Kilencvenévesen is fülig ér a szája Jenő bácsinak

Volt idő, amikor postásként még lovaskocsival koptatta a macskaköves utcákat.

Kilencven évesen is fülig ér a szája Jenő bácsinak

Forrás: Kiss Annamarie

Kilencvenedik születésnapját ünnepelte Váradi Jenő február 9-én, mely alkalomból pénteken debreceni otthonában köszöntötte Tóth-Vanka Judit, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. Az életvidám idős férfi – mint azt a Hajdú Online-nak elmondta – 1957-ben, karácsony második napján kötötte össze életét szerelmével, akivel immár 66 éve él boldog házasságban. Két kezükkel építették meg azt az otthon, ahol ma is élnek, közben felneveltek két gyermeket is, kisebbik gyermeküket azonban pár éve elvesztették. Öt unokájuk és öt dédunokájuk született, a legkisebb még nincs egyéves.

Jenő bácsi sok szakmát kitanult élete során, első állomás az építőipar volt, ahol kőművesként dolgozott.

1951-ben Budapesten egymás után húzták fel a magas épületeket, s két barátommal arra gondoltunk, elmegyünk, kitanuljuk a szakmát. Eredetileg villanyszerelő akartam lenni, de közölték, hogy hétfőn csak kőműves és ács felvétel van, várjak szerdáig, villanyszerelőnek ugyanis csak akkor lehet jelentkezni. Nem volt hol aludnunk, az első éjszaka is csak úgy tudtuk munkásszállón álomba hajtani a fejünket, hogy becsempésztek. Így végül kőművesnek jelentkeztem

– emlékezett vissza. Két évig dolgozott kőművesként, majd bevonult katonának, másfél évet Szolnokon, a légvédelmi tüzérségnél töltött, ezt követően Budapesten szolgált, ahonnan 1956-ban szerelt le, s tért vissza Debrecenbe.

Tíz évig dolgoztam postásként. Nekem még megadatott, hogy lovaskocsival hordjam a leveleket a Csapó és Kossuth utca macskaköves útjain – jegyezte meg.

Váradi Jenő jó egészségnek örvend, s mint mondta, ebben a 90 évben történt sok jó és sok rossz dolog is, a legfontosabb mégis az, hogy még köztünk van. – Szeretnék 100 évig élni, de meglátjuk mit hoz az élet – fűzte hozzá.

PTZ