2020.03.08. 09:34
Tétova óda, változat
A nőket igazából nemcsak márciusban ünnepeljük, hanem az év minden napján első levegővételünktől az utolsóig.
Hiszen a nő életedet adó édesanya vagy nagymama, aki porcukrot szór a lekváros fánkod tetejére; nővér vagy húg, aki kölcsönveszi a ruhádat a szekrényedből, vagy épp legjobb barátnő, akinek elmondhatod, ha összetörték a szívedet.
Egy hindu legenda szerint a nő a hold kereksége, a kígyó testének hullámzása, a lián erős szárának karolóereje, a fű halk remegése, az ágakon libegő levelek röpke bája és a rózsa frissessége. És ha ez nem lenne elég, a nő a barack zamata, az őz riadt futása, a levegő megfoghatatlansága, a felhőszakadás után a szivárvány eget átívelő lágy hídja. Na meg persze van belőle a nyúl félénkségéből, a páva hiúságából, a gyémánt keménységéből, de a szajkó locsogásából és a galamb turbékolásából is egy csipet. Olykor édes, mint a méz, vagy keserű, akár az epe, a Teremtőtől pedig kapott a tűz hevéből és az alkony pírjából is egy leheletnyit.
Mindannyiunkban van valami örökké szép, hiszen ezért születtünk nőnek a földre. S ha nem is találjuk ezt a szépet a mindennapok rohanásában, vagy ha épp bal lábbal keltünk ki az ágyból, jó tudni, hogy az évnek akkor is van hivatalosan 24 órája arra, hogy minket, nőket ünnepeljen minden.
Kapcsolódó cikk:
