Tragikus aktualitása van a 78 évvel ezelőtti szőnyegbombázásnak

Pontosan 78 évvel ezelőtt, 1944. június 2-án bombázták első alkalommal a szövetséges légierők Debrecent, ez a bombázás minden addiginál borzasztóbb pusztítást hozott. Az 1944-es debreceni szőnyegbombázás hősi halottaira és áldozataira emlékeztek csütörtökön több cívisvárosi helyszínen. Elsőként a Medgyessy Sétányon, a város hősi halottainak és polgári áldozatainak emlékművénél Puskás István alpolgármester mondott beszédet. 

– A város mind a mai napig hordja magán azokat a sebeket, amelyeket a II. világháborúban szerzett 78 évvel ezelőtt, és mind a mai napig nagyon sokan vannak, akik a bombázások idején elpusztult százak leszármazottjai, rokonai – mondta. Felidézte, amikor egy évvel ezelőtt összegyűltünk ezen a napon, ennél az emlékműnél, akkor arról beszélt, a béke nem egy természetes állapot, hanem egy törékeny és megőrzendő érték, amiért mindannyiunknak aktívan tenni kell. Úgy fogalmazott, akkor ez tűnhetett egy szónok szép gondolatának, azonban az azóta eltelt egy év bebizonyította, hogy ezek nem csak üres szavak voltak. 

– Minden bizonyára ezekben a percekben is van olyan város tőlünk néhány száz kilométerre, amely felé éppen rakéták tartanak vagy ahová éppen lövedékek csapódnak be. Az éppen zajló hadműveletek minden bizonnyal ártatlan polgári áldozatokat is követelnek, ugyanúgy, ahogy az 78 évvel ezelőtt Debrecenben pont ezekben az órákban történt – mutatott rá. Mint mondta, a mostani történések még inkább aktuálissá teszik a mai emlékezést és nemcsak egy régmúlt történelmi eseményt idéznek fel ezen az alkalmon, hanem valami olyan dologra emlékeztethetjük magunkat, amelynek tragikus aktualitása is van. Puskás István úgy véli, a legelemibb tanulságnak annak kell lennie, hogy szolidaritás és a segítség gesztusaival forduljunk azok felé, akik egy hasonló helyzet miatt most tragikus élethelyzetben vannak.

Az alpolgármester gondolatai után a megjelent társadalmi szervek, a különböző szervezetek, szövetségek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél.

A debreceni megemlékezések második állomása a Nagyállomás volt, ahol Szőllősi Béla, a Magyar Posta Zrt. kelet-magyarországi igazgatója mondott beszédet. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár adatai alapján idézte fel, mi is történt 78 évvel ezelőtt.

– Szikrázó napsütéses idő volt azon a péntek reggel Debrecenben, valójában senki nem gondolt támadásra. A légi veszélyt jelző szirénákat már megszokta a lakosság, hiszen Budapest bombázása után gyakran megszólalt. A rettegés rutinná vált. Június 2-án 8 óra 45 perckor a legmagasabb fokozatú szirénák szólaltak meg, tehát mindössze 20 perc maradt a debrecenieknek arra, hogy védett helyre meneküljenek. Ezt követően közel két órányi szörnyűség következett. A bombázók a repülőtér felől érkeztek, szorosan egymás mellett, jellegzetes motorzúgással. Elsődleges célpontjuk a Nagyállomás és környéke volt, a vasúti közlekedés megbénítása, az ott veszteglő vasúti kocsikban vélt hadianyag megsemmisítése. Az amerikai repülők körülbelül ezer bombát hullattak a pályaudvarra és a környékére, sőt a város más pontjaira is – hallhattuk a szőnyegbombázás rideg, megrendítő tényeit. A vasútállomás és a posta megsemmisülésével egyidejűleg a földdel lett egyenlővé a Petőfi tér, az Erzsébet, a Késes, az Ispotály utca és környéke. 

– Ez volt a hazánkat ért legpusztítóbb légicsapás, közel 1200 embertársunk vesztette életét, köztük száznál is több vasutas és postás, a sérültek száma megközelítette a hétszázat. Teljesen megsemmisült körülbelül kétszáznyolcvan épület és további több mint ezer megrongálódott – ismertette. Szőllősi Béla a továbbiakban arról beszélt, a bombázás meglepetésszerűen érte a várost, reggel volt, éppen akkor érkeztek be a vonatok, a postán is dolgoztak már. Emberek százai bátran, félelmet nem ismerve végezték kötelességüket az ország vasúti vérkeringésének biztosításában, az akkor annyira várt postai küldemények feldolgozásában. 

– A bombázás után azonnal megindult a mentés, hatalmas munkát végzett a mentőszolgálat, a Vöröskereszt, a katonaság, a csendőrség. A mentésben résztvevők önzetlen segítsége üzenet a ma élőknek. Ma, amikor a szomszédos országban harcok dúlnak, minden eddiginél közelebb érezzük a háború veszteségeit, gazdasági következményeit. Embertársi kötelességünk a bajba jutottak segítése, a Magyar Posta is elkötelezett a segítségnyújtásban – zárta gondolatait, majd a megjelent szervezetek képviselő elhelyezték a koszorúikat a Nagyállomás épületének falán elhelyezett emléktáblánál. A koszorúzások sora a Raktár utcán zárult, az egykori Ispotály templom emlékművénél.

KD