Radics László „beleragadt a mézbe”, az egész világot bejárta már a mézeskalácsaival

A mézeskalács szóról néhány embernek eszébe juthatnak a vásárokban kapható nosztalgikus tükrös szívek, legtöbbeknek viszont kétség kívül a karácsony előtti lázas készülődés ugorhat be elsőként. Az viszont kevésbé ismert a köztudatban, hogy a különleges édesség készítése korábban egy önálló mesterségnek számított, amelyet bár egyre kevesebben, de a mai napig művelnek hazánkban. A Napló Radics László népi iparművésszel beszélgetett. – Magyarországon a mézes nem csak karácsonyi eledel, hiszen valamikor régen királyok asztalán is feltálalták. Mi főállásban foglalkozunk a készítésével, így bár mindig más és más, de az év minden időszakára jut munka – fogalmazott.

Vasról a tésztára

A mester orvosi műszerészként kezdett el dolgozni Debrecenben, viszont a felesége családja a múlt század eleje óta foglalkozott a jellegzetes sütemény készítésével Hajdúböszörményben. – Amikor megesküdtünk, belecsöppentem ebbe a foglalkozásba. Eleinte persze tovább dolgoztam a szakmámban, aztán apósom egyre betegesebb lett, a nála lévő két tanuló pedig elment szülési szabadságra, így egyre többet segítettem neki – mesélt pályájának kezdetéről. – Úgy is lehet mondani, hogy idővel beleragadtam a mézbe – nevetett. – Anyósomnak volt még a kezdetekkor egy olyan kijelentése, hogy „nem biztos, hogy menni fog ez neked fiam, nem könnyű a vasról a tésztára átállni”, aztán persze látták, hogy bár tényleg nem volt könnyű, de csak sikerült átállnom. Összesen öt évet inaskodtam apósom mellett, ezalatt megtanultam a hagyományos debreceni mézeskalács készítésének minden csínját-bínját. Utána átvettem az üzletet, mint egyéni vállalkozó – emlékezett vissza.

– Mi háromféle terméket gyártunk. Az egyik a színes, esetleg tükrös mézeskalács, amelyek a vásárok, búcsúk, rendezvények elengedhetetlen jelképei – fogalmazott a mester. Hozzátette, a jelenlegi vírushelyzetben kissé felborult a megszokott rend, ugyanis most nincsenek vásárok és rendezvények. – A vírus előtt mindig az év első három hónapjában készítettük a szíveket, a huszárt, a nyakláncokat. Ezek úgynevezett száraz anyagok, nincs szavatossági idejük, így decemberben is ugyanúgy néznek ki.

„Bár sokan idegenkednek tőle, mi igyekszünk természetes alapanyagú ételfestéket használni, illetve semmilyen adalékanyagot nem használunk. Ugyanazt a receptet használjuk, amit az elődeink száz évvel ezelőtt”

– mondta Radics László. – A másik csoport a puszedli. Most ebből tartjuk fenn a vállalkozást, mert a boltokba ezeket tudjuk vinni. Nagyon sok ízben gyártják őket, kapható tojásos, vaníliás mázas, lekváros, csokis, kókuszos, mogyorós és diós verzió is – fogalmazott. – A harmadik, egyben „legmívesebb” csoport az úgynevezett ütőfás mézeskalácsokat foglalja magába. Ezeknél a tészta jellege is más, nincs benne fűszer, illetve több mézet tartalmaz, mint a másik két fajta. Ennek a tésztáját kézzel ütögetjük bele a megörökölt fafaragású formákba, amelyek kakas, ló, huszár, kard, szív formájúak is lehetnek. Persze a hagyományos formák mellett jönnek egyéni kérések is, ezeket is igyekszünk megvalósítani. Hazai termékeket használunk, a méhészekkel 20-30 éves kapcsolatunk van. Főként vegyes virág- és napraforgómézet használunk a mézeskalácsokhoz – mondta.

Az egész világot bejárta már a mézeskalácsaival

Radics László folyamatosan zsűrizteti munkáit, számos más díja mellett 1993-ban megkapta a népi iparművész címet, 2015-ben pedig a Népművészet mestere kitüntetést is. – A 80-as évek végén, 90-es évek elején sok nemzetközi rendezvényen vehettek részt a magyar kulturális élet képviselői, így a kézművesekkel, filmesekkel együtt én is eljuthattam a világ számos pontjára műveimmel, például Rómába, Madridba, Londonba, Párizsba, Helsinkibe, Moszkvába és Berlinbe is. Ezek persze nem voltak egyszerűek, hiszen a mi munkáinkat megfelelően csomagolva lehet csak hosszú távon utaztatni – mondta büszkén sikereit.A mester elmondta, számára a szakmában már csak hetek, hónapok maradtak, utána átadja a vállalkozást fiának. – A kétéves kis unokám is sokat van a műhelyben, még beszélni alig tud, de azt már fel tudja sorolni, hogy mi kell a mézeskalácsba – mondta Radics László érezhető büszkeséggel. A mester, aki a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségi és egyben alapító tagja, fontosnak tartja, hogy minél többen megismerkedjenek a népművészettel, így szívesen mutatja be a mézeskalács-készítés fortélyait felnőtt és gyerek közönségének is.

Debreczeni-Kondás Eszter