Alig drágult tavaly óta a debreceni adventi vásár

Megéri mélyére nyúlni a malacperselynek, és rááldozni azt a pár ezret az adventi vásárra.

Forrás: Molnár Péter

Ha a debreceni adventi vásár szóba kerül, valamiért mindenki a kürtőskalács aktuális árfolyamához méri a drágulást. Nem szeretnénk az ünnepi hangulatot gazdasági adatokkal beárnyékolni, de annak ellenére, hogy idén az élelmiszer- és energiaárak olyan zabolátlanul vágtattak az ég felé, mint a szánhúzó rénszarvasok, a debreceni adventi vásár alig nevezhető drágábbnak, mint tavaly.

A kürtőskalács az előző év azonos időszakához képest 1500-ról mindössze 2000 forintra emelkedett. A kenyérlángos egységesen 1500, és ha jókor állunk sorba, nem a sarkát kapjuk, és még elég langyos is. Aki gyerekkel érkezik, készüljön rá, hogy csemetéje nem fogja beérni egy 1200 forintos botnyalókával, és a tíz dekánként ezer forint körüli csillogó nyalánkságokért fog könyörögni. Az a forró csoki pedig, ami kevésbé emlékeztet a kakaóra, poharanként a kétezret is elérheti. Ki érdemelné meg jobban a forralt bort, mint a bőkezű szülő?

Tekintettel arra, hogy egy kiló trappista bolti ára a duplájára emelkedett tavaly óta, a kézműves sajtok egyáltalán nem tűnnek drágának. Ezer forintért már kisebb sétáló tálat kaphatunk, gomolyát pedig kilónként ötezerért.

A tavaly még horrorisztikusnak tűnő árakat az infláción edzett vásárlók ma már csendes belenyugvással kifizetik. Vagy nyílik a zsebükben a bicska, és felszeletelik a hozott kolbászt a könyöklőn. Ilyet is láttunk. Talán úgy érkezett, hogy volt zsákjában minden jó, talán a hentes standjánál vette. De még ott is 5400 kilója, ahogy a mangalica zsíré 1800. Úgy kicsúszik a kezünkből a pénz, mint a kezdő korcsolyázó tinédzserek lába.

Tettünk egy sétát a debreceni adventi vásárban

Fotók: Molnár Péter

Ennek ellenére megéri mélyére nyúlni a malacperselynek, és rááldozni azt a pár ezret az adventi vásárra. Az együtt töltött pillanatokért, ahogy együtt rácsodálkozunk a fényekre, és belélegezzük a szegfűszeg illatú karácsonyi hangulatot. Ennyit megérdemelnek a szeretteink, és megérdemlik az ismétlődő karácsonyi dalokra fagyoskodó árusok is.

Az ő arcukra is mosolyt csalhatunk, ha itt vesszük meg az ajándék párnát, szappant, kerámiákat, kézműves díszeket. Vagy akár megkésve az adventi koszorút is, amivel a korábbi vásárokhoz képest meglepően kevés bódénál találkozhatunk. Ahogy grincsfával is, de ezt az áldozatot könnyű szívvel meghoztuk.

A vásárban azért költséghatékonyan is jól lehet lakni: a Partium ház standjánál lilahagymás zsíros kenyér kapható. Kétszáz forint egy szelet.

Emellett különlegességeket is kóstolhatunk. A régióban csak Debrecenben csorgatnak frissen olvasztott raclette sajtot a szendvicsünkbe. De ugyanígy kaphatunk kolbásszal töltött tölcséres tócsnit is, pontosabban tölcsnit.

Jól áll a vásárnak a szellősebb elrendezés. Nehéz volt úgy átszellemülni a meghitt karácsonyi dalokra, hogy míg mi alig haladunk a bámészkodók között, a fülünkbe csilingel a villamos, és közben a lábunkra tapos valaki és a kezünkre löttyen a forralt bor.

Ha már az adventi vásár közkedvelt italánál tartunk, bőven van választék gőzölgő kondérokból. Négyszáz forint decije. Azt mondják a vásározók, az áfonyást semmiképp sem szabad kihagyni.

Aki elég bátor vagy elég fázós, és koncentrálná a karácsonyi bejgli-élményt, mindenképp keresse meg a vásárban az 50 fokos máklikőrt. Ár-érték arányban hamar dalra fakad tőle az ember, és garantálja a karácsonyi arcpírt az új látványosság, a Dósa nádor téri fényfenyőfa előtt készített családi fotón.