A jövő pedagógusai online tanulják, hogyan okítsanak majd

A felsőoktatásban már jó ideje fennáll a digitális oktatás, akár meg is szokhatták már a hallgatók, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeik. Tanár szakos hallgatókat kérdeztünk arról, hogy élik meg az online oktatást. Ondi Árpád negyedéves magyar- és közösségi művelődés tanár szakos hallgató számára a legnagyobb nehézség az, hogy a különböző kötelező szakirodalmakat, olvasmányokat hogyan szerezze be. – Magyartanár szakos hallgatóként rengeteg szépirodalmi művet kell olvasni, és sok esetben a keresett mű nem található meg online. Sajnos a könyvtár sem elérhető, hiszen nem vagyok debreceni, illetve ha mindig a könyvtárból szerezném meg az adott könyvet, szinte minden másnap mehetnék. Szerencsére az oktatók igyekeznek a legtöbb kötelezőt feltölteni a kurzus felületére, de így is jó néhányat magunknak kell megszerezni. Másrészt, ha meg is van az adott mű, azt a telefonunkon vagy a képernyőn keresztül kell elolvasni.

„Szinte mindennap reggeltől délutánig vannak órák, így kifejezetten kényelmetlen és sokszor megerőltető, hogy folyton a képernyőt kell bámulni”

– vallja.

Mint mondta, tanár szakosként rengeteg olyan feladatot kell teljesíteniük órán, amelyet specifikusan szinte csak jelenléttel lehet megoldani: mikrotanítás, hospitálás. Az online térben sokkal kevesebb lehetőségük van ezeknek a feladatoknak a megoldására.

További feszültségforrás

Nagy Noémi szerint a legnagyobb nehézség az, hogy nem láthatják egymást, a tanórákon is általában csak monogramokat látnak. – Mivel negyedéves tanár szakos vagyok, így már sok módszertani órám van, viszont elég szűkre szabottak a kereteink az online oktatásban. Angol szakon ha előadást tartunk vagy egy rövid anyagot kell megtanítanunk a többieknek, csak néhány módszer közül válogathatunk, mert a digitális oktatás nem hagy nagy teret ezzel kapcsolatban. Általában csak a prezentációkra hagyatkozunk, mert nehéz megoldani a páros vagy csoportos munkát, ami egyébként hasznos lenne tantermi keretek között – fogalmazott. Véleménye szerint több szempontból könnyebb volt így vizsgázni, hiszen használták a jegyzetüket és egymástól is segítséget kértek. – Ha szóbeli vizsgával van dolgunk, nagy nehézséget okozhat a videó és a hang beállítása, sokszor előfordul, hogy a vizsgázási sorrendben órákat csúszunk technikai nehézségek miatt – mondta Nagy Noémi.

Galgóczi Kata szerint bár könnyebb az online vizsga, az idővel gyakran adódnak problémák. – A tanárok is tudják, hogy a hallgatók nagy része minden adandó alkalommal megpróbál valamilyen módon csalni a vizsgán. Ez a bizalmatlanság pedig azt eredményezi, hogy néhány vizsgán irreálisan rövid idő van a megoldásra, amiből még a vizsgába való belépés és a tesztsor leadása is vehet el jelentős mennyiségű időt, hiszen az internetkapcsolata nem mindenkinek egységesen gyors. Ilyenkor ez egy újabb stresszfaktort szül. A rövid időkeret még azoknak a hallgatóknak is feladja a leckét, akik egyébként, normál keretek közt könnyűszerrel megoldanák a feladatokat – mondta a tanár szakos hallgató. Hozzátette: – Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az oktatók munkája és motiváltsága mennyire fontos most ezekben az időkben. Tanár szakosként sokszor kell mikrotanítást tartanunk, ezáltal belelátunk abba, hogy milyen is a tanári szerep. Szembetűnő az, hogy a hallgatók nagyon motiválatlanok, és nem szeretnek aktívan részt venni az órákon, ami az előrehaladást és a tanárok munkáját is sokban megnehezíti. Mindezek ellenére azt tapasztalom, hogy az oktatóink nagy része mindent megtesz azért, hogy ebből a helyzetből a legjobbat hozhassuk ki, és eredményesen haladjunk előre – véli.

A fent említett problémák minden megkérdezett hallgatónál felmerültek. Antal Tibor arról is beszélt, hogyan tartják a kapcsolatot a csoporttársaikkal. – Amennyire csak lehet, igyekszünk kommunikálni, akár online, akár személyesen, persze az utóbbit szolidabb keretek között. Egy-egy túra a hegyekbe; egy videóhívásos sörözést, miegymást minden hétre beiktatunk – mondta.

A legszebb évek lennének

Azzal is egyetértett mindegyikük, hogy mivel az egyetemi programok elmaradnak, számos közösségi élménytől esnek el ezekben a hónapokban, s nem kell egyből a bulikra gondolni, elég csak az órák közötti találkozásokra. – Nagyon elkeserít, hogy úgymond az életem legszebb éveitől fosztott meg a vírus, hiszen az egyetemen nagyon jó barátságokat kötöttem, csodálatos embereket ismerhettem meg, nagyon hiányoznak. A közös programok közül leginkább az egyetemi kirándulások, a szakhét, az esti előadások utáni sörözgetések hiányoznak – mondta Antal Tibor.

KD