Szeretetotthonná vált a létavértesi kúria

A már-már sorozatként említhető megyei kastélybemutatónk legújabb állomása Létavértesen található, ezúttal ugyanis a ma Vértesi Református Szeretetotthonként működő Lédig-kúria közelebbi történetének megismerését tűztük ki célul. Természetesen Tóth Pál idegenvezető ezúttal is segítségünkre volt a múlt feltérképezésében. – Az üvegezett tornácos, pincével és korát megelőzően beépített tetőtérrel rendelkező rezidenciát késő barokk stílusban építette a 18. század végén az első tulajdonosa, Lédig Dezső – ismertette a szakértő.

Szavai szerint a kúria tulajdonosa 1980-ban a református egyház lett, ekkor alakult meg a szeretetotthon létesítésének ötlete is, amely pályázatok és Rozsnyai István helyi lelkész segítségével hamarosan meg is valósulhatott. Ma a fő funkciója mellett egy gyönyörű kerámiagyűjteménynek is otthont ad az épület.

Gyufák és bukások

Mint ahogyan az a jó beszélgetéseknél lenni szokott, a téma hamarosan elkanyarodott a kúria történetéről, és a település megközelítőleg azonos időszakban élt polgára, Irinyi János fölöttébb izgalmas, fordulatokkal teli életére terelődött.

Tóth Pál kifejtette, a gyufa feltalálójának pontos születési helyéről máig vitatkoznak a szakértők, aki egyesek szerint Albison, mások szerint viszont Nagyléta vértesi részén látta meg a napvilágot. Bár az ifjút inkább a fúrás-faragás érdekelte, apja jogi pályára szánta, így ezen a területen szerzett diplomát a Debreceni Református Kollégiumban. Később bécsi tanulmányai alatt szeretett bele a kémiába, és ugyanekkor szembesült a gyufák hiányosságával is. Addig-addig kísérletezgetett, míg feltalálta a nem robbanó gyufát, ám akkori szerelmének édesapja fillérekért kiforgatta a találmányból, majd mindennek tetejében a lány is elhagyta. Csalódottságában Irinyi Németországba utazott, ahol két diplomát és számos tapasztalatot is szerzett, így a kor egyik legképzettebb vegyészeként térhetett haza. Itthon azonban nem volt szerencséje: belefogott ugyan a gyufagyártásba, de mivel a szabadalom nem az övé volt, így súlyos bírsággal kellett érte felelnie. Az anyagilag tönkrement, ekkor már Vértesen élő tudóst a szabadságharc alatt maga Kossuth Lajos kereste fel, így az ágyúgyártásból is kivette a részét. Később emiatt hat évi börtönre ítélték, de néhány hónap után elengedték a büntetését. Élete hátralévő részében Vértesen, Debrecenben, majd ismét Vértesen élt haláláig, teljes visszavonultságban. Hogy hányszor sétálhatott el a Lédig-kúria mellett, azt nem lehet tudni, ám utolsó lakhelye és sírhelye is meglehetősen közel esik a sokat látott rezidenciához.

DKE