A gyermekhalál mindig megrázó, de ők nem törhetnek meg

Az életveszélyes állapotú kisgyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel. 1999-ben a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat azzal a céllal jött létre, hogy gyermekrohamkocsik és gyermek-mentőorvosi kocsik elindításával segítse az Országos Mentőszolgálat munkáját. Az Országos Mentőszolgálat irányítása alatt a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat egy gyermekrohamkocsit üzemeltet Budapesten, illetve egy-egy gyermek-mentőorvosi kocsit Debrecenben és Miskolcon. 
Debrecenben a gyermek-mentőorvosi kocsi 2010. január 15-én kezdte meg működését. A  mentőegység két tagból áll: egy mentőtechnikusból – aki gépkocsivezető és ápoló is egyben –, valamint egy orvosból, akik főállásban többségükben a debreceni Gyermekklinikán dolgoznak, és tevékenyen részt vesznek az ottani intenzív osztályos munkában. Mentési feladataik az egész Észak-Alföldi régióra kiterjednek, emellett kórházak közötti, akár hosszabb, több száz kilométer távolságú transzport feladatokat is végeznek. A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat közlése szerint a cívisvárosi gyermekmentősök az Észak-Alföldi régióban évente körülbelül 1000 gyermek ellátásában vesznek részt, amennyiben szükséges felnőtt betegek ellátásában is közreműködnek.

A debreceni mentőállomáson dr. Miklós Viktória csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvossal és Kovács László mentőtechnikussal beszélgettünk arról, mit jelent ezen a különleges kocsin szolgálatot teljesíteni. 

Amint felnyílt az autó csomagtartója, megannyi gondosan elcsomagolt eszköz tárult elénk. Minden van a kocsiban, ami akut eseteknél gyermekek ellátásához szükséges lehet, s mindennek megvan a pontos helye. Többek között inkubátor, lélegeztetőgép – amivel 3 kg feletti súlyú csecsemőt lehet lélegeztetni –, gyerekrögzítő is megtalálható az autóban, de ott lapul több eszköz különböző méretekben, például a vérnyomásmérő apró karra használható változatban is. A jármű adottságai miatt beteget szállítani nem tudnak, ellátják a beteget a helyszínen, aki ezután egy mentőgépkocsiba kerül, és ha szükséges, az orvos abban kíséri el a kórházig, hogy a szállítás alatt is folyamatosan figyelni tudja a beteg állapotát, és be tudjon avatkozni, ha kell.

Beszélgetésünk során kiderült, 0-tól 100 éves korig mindenféle esethez járnak. Otthonszülés, forrázás, lázgörcs, sport-, közúti és otthoni balesetek – csak néhány olyan szituáció, ahol a gyerekmentőkre szükség van. Gyakran riasztják őket félrenyelések miatt is, melyek szerencsére legtöbbször nem szoktak komolyak lenni. Néha azonban vannak itt is extrém esetek, például ha a nyelőcsőben elakad egy idegen test, pl. egy pénzérme. Tapasztalataik szerint a szülők sok esetben nem tudják felmérni az adott szituáció súlyát. Volt már, hogy azért hívták őket, mert nem találtak egy ceruzaelemet, és azt hitték, a gyerek nyelte le. Nem így volt, az elem előkerült.
– Specifikus az égett gyerekek ellátása, mert ez mindig egy hosszú transzportot jelent, ugyanis a kórházi ellátásuk Miskolcon történik – tudatta dr. Miklós Viktória, aki négy éve van ezen a kocsin. Arra kérdésemre, hogy mennyire kell elkülöníteni a munkájukat a „sima” mentőzéstől, így felelt: 

– mondta.
A debreceni gyerekmentős csapatban hat mentőtechnikus és hét orvos van, ezen az autón egy időben mindig ketten dolgoznak. A 12 órás szolgálatokban egymásra vannak utalva, elengedhetetlen az összhang. – Itt nem tudjuk menet közben előkészíteni a gyógyszereket, a helyszínen tudunk mindent elkezdeni, ezért kell, hogy útközben átbeszéljük a lehetséges kimeneteleket – részletezte a szakorvos.

Kovács László mentőtechnikus kilencedik éve a gyerekmentőzik, 16 éve dolgozik az OMSZ-nál. Mint mondta, vannak jó és rossz tapasztalatai. Úgy látja, hogy a gyermekmentőnek sem adnak minden esetben elsőbbséget a közlekedők. Az évek alatt a számos sikeres mentés mellett sajnos tragédiával is zárultak esetek. Az egyik legmegrázóbb eset a gyerekgázolás, vagy a halálos kimenetelű baleset. 

Így folytatta: – „Lányokkal” dolgozunk, nem mondom azt, hogy nem szoktak egy kicsit elszontyolodni, de klinikán dolgoznak nap mint nap, nem itt látnak először olyat, hogy nem lehet megmenteni egy gyereket. A halálesetek feldolgozásában nem lehet rutint szerezni, de tudni kell kezelni. Mert lehet, hogy itt nem tudtál segíteni, de az állomáshely felé vezető úton már riasztanak a következő esethez. Nem mondhatom azt, hogy most egy kicsit hadd ocsúdjak fel, időt kérek – beszélt a megrázó mindennapokról a mentőtechnikus. 

Abban mindketten egyetértettek, hogy a többség hálás a munkájukért, a rossz híreket viszont sosem egyszerű közölni a szülőkkel, például ha gyermek nem élte túl a balesetet. A mentőzés ezen speciális ágán sem csak szakszerű ellátást kell nyújtani, hanem a helyzetet is kezelni kell: ott vannak az aggódó szülők, és minden szituációban figyelni kell a biztonságra is. Mindig az az első, hogy megbizonyosodjanak a helyszín biztonságáról, hiszen ha elszabadulnak az indulatok, akkor az ő munkájuk és testi épségük is veszélybe kerülhet. S természetesen ezt a munkát sem lehet elhivatottság nélkül csinálni. Nincs ünnepnap, nincs ebédidő és nincs hétvége, de megannyi gyerek van, akiknek szükségük van rájuk.

Kiss Dóra