Debrecenbe is „beköltözött” a homoki prérifű, és a jelek szerint igen jól érzi magát

A homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) hazai előfordulásának körülményeit és a növény visszaszorításának lehetőségeit vizsgálják a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológiai Tanszékének kutatói és az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Montana Tech University munkatársainak bevonásával. A két kontinensre kiterjedő kutatási projekt első eredményei az ökológiai szakma egyik neves nemzetközi lapjában, a Global Ecology and Conservation hasábjain jelentek meg a közelmúltban, tudatta a hirek.unideb.hu.

A kutatók a mindenki számára szabadon hozzáférhető közleményükben összegezték a homoki prérifű kutatásával foglalkozó vizsgálatokat, bemutatva a faj jellemzőit, globális elterjedését és tisztázták hazai megtelepedésének körülményeit.

- Ez a sekély gyökérzetű, erőteljes csomókat képző évelő növényfaj igen apró, alig 1 milliméteres szemtermésekkel rendelkezik. A növény vegetatív szaporodása igen korlátozott mértékű, így terjedése főként a termésmennyiségétől függhet. 

A kísérletes vizsgálatokkal igazoltuk, hogy a növény egybefüggő állományai alatt igen nagy sűrűségű, négyzetméterenként akár több ezres nagyságrendű tartós magbank is felhalmozódhat a talaj felső rétegeiben

– tájékoztatta az egyetemi portált Török Péter, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Ökológiai Tanszékének professzora.

A kutatásból kiderült, hogy a homoki prérifüvet 2016-os megtalálása óta több mint 160 helyen mutatták ki az országban, és számítani lehet további terjedésére és megjelenésére az ország nagy homokterületein.

- A Kiskunság számos pontján előfordul, Kecskemét környékén nagy állományait találták meg. A növény Debrecenben is megtalálható, az Egyetem sugárúton, a Martonfalvi utca környékén lévő zöldterületeken is előfordul; az utóbbi mentén található úgynevezett Kutyás Parkban pedig tömeges és nagy kiterjedésű állományt alkot. További terjedését a klímamodellek által előre jelzett időjárási szélsőségek gyakoribbá válása, a hőmérséklet emelkedése és az érintett élőhelyek szárazodása is segíteni fogja – mutatott rá az egyetemi tanár.

Török Péter hozzátette, hogy a további kutatások során a növény és a természetes homoki gyepközösségek fajai közötti kapcsolatokat, illetve a növény valószínűsített allelopatikus hatásait vizsgálják.

A növényi allelopátia, a növényi versengés egy olyan speciális módja, melynek során egyes fajok különféle vegyi anyagokat juttatnak a környezetükbe, melyek segítségével más fajok csírázását vagy megtelepedését gátolják, így fontos közösségszerveződési jelentőséggel bírnak

– emelte ki a professzor. A további kutatások során a prérifű és őshonos fajok magjai közötti versengést, a prérifű-avar homoki fajok csírázására gyakorolt hatásait, valamint ültetéses kísérletekkel az őshonos fajok és a prérifű közötti földfeletti és földalatti versengés mértékét kívánják a kutatók megismerni.

Mindezen információk hatékonyan segítik a növény visszaszorítására tett kísérletek eredményeinek értékelését is, melyeket terepi körülmények között a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Szegedi Tudományegyetem kutatói terveznek végezni a jövőben.