Kapálgatja rózsakertjét, süt, főz Zsiláné Juliska néni

Kilencvenedik születésnapját ünnepelte családja körében Zsila Lászlóné Juliska néni a művelődési házban a minap.

A Kossuth utcán élő asszony elegánsan és mosolygósan fogadta a köszöntéseket, az ajándékokat, és gyönyörködött a gyermekeiben, unokáiban és dédunokáiban. – Annyit dolgoztam életemben, hogy el sem lehet mondani. De mindig nagyon szerettem a munkát – mondta Juliska néni, aki 1931. szeptember 14-én látta meg a napvilágot. Gyermekkorában Komádiban élt a szüleivel, később a nagyszüleihez került Újirázra, a hatodik elemit már ott végezte. Nagyon megszerette a kis falut, s mivel a férjét is itt találta meg, nem volt kérdés, hogy egész életében a Sebes-Körös-parti kis település lesz az otthona.

Citeraszóval köszöntötték

Zsila Lászlónak 1951. február 17-én esküdött örök hűséget. Az itt töltött évtizedek alatt mindenkit megismert, hiszen dolgozott postásként, majd a téeszben, végül a tejcsarnokban, de volt baromfi-felvásárló is. Munkáltatói mindig nagyon elégedettek voltak vele, mert amit rábíztak, azt becsületesen, precízen elvégezte. Kiváló dolgozónak minősítették akkoriban. Mindemellett otthon nevelte a három gyermekét, ellátta a háztartást és a jószágállományt. Mint mondta, mindig volt birkájuk, disznójuk, baromfijuk, s ezek gondozását is elvégezte. A férje gyakran rácsodálkozott, amikor hazaért a munkából, hogy már mindennel készen van, és a főtt étel sem hiányzik az asztalról. Juliska néni úgy tartja, jó férjet adott neki a Jóisten. Mindketten katolikusok voltak, amíg tudtak, eljártak a misékre is. Két lányukat és a fiukat nagy szeretetben nevelték, igyekeztek mindent megadni nekik. Közös életüket ugyanis nélkülözéssel kezdték, majd sok-sok munkával gyarapodtak. Juliska néni csak azt fájlalja, hogy a férjét elveszítette. 2010. december 10-től kell hű társa nélkül élnie, egyedül.

Annak viszont örül, hogy teljesen el tudja látni magát. Még mindig kapálgatja a rózsakertjét, rendben tartja a házát, s naponta megfőzi magának az ételt. Kedvence a húsleves és a csirkepörkölt. A gondozónőnek és a családnak csupán annyi dolga van, hogy naponta meglátogassák, esetleg a bevásárlást elintézzék.

A család szervezte a szülinapi ünnepséget, de a szerettei által kedvelt sós süteményeket maga sütötte. Születésnapján a család gyermek tagjai citeraszóval és énekszóval köszöntötték, majd mindenki egy szál fehér rózsát nyújtott át az ünnepeltnek. Közös ajándékként egy aranyláncot kapott, katolikus keresztet ábrázoló medállal. A kilencvenes számmal és tűzijátékkal ellátott Nimród torta igazi csemege volt a finom ebéd után, amit Juliska néni három gyermeke, hat unokája, öt déd­unokája és családtagjai körében költött el. Hosszú élete titkának azt tartja, hogy a mai napig dolgozgat, de azért a genetikát sem lehet figyelmen kívül hagyni. – Édesanyám néhány héttel a századik születésnapja előtt halt meg, és édesapám és nagyapám is megélte a kilencvenedik évfordulót – árulta el Juliska néni.

B. Kiss Andrea