Életmentés két keréken: megyénkben is útra kelnek a Vérlovagok

Ha egy kórházban azonnali vérkészítményre van szükség, akkor a Vérlovagokra lehet számítani, akik azonnal pótolják az Országos Vérellátó Szolgálat központi raktárából. A kezdeményezés tavaly augusztusban indult a fővárosban, jelenleg egy ötfős csapat dolgozik azon, hogy riasztásra a lehető leggyorsabban és biztonságosan el tudják juttatni a szállítmányt, ahová kell. Az önkéntesek között akad színművész, basszusgitáros és vezetéstechnikai tréner – tehát mindannyian más-más szakmában dolgoznak, viszont ami közös bennük: imádnak motorozni és segíteni a rászorulókon. Az önkéntes munka jelentőségéről, illetve a Vérlovagok hálózat bővüléséről beszélgettünk Pribil Sándorral, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány elnökével, a Vérlovagok alapítójával.

Felhívni a figyelmet

– A társaimmal tavaly augusztusban ráébredtünk, hogy valami olyanba kellene kezdeni, amelynek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi haszna is van. Felkerestük az Országos Vérellátó Szolgálatot (OVSZ), előálltunk az ötletünkkel, felvázoltuk, a vérszállítmány hogyan is érhetne hamarabb a célzott helyre – ezt követően pedig megkezdődött az együttműködés. Gyakorlatilag Budapestről a sürgősségi vérszállítást az ország majdnem az egész területére meg tudjuk oldani. A közeljövőben Debrecenben is motorkerékpárt ragad öt hasonszőrű fiatalember, hogy segítsék a cívisváros és Nyíregyháza vonzáskörzetében lévő kórházak vérellátását – ehhez a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány biztosítja a motorbicikliket, illetve az üzemanyagot, hogy az önkéntesek mihamarabb csatlakozhassanak a kezdeményezéshez – fogalmazott elöljáróban.

A jelenlegi adatok szerint a Vérlovagok eddig körülbelül ötszáz esetben szállítottak sürgősségi vért, többször volt olyan, hogy egy nap akár ezer kilométert is motoroztak. Mindig egy cél lebeg a szemük előtt: minél hamarabb adják át a szállítmányt – ehhez viszont az utakon közlekedők segítségére is szükség van. – Van egy YouTube-csatornánk, ahol két dologra hívjuk fel az emberek figyelmét: a véradás fontosságára, valamint az elvárásainkról tájékoztatjuk az utakon közlekedőket (ha észlelnek minket az utakon, hogyan viszonyuljanak, miként tudják segíteni a munkánkat és így tovább). Mérhetetlenül alázatosak, együttműködőek és segítőkészek a sofőrök – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a példa, amikor Budapestről tizennyolc perc alatt eljutottunk Székesfehérvárra a szállítmánnyal – mondta.

Megrázó pillanat

– Soha nem szoktuk megkérdezni, hogy kinek visszük a sürgősségi vért, az a fontos, hogy a pontos címet tudjuk, és mihamarabb odaérjünk. Persze volt már rá példa, hogy a véradóban az ott dolgozók elárulták a személyét annak, akinek szüksége volt a vérre – akkor érezték, hogy kell valami plusz, hogy még gyorsabbak legyünk. Tavaly Fehérváron volt egy hat hónapos baba, aki nagyon ­rossz egészségi állapotban volt – oda az egyik kollégám szállította a vért, s 65 kilométert tizenhárom perc alatt tett meg. A társaimmal úgy véljük, nem kell tudnunk, hogy kinek segítünk, hiszen biztos oka van annak, hogy segítséget kér a kórház. Az mindig megrázó, ha egy gyermek szorul segítségre, de minden esetben az a legfontosabb, hogy kellő időben odaérjünk mindenkihez – mondta.

Az önkéntes munkáról, a társadalmi felelősségvállalás fontosságáról is beszélgettünk, a Vérlovagok megálmodója pedig megjegyezte:

„Soha nem azt forszírozzuk, hogy nálunk legyenek az emberek önkéntesek, hanem bárhol, mert kötelességünk segíteni a hátrányos helyzetben élőkön.”

– Nem elég az, hogy valaki jól vezet, az alapfeltétel nálunk – emellett elvárjuk, hogy a kollégánk emberséges és barátságos legyen, hiszen az, aki hasonló feladatot lát el, erkölcsi munkát is végez – fogalmazott végezetül.

Nagy Emese

Borítókép: Az ötfős Vérlovagok tagjai (balról jobbra): Esztocsák Sándor, Sárvári Zsolt, Buch Tibor, Erdélyi Krisztián, Pribil Sándor