemzetőrként szolgált.

Debrecen Református Kollégium haon
A magyar szabadságért harcolók emlékét is őrzi az idén 485 éves intézmény 
Forrás: Napló-archív 

– Annak idején összeállítottam egy 400-as listát a Kollégium diákjaiból, akik valamilyen formában – fegyverrel, tollal, lapszerkesztőként, kormánybiztosként – részt vettek a szabadságharcban. Honvédtisztek százai mellett diákunk volt a centralista Csengery Antal (a Pesti Hírlap főszerkesztője), a márciusi ifjak közül Bulyovszky Gyula, Emődy Dániel (1849-ben a hivatalos Közlöny szerkesztője), Irinyi József, a 12 pont egyik megfogalmazója, vagy Újházy László, a Radical Párt elnöke és más ismert személyiségek –  tudatta Gáborjáni Szabó Botond.

Az idén 485 éves Debreceni Református Kollégium falai között pedig máig őrzik mindazok emlékét, akik a magyar szabadságért vállalták a harcot. 

BS

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában