vikingek debrecenben

2020.08.06. 20:00

Kardoktól és baltáktól volt hangos a Vekeri-tó augusztus első hétvégéjén – fotókkal

Már napokkal az esemény előtt is volt egy kis vizsgadrukk, a cívisváros hagyományőrzői még sosem szerveztek ekkora volumenű rendezvényt.

Fotó: Gál Szilvia-archív

„Ez a nap megérte, hogy így végződjön, és hogy másnap is ezt érezzük, mert felejthetetlen élményt okozott, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a résztvevők és vendégek részéről is” – kezdte beszámolóját az augusztus első szombatján megrendezett Egyesületi Sportnapról debreceni Carpathian Companions hagyományőrző egyesület.

Előkészületek

Eljött a nagy nap, a vikingek pedig máris csúszásba kerültek. Volt, ami a sürgés-forgásban otthon maradt, mint az olaj a bográcshoz, továbbá az sem könnyített a helyzeten, hogy a tűz kialudt, a vesszőfogó pokróc a céltábla mögött mindig a földön landolt, de a csapatmunkának köszönhetően végül minden a helyére került, semmi nem hátráltatta a rendezvény sikerességét.

A torna megkezdése előtt a Flokken tagjai tartottak bemutatót a nyugati és a keleti harcmodorról, valamint a Huskarl stílusról, ezzel is elősegítve a vendégek ismereteit arról, hogyan is fog zajlani az összecsapás a résztvevők között.

Összesen 16 harcost regisztráltak küzdelemre, amely déli napfényben vette kezdetét. A verseny maga jó hangulatban telt, meglepetéseket is okozott. Volt, aki magánál tapasztaltabb ellenfelekkel került egy csoportba, de az elsőre reménytelennek tűnő küzdelmet végül siker koronázta, ezzel megnyílt a továbbjutás lehetősége. Egyesek saját összecsapásaikon túl a bíráskodásban is részt vettek, amely remek alkalom volt egy-egy potenciális ellenfél szemrevételére.

Fárasztó küzdelmek

- Sok résztvevő volt, akik edzettebbek, mivel hosszú ideje foglalkoznak már hagyományőrzéssel. Én január óta csinálom ezt, a csapattal magunk edzünk, volt kihagyásunk is a korlátozások miatt. Ennek tudatában nem jósoltam túl sok esélyt magamnak a tornán, de a mi harcosaink közül is jutottak tovább, így már akkor kijelentettem, hogy nem vallottunk szégyent, nem kerültünk hátrányba – számolt be az eseményekről Olaf Jarl, a Carpathian Companions vezetője. – Az egyenes kieséses szakaszban a Flokken vezetője jutott nekem. Tudtam, hogy újabb nehéz feladat áll elém, ráadásul úgy illett volna, hogy a két Jarl (vezető, uralkodó, a szerk.) a döntőben csapjon össze, ez idilli lett volna, de egy negyeddöntőben került erre sor. Az én szemszögemből egy gyors mozgású küzdelem volt és elég látványos, nem csalódott a közönség sem. Kezdtük sokallni az öt találatot, fárasztó volt.

„Csak a párharc vége felé tudatosult bennem, hogy egy találatra vagyok a győzelemtől,”

addig a koncentrációm egyik mozdulattól a másikig tartott mindössze. A végső pont megszerzésekor nem éreztem, hogy a pengém elért volna bármit is, de ellenfelem becsületesen jelezte, hogy találatot vittem be, ezzel sikerült továbbjutnom. Mire eljött az elődöntő, már csak a Flokken harcosai maradtak versenyben rajtam kívül, egyedül kellett képviseljem a hazai színeket. Az utolsó csatában volt minden: háromszori levonás fejtalálatok miatt, egyszerre bevitt pontok, melyekből szintén három volt, illetve letükrözött találatok. Ellenfelem több egyéni pontot szerzett, így befejeződött be a torna a Companions számára. A döntőben két harcos egy remek küzdelem során eldöntötte a sorrendet, ezzel zárult is a torna része a napnak. Megtisztelő volt, hogy összemérhettem a tudásom a két régi motorossal, aztán a Jarllal, végül pedig a fiatal, de rutinos harcossal. Magán a tornán egyébként nemcsak a Companions és a Flokken tagjai vettek részt, szerencsére más hagyományőrző csapatok is megjelentek, például a Keleti-Szövetség.

Fotó: Gál Szilvia-archív

Zsaruk a Vekerin

Váratlanul érte a résztvevőket a rend őreinek hirtelen felbukkanása a helyszínen. A kiérkező rendőrtisztek elmondták, hogy a rendezvényről a kezdetektől promóciót biztosító " target="_blank" rel="noopener noreferrer">Csak a viking oldalon keresztül értesültek, felkeltette a kíváncsiságukat. A Vekeri-tó pedig éppen az ő felügyeleti területükhöz tartozott, ezért készséggel biztosították a szervezőket, hogy bármi probléma merülne fel, számíthatnak rájuk.

Egységben az erő

A babgulyást mindenki dicsérte, és bár körülményesen készült el, végül megérte várni rá, gyorsan elfogyott a nagy bográcsból. Többen a résztvevők közül köszönetüket, elismerésüket fejezték ki a szervezők felé, hogy milyen fantasztikus rendezvényt hoztak tető alá itt. A csapat szabadidejét nem sajnálva fáradhatatlanul dolgozott, hogy minden sikerüljön. Míg valaki harcolt, addig mások főztek, a logisztikát intézték, valamint jelen voltak a baltadobó instruktorok és íjászok, akik végig a vendégek rendelkezésére álltak, hogy megmutassák a helyes technikát.

Fotó: Gál Szilvia-archív

„Büszke vagyok a csapatomra, mert feltalálták magukat, ha akadályba ütköztek. Alacsony költségvetéssel dolgoztunk, mégis össze tudtuk hozni a tornát.”

Ugyanúgy hatalmas köszönet jár azoknak, akik az elejétől kezdve népszerűsítették az eseményt, a komoly érdeklődőket felénk irányították. Köszönettel tartozunk a Flokkennek, akik az esemény színvonalát emelték szakmai és harci tudásukkal egyaránt. Külön remek hír, hogy ezt a tornát mostantól évenként meg fogjuk rendezni közösen, célunk pedig, hogy mindez ne csak debreceni, de nemzetközi szinten is megvalósuljon – zárta gondolatait a Carpathian Companions vezetője.

Mozgalmasan indult tehát a nyár utolsó harmada a cívisváros hagyományőrzői számára. A végeredmény: 3 törött dobóbalta, pár elveszett nyílvessző, remek élmények, építő tapasztalatok és egy nagyszerű közös nap.

CC, BB

Kapcsolódó cikkünk:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában