Nem (fa)viccből választotta a szakmát, a böszörményi Horváth Tibor veszélyes magasságokból tekint le ránk

Gyerekkorunk üde színfoltjai voltak, mikor a nagyszülőknél a kertben széles mosollyal és vakmerő bátorsággal, félelmet nem ismerve felmászhattunk a legmagasabb fa tetejére, vagy annak erős ágai közé építettük meg a saját kis eldugott, „Felnőtteknek tilos a belépés” táblával fémjelzett bungalónkat. Aztán nagy hanggal mindig jöttek az aggódó kiáltások: „Vigyázz, nehogy leess!” vagy „Magad alatt vágod a fát, ha nem jössz le azonnal!”. A hajdúböszörményi Horváth Tibor nem gondolta, hogy gyerekkori mászásai ennyire maradandó nyomot hagynak benne, és felnőtt fejjel már több éve annak a szakmának szenteli az életét, ami korábban móka volt: fára mászik.

A facsemeték folyamatosan nőnek, majd kifejlett korukban elpusztulnak, ezért a faápolók munkájára egyre nagyobb szükség lesz. Horváth Tibor úgynevezett fasebésznek állt, s bepillantást engedett nem hétköznapi munkájának színfalai mögé. – Ez a faápolásnak egy magasabb szintű szakága, itt speciális metszéseket alkalmazunk. Odvakat, repedéseket és hasadásokat kell kezelni, vagy statikai megerősítéseket végzünk, ami a személyes kedvencem. Ehhez nagyon sok tapasztalat és háttértudás kell. Igaz, nem tűnik bonyolultnak, mégis körültekintően kell eljárni, mert könnyen el lehet rontani, azzal pedig olyan kárt okozunk, amit nagyon nehéz már helyrehozni – mondta a hajdúböszörményi szakember.

Arról is beszélt, hogy nem mindegy, erdőben, lakott területen, magáningatlannál vagy közterületen kell ápolni egy fát, avagy „ledönteni a lábáról”.– Az erdészeti kivágásnál nagyon ritkán kell mászni, hiszen többnyire talajszinten dolgozunk, ott kivágjuk, majd döntjük a fákat. Közterületen az esetek 99 százalékában kosaras autóval megyünk a helyszínre, hiszen a fák magassága – habár ez ritkább – elérheti a 40 métert is – fejtetti ki Horváth Tibor minősített favizsgáló- és ápoló szakmérnök, a Magyar Faápolók Egyesületének elnökségi tagja. Hozzátette, ez a szakma a szívügye, nem hagyja cserben a fákat, igyekszik minél többet „meggyógyítani”. Beszélgetésünkre is a debreceni Csokonai Színház előtti csüngő japánakácoktól, avagy más néven kínai pagodafáktól érkezett, amelyek tavaly elnyerték az Év Fája elnevezésű kitüntetést. – Muszáj egy szakavatott, hozzáértő embernek is ott lenni, hiszen folynak a munkálatok a fa körül, s nem akarja senki, hogy azok sérüljenek. A csüngő japánakácoknak az ápolásánál és metszésénél szakavatott szem szükséges, mivel idős fákról beszélünk, melyekhez nagyon rég volt hozzányúlva. Most zajlik a színháznál a terület elrendezése: talajcsere, füvesítés, öntözőrendszer kiépítés, és én felügyelem, hogy például gyökérsérülés nélkül oldják meg ezt a munkások – avatott be a részletekbe Tibor. Majd kitért arra, hogy nem minden arany, ami fénylik, azaz ha zöld a fának a levele, még nem biztos, hogy egészséges. – Amíg van bennük élet, el lehet végezni az ápolást, azonban ki kell emelni: ha zöld levél van még a fán, nem azt jelenti, hogy nincs például gyökérsérülése vagy más olyan problémája, ami balesetveszélyessé teszi. Sőt, vannak olyan fajok, melyek egy kor elérése után már nem tarthatók meg biztonságosan, ezért javasoljuk sok esetben a kivágásukat – hangsúlyozta a köztudatban elterjedt tévhitet, miszerint minden zöldellő fát meg kell tartani.

Vizsgálódni is szükséges

A faápolásban nemcsak kosaras emelőt, hanem gyakran kötéltechnikát is használnak. Ennek az alapjait egykor a hegymászás és az ipari alpin képezték, de mára már önálló kötéltechnikai ággá vált, saját, speciális eszközökkel, melyeket máshol nem használnak. – A faápoláshoz nagy gyakorlat és alapos szakismeret szükséges, ezért szerencsés, ha képzett szakember foglalkozik a növényekkel. Ha a fákat szakszerűen ápoljuk és az életterüket is megvédjük, akkor a legtöbb sérülés elkerülhető. Fontos megjegyezni, hogy a faápolásnak vannak határai: ilyen például a fák élőhelyeinek megváltoztatása, vagy súlyos betegségük meggyógyítása. Sajnos nincs mindig lehetőség a megmentésükre – tájékoztatott Tibor. Hangsúlyozta, mindig számos lépésre kell odafigyelnie, mindent meg kell tervezni a munkálatok előtt. A szakma mára önálló kutatási területté vált, összesítve a kertészetből, az erdészetből és más rokon hivatásból szerzett információkat.

– Ha hozzányúlok egy fához, mindenekelőtt tudnom kell, hogy hogyan kell megvágnom, milyen eszközt tudok használni, és annak, amit csinálok, mi lesz a hosszú távú következménye. Meg kell tudjam ítélni, mi lesz a hatékonyabb: kosaras emelő vagy kötéltechnika – magyarázta a szakember. Elmondta, a fákkal kapcsolatos foglalkozásnak több ága is gyorsan fejlődik. Nagyon lényeges lett például a városokban ez a kérdés. A nagyberuházásoknál is most már fontos szerepet tölt be a növények védelme, többek közt kiemelve azok gyökérzetének megóvását.

Veszélyes szakma

Mint minden szakmának, ennek is megvan a maga szépsége, viszont Tibor elmondta, nem mehetünk el amellett sem, hogy ez egy nagyon veszélyes hivatás. – Akár negyven méter magasban is dolgozhatunk, sokszor fűrésszel, láncfűrésszel, amelyek önmagában is veszélyes eszközök, hiszen nagyon súlyos sérüléseket okozhatnak. Figyelni kell továbbá arra is, hogy nagyon nagy súlyokat mozgatunk, emelünk a magasban. Nincs mozgástér, ki vagyunk kötve, ha rossz irányba megy valami, vagy elszámolunk egy mozdulatot, akkor pillanatok alatt megtörténhet a baj – nyomatékosította. Kiemelte: a biztonság érdekében folyamatosan fejlesztik ezeket az eszközöket.

– Minden favágó beleszalad kisebb-nagyobb sérülésbe, én is vágtam már meg magam, talált már el nagyobb ág. A legnagyobb odafigyelés mellett is vannak kisebb balesetek, de ha valaki életveszélyes helyzetbe kerül, ott már nagyon elrontott valamit. Gyakori, hogy leesik egy száraz ág, ezért van rajtunk sisak és védőfelszerelés is. Sajnos azonban előfordulnak súlyos és halálos kimenetelű balesetek, akár tapasztalt munkatársak körében is. A fáradtság, a kapkodás, és az a hozzáállás, hogy „ezt még ma fejezzük be” könnyen bajt okozhatnak. Volt már az én esetemben is olyan helyzet, hogy inkább nem mentem fel a fára, mert éreztem, nem vagyok olyan formában, hogy biztonsággal el tudjam végezni a feladatot – mesélte Tibor. 

ND