Fában, jelenben az Égerházi család

A népes família ezúttal a cívisvárosban találkozott, ahol a hozzátartozók egykori és még élő tagjainak emléket állító műveket vették szemügyre.

A nagy családi összejövetel nem újkeletű már a rokonság számára. Legelőször több mint húsz éve, 1997-ben, Hajdúhadházon, a családhoz leginkább köthető településen gyűlt össze az Égerházi rokonság apraja-nagyja, hogy megismerkedhessenek erdélyi gyökerű családfájukkal, illetve találkozhassanak egymással. Az első találkozást két év elteltével egy újabb követte, viszont azután igencsak hosszú kihagyás után, majd csak 2016-ban Hajdúnánáson folytatódott a hagyomány. Amíg az első alkalommal Hajdúhadház díszpolgára, Égerházi Imre festőművész tárlata adta a keretét a találkozónak, tizenkilenc év múltán már a többféle művészeti ágban, s különösképpen a képzőművészetben jeleskedő família Erdőbényén élő tagja, Égerházy László faszobrász kiállítása szolgált kulisszaként a jól sikerült összejövetelnek.

Ragaszkodás a múlthoz

A közelmúltban a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végzett művész fogadta a rokonságot az egykori alma materében, ahol a korábban, még júniusban megnyitott kiállításán kalauzolta el a vendégsereget. Ezúttal azonban csak azokat a munkáit mutatta be, amelyekkel az E(É)gerházi(y) család egykori és még élő tagjainak állít emléket, kiegészítve az eddig még ki nem állított alkotásokkal. (Az eredetileg Bősházáról, illetve Mezőbándról származó família neve a fenti módon variálódott az évszázadok során, s az utódok ezt őrzik máig). A família művész tagjai sok családi anekdotával színesítették a tárlatvezetését. A temérdek bel- és köztéri faszobor, valamint funkcionális emlékmű alkotója nemcsak ösztönös művész, hanem körmeszakadtáig ragaszkodik a múlthoz is. Így a találkozón bemutatott szobrai sem csak a fa egyedi módon elvégzett megmunkálásáról árulkodnak, hanem ott vannak bennük az alkotásokhoz felhasználható, örökségként megmaradt tárgyak, eszközök, ezzel is erősítve a családhoz, az elődökhöz való kötődést.

HBN