Isten éltesse őket!

2022.12.15. 07:00

Nőnek, mint a gomba! Már ötévesek a szoboszlói hármas ikrek

A december mindig is nehezebb hónap lesz a Fábián családnak: a szomorú évforduló és örömteli születésnapok elegye van egyazon napon.

Forrás: Tóth Imre

Hat apró csizma topogásának kíséretében érkezett Fábián Tamás a Karikás Étterembe, itt találkoztunk a szoboszlói hármas ikrekkel és édesapjukkal. Lekerült a három apró sapka, három sál, három kabát – mindenből három, így természetesen három forró csoki került az asztalra is. Az apróságok sorban beültek a vendéglátó egység egy eldugott asztalához, jó szorosan apukájukhoz. Megszeppent társaság foglalt helyet velem szembe, bár Milán igen hamar elengedte magát, a lányoknak kellett jócskán idő.

Hogy vagytok? – kérdeztem Tomitól, miután mindenki kényelembe helyezte magát, Mira apja ölében találta legjobbnak. A kérdés hétköznapi ugyan, de tudjuk jól, a Fábián család esetében nem véletlen most. 2017. december 15-én az édesanya belehalt a szülésbe, Tomi egyedüli szülőként vitte haza a kórházból a három csecsemőt. Azóta eltelt öt év.

– A helyzetnek megfelelően vagyunk – hangzott a tömör válasz. Hozzátette: – A gyerekek jól vannak, nőnek, mint a gomba. Augusztus óta 12 centit nőttek – nyugtázta. Nyáron találkoztunk utoljára a szoboszlói kamionos találkozón, valóban szemmel látható, hogy azóta mennyit nőttek.

Fabián Tamás, ölében Mira
Forrás: Tóth Imre

Tomi sofőrként dolgozik, azonban jelenleg kényszerpihenőn, úgy véli, nem véletlen mérte rá ezt most az élet. Letti halála után a munkába menekült, le kellett lassítania. – Az élet úgy hozta, hogy most sok időt tudunk együtt tölteni. Nekik az volt a furcsa, hogy eddig anyukám, nagymamám, anyósom és apósom segített a legtöbbet, most az esetek 90 százalékában mindent mi oldjuk meg párommal. Nekik is egy kicsit szokatlan volt, de most már kezdik megszokni, hogy egy családias légkör alakult ki – osztotta meg. Egy éve változott meg az életük, amikor Tomi társra talált. A párját elfogadták a gyerekek, bár egy percig sem tartott attól, hogy ez nem így lesz. 

Meggyászoltam, amit meg kellett. Attól tartottam, hogy a körülöttem lévő embereknek a felfogása hogyan hat majd ránk. Nem akartam sem a páromat, sem gyerekeket kitenni annak, amit kívülről kaphatunk

 – mondta.

A kicsik még ekkor sem nagyon foglalkoztak velünk, Milán a forró csokit szürcsölte, Mira apjához bújva lopva figyelt, Léna pedig az étterem többi részét vizslatta. Arra kérdésemre, hogy sikerült-e helytállnia, az felelte: ahogy most vannak, azzal elégedett, saját magával nem teljesen. – Mint apa többé-kevésbé helytálltam. Volt egy hónapom arra, hogy egy „kölyökből” felelősségteljesen gondolkodó ember legyek. Sokan megköveztek, számon kértek, hogy ezt vagy azt miért éppen úgy csináltam. Mindig visszakérdeztem: hogy te hogy kezelsz egy olyan dolgot, amire abszolút nem tudtál felkészülni? Senki nem nézett a burok mögé, hogy miért zárkóztam be. Nem mentem annyit közösségbe, az elején féltettem a gyerekeket attól, hogyan fogják azt a fajta érdeklődést megélni, amit övezte őket. Ezért voltak burokban, mint a lopott bicikli – részletezte.

Milán a zsivány
Forrás: Tóth Imre

A december mindig is nehezebb hónap lesz a Fábián családnak: a szomorú évforduló és örömteli születésnapok elegye van egyazon nap, majd jönnek az ünnepek. 

– A december nekem és a közeli hozzátartozóknak is nehéz, a kicsik máshogy élik meg. Tisztában vannak a helyzettel, tudják, hogy anya van, angyalkaként fentről vigyáz rájuk, nem azért nincs velünk, mert nem akarta őket. El kell tudnunk vonatkoztatni, muszáj valamilyen szinten túllépni, a könnycsepp is felszárad egy idő után – vallja.

Az előző évekhez képest most a karácsony is másabb lesz, nem a nagyszülőknél, hanem otthon, családi körben telik majd a gyerekekkel és a párjával.

A beszélgetésünk ezen pontjánál oldódtak fel valamelyest az ikrek, Milán és Léna úgy döntött, hogy birtokba veszik az étteremben kialakított játszósarkot. Mira azonban nem tágított, ő még hallgatta egy darabig azt a beszélgetést, melynek egyes pontjai még a felnőttek fülének sem valók. Tomi megosztotta, hogyan építette le az évek alatt a hatalmas médiaérdeklődést – ebben az évben egyedül a Hajdú Online-t fogadta bizalmába. Választ pedig nem kapott még arra, pontosan mi történt Lettivel.

Léna hasonlít leginkább édesanyjára
Forrás: Tóth Imre

S hogy mennek a hétköznapok három immár ötévessel? Az apuka elmondása szerint nem olyan bonyolultan, mint azt gondolnánk. – Sokan azon vannak megilletődve, hogy attól függetlenül, hogy ötévesek, mennyire önállóak. Hallottam olyan visszajelzést, hogy szívtelen vagyok, de én ezt úgy fogom fel, hogy ez az ő érdekük. Nem tartom magam szívtelennek, mert olyan dolgot kérek tőlük, hogy míg az egyik öltözik, próbáljon meg öltözni a másik is, és ha oda kerül sor, akkor természetesen segítek. Reggel a készülődésnél ők öltöznek egyedül, én csak azért vagyok ott, hogy növeljem a létszámot – mondja mosolyogva. Hozzátette: hárman vannak, hárman három fele mennek, ezért kellett egy kis szigor.

Mira mindenkit levesz a lábáról
Forrás: Tóth Imre

Ezen a ponton már Mira is csatlakozott a játszósarokban lévő testvéreihez. S hogy ki milyen? Természetesen mindenki más. 

Milán nagyon zsivány, Mircsi a szemével és a stílusával tudja levenni az embert a lábáról. Lencsi hasonlít leginkább Lettire, már amikor megszületett, akkor látszott rajta. Ha találkozunk valakivel, mindig azt mondják, hogy olyan kis csendesek. Visszakérdezek: tényleg azok lennének?

 – meséli Tomi. Nos, arról, hogy nem is olyan csendesek az apróságok, mi is megbizonyosodtunk. Ahogy telt az idő, úgy olvadt le a páncél mindenkiről. A játszósarkot megtöltötték élettel, majd az indulás előtt már mindenkinek hallhattam a hangját is.

Kiss Dóra

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában